2013. április 15., hétfő

Baltic trip II. - Utókarácsonyi kalandok Rigában

Nohát, ha tetszik, ha nem, még ez a bejegyzés is a januári történésekről fog szólni, merthogy igenis szeretném elmesélni, mik is történtek még velünk a balti vidéken. Valahol tehát az éjszakai zötykölődésnél fejeztük be...

... és ott is folytatjuk! Ezúttal tehát buszra pattantunk, hogy aztán azon próbáljuk meg átvészelni a Varsó és Riga közti kilométerszázasokat. Én mindenre fel voltam készülve, de talán belerázódtunk a varsói vonaton ebbe az "utazzunkéjszaka"-dologba... ugyanis annak ellenére, hogy itt nem tudtunk mindhárman jól elnyújtózkodni a padlón és a széksorokon (bár Mártinak jutott két ülés, mi Chris-szel pedig pofátlan módon kifeküdtünk egy-egy megálló között a folyosóra és próbáltunk elhajolni a közöttünk lépkedők bakancsai elől) egészen használhatóak voltunk másnap reggel. Én sokkal inkább frissnek éreztem magam, mint az első út után, így nem is szorultam annyira rá a egy pihenőre mint az első alkalommal. 
Rigában egy youth hostelben szálltunk meg, közel a vasúthoz és a központhoz. Könnyen odataláltunk és kényelmesen berendezkedtünk, eltettük értékes cuccainkat a kiutalt széfbe, felfrissültünk-lezuhanyoztunk, majd leültünk kajálni a közös konyhába két vodkás kólát (vagy kólás vodkát?) előszeretettel iszogató orosz fiatalember mellé. Szépen bevártuk egymást, míg mind a hárman végeztünk ügyes-bajos dolgainkkal, majd mikor felkerekedtünk volna városnézésre, konstatáltuk, hogy bizony a széfünk kulcsa nincsen meg. Mivel legutóbb az azóta sétára eltávozott orosz fiatalemberekkel való kajáláskor láttuk, feltételeztük, hogy ők tehették el véletlenül. Viszont mivel ők nem voltak elérhetőek a megadott számukon, így kissé aggódva, de az oroszul is beszélő portáslányban bizakodva indultunk el első, rövid körutunkra a városba, abban a reményben, hogyha bármikor felbukkan a duó, értesítenek minket.

Sétánkat a belváros irányában kezdtük. Riga igazán kellemes csalódás volt: valami északi, faházakkal teli, apró fővárost vártam, cserébe egy bájos, art nouveau-házakkal és szűk utcácskákkal megpakolt, életteli és vidám, de valóban apró várost kaptam. Mindenkinek teljes szívvel ajánlom, akár télen is! 
Már csak azért is jó odamenni télen, mondjuk karácsony előtt, vagy közvetlenül utána, mert Rigában rendesen megünneplik a telet, mindenféle kültéri kiállításokkal a parkokban, fényjátékokkal, díszes karácsonyfákkal és az elmaradhatatlan utcazenével. Ez persze mind-mind csak ráadás a bájos, szűk, történelmi utcácskák hangulatához. Íme egy kis ízelítő:

Egy modern karácsonyfa: több tíz állt különféle anyagokból, különféle stílusban megtervezett fenyőkből a városban, ezen éppen a "Boldog Karácsonyt!" felirat díszeleg sokféle nyelven...
...például norvégul is! Sajnos a magyar változatot lespórolták...
Sok-sok turistacsalogató üzletben árulnak borostyánból készült csecsebecséket. Ha az ember vásárolni nem is szándékozik, azért érdemes benézni egy ilyen helyre, hadd káprázzon a szeme egy kissé! :)
A főtéren még állt a bál... vagyis a karácsonyi vásár...
...bájos körhintával...
...csengőkkel és bongókkal...
...és nagyon klassz utcazenészekkel, akikkel később többször is találkoztunk a város különböző pontjain.
Még az üzleti negyedből sem hiányoztak teljesen az angyalok. =)
A Feketefejűek Háza: egykor a kereskedők szövetségének központja volt, ma múzeum és turinform.
Lampionokkal, és téli szobrokkal díszített park

A szállásunkon a figyelmünkbe ajánlottak egy helyet, egy 'folk club'-ot, ami az Ala névre hallgat. A berendezés nagyon hangulatos, a kaja és a sör kipróbáltan jó, és nemcsak az én norvég árakhoz szokott pénztárcámnak kíméletes. =) 
 Miután elköltöttük vacsoránkat az Alában, visszabattyogtunk a szállásra, már csak azért is, mert közben értesítettek, hogy az orosz srácok visszajöttek és nem tudnak a kulcsról. Visszaérvén azért megpróbáltuk még egyszer megkérdezni őket.
(Itt meg kell, hogy említsem, hogy milyen gördülékenyen ment a kommunikáció: ők ugyanis alig tudtak bármit is angolul, mi pedig legalább ennyire nem tudtunk oroszul... Így hangozhatott el a következő csodálatos beszélgetés, miközben ők vodkás kólát iszogattak és mcdonalds-os sajtburgert eszegettek:
- Have you seen our keys? We were having dinner together, when we last saw them. Didn't you take them accidentally?
- ....?
- Keys. We are looking for our keys...
- ...keys! - erre odanyújtja a saját kulcsaikat...
- No thanks, we are looking for our keys for the locker...
- ... - kis csend, orosz murmogás egymás között - Where are you from?
- We're from Hungary. But have you seen our keys?
- ... hungry? Hungry! Eat, hamburger! - közben pedig lelkesen nyújtja felém a mellette lévő sajtburgert. Mi lefagytunk, majd néhány félbehagyott angol mondat után nekikezdtünk keresgélni inkább... De legalább kedvesek voltak, adtak volna ételt és vodkát. Ezt mindenképpen értékelem.)

Kulcskeresési mizériánk végül egy elég alapos, de sikertelen keresés után a szomszédokkal közös pálinkázásba fulladt, ahol angolul és oroszul is beszélő szobatársaink segítettek áthidalni a kommunikációs szakadékot, végül pedig tisztáztuk, hogy senki nem tud semmit... Ezek után végül egészen hirtelen és gyanúsan szembetűnő helyről került elő a kulcsunk, ahol előtte többször megnéztük. Nem tudjuk pontosan mi történt: mi láttunk jobban a pálinkától vagy valaki észrevette, hogy véletlenül olyasmi van nála, ami nem az övé, de nem is akartunk vele nagyon gyötörni se másokat se magunkat, helyette inkább visszamentünk az Alába egyik szomszédunkkal, hogy meghallgassunk egy meglehetősen klassz koncertet a Retro Limited nevű bandától. Én állatira élveztem, tessék hallgatózni: http://www.youtube.com/watch?v=jhI8Y57qDfI
(Jancsinak üzenem, hogy a gitáros nagyon-nagyon-nagyon hasonlított rá!!! :) )


Retro Limited - én tök beléjük szerettem. Mindegyikbe, így együtt!!! :P

A napot tehát néhány jó sörrel, szuper zenével és egy kis beszélgetéssel zártuk, elégedetten (de azért persze a nagy hidegben vacogva) tértünk vissza a szállásra.

Másnapra már kinéztünk egy újabb free guided tour-t, amit ezúttal egy sárga bőrönd fémjelzett és egy hóbortos, laza, de jó humorú srác vezetett, azzal a határozott céllal, hogy Rigának a turisták által kevésbé látogatott részét is bemutassa az arra kiváncsi csoportnak. Így hát Out of the old town címmel elvezetett minket néhány kissé kieső, de nagyon is érdekes részre. Így kerültünk pl. először is a helyi piacra...

Élénk, színes, illatos forgatag... 
 Az ország legnagyobb fatemplomához...


És Sztálin ajándéka után most megcsodálhattuk Sztálin szülinapi tortáját, ami a helyiek beceneve a Lett Tudományos Akadémia 1951-ben épült monstruózus épületére.


Láttunk azért kevésbé drasztikus épületeket is: Riga meglepő módon igencsak gazdag art nouveau stílusú épületekben, sőt utcákban...

Egy szép sarokház, és mellette egy csinos épület: talán nem a legjobb példák, de majd Zoli képei kárpótolnak - májusban ő mesél majd rigai útról... :P

Meg klassz kis parkok akadnak jószerivel a már emlegetett karácsonyi díszekkel.

Itt éppen vezetőnk pózol spontán módon egy keretben, miközben valamiről mesél...
És persze azért megtekintettünk néhány fontos történelmi momentumot, mint a lett szabadságszobrot és díszőrségét...


A körbevezetés után, még bóklásztunk egy kicsit a csodaszép parkban...



Pózoltunk hóemberekkel...

És képkeretekkel... 


Valamint hallgattunk zenélő karácsonyfákat is!!! :P


Aztán estefelé útnak indultunk Liepaja felé, vonaton.
A párórás vonatút fénypontja egyértelműen az volt, amikor a mellettünk ülő, és anyukája mellett láthatóan unatkozó hétévesforma kisfiú hosszas vizsgálódás és megfigyelés, némi anyuvalsusmorgás után végre összeszedte a bátorságot és felállt, hogy bemutatkozzon nekünk. Magabiztosan elmondta angolul, ki is ő, kezet csókolt (!) és megvárta, hogy válaszoljunk. Ezek után annyira felbátorodott, hogy már csak lettül beszélt hozzánk, feltételezve, hogy ennyi idő alatt az alapokat csak kitaláltuk és lesz kivel játszania. Iszonyatosan bájos volt, de sokáig nem maradtunk a figyelme központjában, csak addig, amíg fel nem fedezte, hogy van egy másik kisfiú is a vonaton, akivel nagyon jól lehet rosszalkodni...

Mi mindenesetre épségben megérkeztünk Liepajába, elbumliztunk csomagostul az állomásról Márti kolijához, ahol a helyi lakóközösséget némileg felrázva (értsd: az áltsulis korú fiúk az új vendégeket meglátva néhány percig azt a játékot játszották, hogy ki mer hangosabban kopogni az ajtónkon, majd trappolva elszaladni) berendezkedtünk és eltettük magunkat a másnapi városnézésre...

...éppúgy, ahogy most ezen történet folytatása is elteszi magát a következő bejegyzésre... =)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése