Nos hát, joggal kérdezheti akárki, hogy miből is él az ember lánya fenn a messzi északon, ha már ösztöndíja bizony nincsen... Meg honnan is szerez munkát...?
Hát kérem, én eddig két lehetséges útról tudok nektek beszámolni...
a) segítenek neki kedves ismerősök, akik éppen egy catering cégnél dolgoznak, ahol bizony éppen főszezon van és éppen keresnek méééég embert. (Persze mindezt azután, hogy hónapokig küldözgette mindenféle helyekre az önéletrajzot, eléggé eredménytelenül...) Így aztán az ember lánya kap egy 'extrahjelp' állást, ami azt jelenti, hogy akkor hívják, amikor nincs elég pincér, de vendég az annál több.
b) ha az ember elég szemfüles és nem átall kérdezősködni (meg még olyan szakja is van, ahol ezt meg lehet tenni), akkor akár az egyetemen is kaphat munkát.
Az a) verzió az én esetemben valamikor május végén lépett életbe, azóta gyakrabban avagy ritkábban hívnak dolgozni, attól függően, hogy mennyi emberre van éppen szükség.
Alapvetően elég klassz ez a munka, pörgős, változatos, de persze esetenként igencsak fárasztó. Viszont sok mindenbe bepillantást nyerhettem: láttam egy kicsit abból, hogyan működik egy étterem, egy kávézó avagy egy-egy nagyrendezvény (pl. nőgyógyászati konferencia, underwater technologies expo, bankett, tv2-jubileum, puccos céges buli, koncert, stb.) étel- és italellátás, szervírozás terén. Arra is volt alkalom, hogy botcsinálta csaposként rendesen megtanuljak sört csapolni, bort porciózni, avagy ha éppen ott kellett segítség, segédkezzek-jeleskedjek hétszáz tányér elmosogatásában (nyugalom, géppel), nyolcszáz szalvéta meghajtogatásában, arról nem is beszélve, hogy kezdek egészen tapasztalt lenni abban, hogyan is kell különböző véralkohol-szintű emberek között teli tányérokkal szlalomozni a Grieghallen kies termeiben és lépcsőin...
Emellett még a csapat is egészen nemzetközi: szlovák filozófus kisdoktoroktól a tanzániai orvos-doktoranduszon át a svéd diákokig akad itt mindenki, sok a spanyol és a magyar, de van litván, román, bolgár, szerb, persze a norvégok mellett... Amikor kevésbé pörgős a munka (ld. hajtogass szalvétát 800 vendégre, teríts 700-ra), akkor egészen kellemes beszélgetések adódnak, de ahogy a vendégsereg megérkezik, rohanás van. De eszem ágában sincs panaszkodni, a főnök rugalmas, a fizu is jó és alapvetően élvezem a dolgot, akkor is, ha egy két-háromnapos rendezvény után kicsit kidőlök. =)
A b) verzió pedig ugye több szempontból is jó: az ember ideje olyasmire megy el, amihez amúgy is köze van, neadjisten érdekli, akár sokat is tanulhat belőle, kapcsolatokat gyűjthet, jól mutat majd a tapasztalat a CV-ben és bizony kényelmes is. Jó esély ez arra, hogy az ember belelásson és mesterszakos diákként minél inkább bevonódjon a kutatók világába, ami valljuk be nem árt, ha valaki azzal akar foglalkozni, amit tanul. Ezek a munkák mind-mind asszisztensi állások: laborasszisztens, terepi asszisztens avagy tanári asszisztens. Mert bizony az is előfordul, hogy az MSc-s diákok segédkeznek a BSc-s kurzusok megtartásában, amiből - jó esetben - nyilván mindenki profitál.
Erről a szcenárióról elég rövidke, de annál kellemesebb tapasztalatom van: nyáron ugyanis két hétig egy PhD-s lány terepi asszisztense voltam. Ez nem mást jelentett, mint hogy 13 napig különböző helyszíneket (tavakat) látogattunk meg és kedvünkre kvadrátoztunk. =)
Erről következzen egy rövidke beszámoló!
2 hét - 200 kvadrát...
...lehetne a címe ennek a bejegyzésrészletnek, mert bizony ennyi idő alatt legalább ennyi mintavételi egységet hagytunk magunk után. Hogy miért is? Dióhéjban: Vivian (a PhD-s lány, akivel dolgoztam) arról szeretne minél többet megtudni, hogy a tavak üledékéből feltárt pollenegyüttes (amit a lelkes paleoökológusok, oly' serényen és fáradhatatlanul vizsgálnak, kutatnak és értelmeznek), vajon pontosan milyen jól (illetve milyen rosszul) írja le a tó körüli növényzetet. No hát, az említett két hét alatt igyekeztünk a már előre kijelölt tavak körüli mindenféle növényzettípusokból ügyesen (és reprezentíven) mintát venni. Nekem ez ugye több szempontból is igencsak izgalmas volt:
1) láttam mi van Bergentől keletebbre és délebbre (leginkább Telemarkból és a Setesdalen nevű völgyből láttam sokat), és végre megtapasztalhattam, milyen is a norvég vidék...
 |
| Az útvonalunk valahogy így nézett ki... |
2) közben tök sokat tanultam a tájról és a növényzetről...
 |
| Norvég flóra, dióhéjban: fenyér, láp, erdő... |
3) remek társaságom volt, így annak ellenére, hogy két hét alatt több mint 130 órát dolgoztunk le, sokszor egy túrázós nyaralásnak tűnt az egész...
4) kedves útitársamnak még azt is sikerült elérnie, hogy meg merjek szólalni norvégul, azóta többször veszem a bátorságot, hogy e nemes nyelven szóra nyissam a szám, még akkor is, ha korlázotott nyelvtudásom miatt sokszor feszengek kissé...
 |
| Egy hosszú pillantás a hegytetőről - Vivian útra készen... |
5) és hát nem utolsósorban ezért még fizettek is (bár sokszor úgy éreztem magam, hogy ezt ingyen vagy kosztért és kvártélyért is szívesen megtenném, dehát valamiből élni kell...)
Hosszú, képes beszámoló következik!!! (Vigyázat, nyomokban botanikai szakkifejezéseket tartalmazhat!!! :P)
 |
| Csapnivaló kép, de látnotok kell: ilyen bájos, beültetett tetejű házikóban szálltunk meg az első alkalommal... |
 |
| Az első tavunk, amit alaposan körbejártunk - barátságos, napsütéses |
 |
| Egészen sokszor volt jó időnk, amiért roppant hálásak voltunk |
 |
| De persze útközben találtunk zordonabb helyeket és tapasztaltunk kevésbé szép időt is... |
 |
| ...ami olykor egészen különleges hangulatot adott a tájnak... |
 |
| Volt, hogy egy-egy helyért egészen magasra kapaszkodtunk egy-egy tó... |
 |
| ...vagy szimplán csak egy-két kvadrát kedvéért... |
 |
| ...de sokszor a kilátásért is nagyon megérte... |
 |
| Egy ritkás és száraz fenyves, sok-sok áfonyával és... nem igazán sok egyébbel (bár csarab és zuzmó korlátlan mennyiségben akadt...) |
 |
| Életkép kvadráttal - ez itt éppen egy száraz erdőrészlet... |
 |
| ... ez pedig kvadrát egy jóval nedvesebb szurdokban, egy lombhullató erdőben... |
Néhány faj a kedvenceim közül...
Egy kis horror: néhány rovarevő növény...
 |
| Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) - otthon védett, itt egészen gyakori... |
  |
| Ő itt pedig egy olyan faj, amit, ha jól tudom, az ötvenes évek óta nem nagyon találnak otthon - a hosszúlevelű harmatfű (Drosera longifolia avagy D. anglica) |
 |
| A norvégoknál szintén egészen közönséges, nálunk fokozottan védet a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) |
Namost, a fenti rovarevő fajokban leginkább az volt a meglepő, hogy otthon ezeket minden eszközzel védik (védték?), mivel a lápjaink nagy részének lecsapolásával drasztikusan beszűkült az élőhelyük... itt északon pedig, ahol az ember keresetlenül is (értsd: hegynek fel, hegynek le, síkságon, völgyben, bárhol) lápokba botlik, ezek igazán közönségesek... Olyannyira, hogy egyrészt olyan tömegben nőnek, hogy...
 |
| ...már messziről látszanak a piros foltok... |
 |
| ... közelről meg persze egészen elképesztőek... |
Másrészt - valami számomra egészen döbbenetes módon - nemcsak a tőzegmoha-szőnyegen találja meg őket az ember, hanem esetenként... pl. az út szélén is...
 |
| Útszéli vegetáció á la Norvégia - lápi hízókával és harmatfűvel |
Na persze, valószínű, hogy a nagy ámuldozás csak valamilyen biológus perverzió és a kedves olvasóközönség számára kevésbé érdekes, de hogy kicsit jobban illusztráljam, mit is jelent ez nekem, elmesélem, hogy miért is különösen vicces...
Hát például azért, mert a menthetetlenül déli biológuspalánta szinte lábujjhegyen, vörös harmatfűfoltokat kerülgetve próbál közlekedeni a lápban (de persze csak azután, hogy hosszasan ámulta és bámulta a kerülendő fajokat), engedelmeskedve a szerény botanikai tudása által diktált sugallatnak... amíg néhány nap alatt meg nem szokja a látványt és rá nem jön, hogy itt számolhatatlanul sok van ezekből... Aztán persze megtapasztalja a másik végletet is, amikor a menthetetlenül északi biológussal a lombhullató erdőkről, a mogyoró és a szil levelei közti különbségről beszélget (hát igen, valamiből nekünk, másból meg nekik van sok...), és ugyanekkor elhangzik az a kijelentés is, hogy 'Ó, de hát én még sosem láttam fagyöngyöt, az nálunk csak a legdélebbi ficakban van!!!'.
Magasra is másztunk...
Nagy örömömre, mielőtt elkezdtünk a Setesdalen-völgyön végigkocsikázni, volt egy-két magasabban fekvő (1100-1200 m) mintaterület is. Ezek voltak a kedvenceim, egyrészt a néhol még hófoltos táj, másrészt a csípős-hideg, de nagyon friss levegő miatt. Persze a növényzet is egészen máshogy nézett ki...
Voltak egészen szelíd lejtők, ritkás nyírfaerdőkkel...
 |
| Ha jól sejtem ő egy szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea), de sajnos nem vagyok benne 100%-ig biztos... |
 |
| Gentiana purpurea - sajnos teljes díszben nem láttam, csak virágzás előtt |
 |
| Alchemilla alpina - havasi palástfű |
 |
| Réti csormolya (Melampyrum pratense) - vele egészen sok helyen találkoztunk: itt éppen egy hegyi tó mellett |
És voltak zordabb hegytetők, földhöz lapuló, a talajt szőnyegszerűen borító, apró növényekkel...
 |
| Loiseleur-hanga - Loiseleuria procumbens |
 |
| Arctous alpinus |
És végül de nem utolsó sorban: hangás fenyérek
Azt hiszem a fenti szókapcsolat viszonylag kevéssé ismert otthon, itt viszont egy igen gyakori élőhelyet jelöl. A partvonal mentén, savanyú talajon, magasabb térszíneken lévő törpecserjésről van szó - olyan terepet képzeljetek el, ahol fák alig vagy egyáltalán nincsenek, cserébe viszont találthattok borókát, áfonyát, csarabot és a fent már említett hangafajt, illetve rokonait. Virágzáskor egészen különleges hangulata van ennek a tájnak: különböző zöldekben és lilás-rózsaszínekben pompázik.
Az ilyen élőhelyek megőrzése egyébként fontos természetvédelmi kérdés Norvégiában, a partok mentén előforduló fenyéreket ('coastal heathland') ugyanis beerdősülés fenyegeti, mivel ezeket a hagyományos tájhasználati formák (legeltetés, égetés) tartották fent évszázadokon keresztül.
Csarab, avagy Calluna vulgaris - a fent leírt táj legdominánsabb alkotója
 |
| Phyllodoce cearulea |
 |
| A már fentebb említett Loisleuria-hanga, itt éppen virágokkal... |
Nemcsak növények...
Node, mostanra már biztosan mindenki kifáradt a különböző növényektől, így hát következzen néhány kép, ami bizonyítja, hogy a norvég erdőkben nemcsak botanászni lehet. =)
 |
| Csöppnyi hangyaboly a fenyő tövében |
 |
| Lefelé a hegyről bukkantunk erre a fészekre - nem vettük volna észre az egyik fa tövében rejtőzködő madárcsaládot, ha az utolsó pillanatban fel nem repül rémülten a végsőkig kitartó anya... |
 |
| Kúszás-mászás egy száraz fenyő erdő szélén... |
Az utolsó napon az utolsó tavunkhoz tartva kellemes reggeli találkozásban volt részünk, előttünk az egyik fenyőfa ágán egy egerészölyv üldögélt és méregetett minket autóstul, mintha csak az ő portájára érkeztünk volna.
...mi pedig méregettük őt, fényképezőgépekkel! =)
Egy másik kedvenc epizódom az volt, amikor egy patakon átkelve felfedeztük az erdei sztrádát...
 |
| ...ami bizony egy a patakon keresztüldőlt nyírfán volt kialakítva... |
 |
| ...és a közeli boly hangyái maximálisan kihasználták a híd nyújtotta lehetőségeket... |
Egy-egy hosszabb séta közben nemcsak élő állatokra, hanem nyomokra is bukkantunk. Jávorszarvas-hullatékot és -nyomokat egészen sűrűn láttunk, főleg a ritkán lakott részeken...
 |
| Egy pata... |
 |
| ...két pata |
És néhányszor kissé meg is illetődtünk, amikor egy-egy gyanús nyomot fedeztünk fel (mancsnyomot, nemrég használt felvőhelyet, hullatékot), ami akár valami nagy, éles fogakkal rendelkező mindenevőtől is származhatott... Különösen aggasztó volt, hogy ezekre olyan vidéken bukkantunk, ahol a tavasszal már jelezték egy farmról, hogy medve van a környéken.
 |
| Fényképen nem igazán látványos, de az is lehet, hogy a tavaszi hírek is segítettek belelátni a medvemancsot a fentihez hasonló nyomokba... |
... hogy a félelmünk jogos volt-e, azt már nem igazánn fogjuk megtudni, mert a nyomokat hagyó állattal végül nem találkoztunk...
Kevésbé aggasztó, de annál látványosabb nyomokat láttunk Telemarkban, ahol többször is fogadott minket az alábbihoz hasonló látvány:
 |
| Lehet, hogy inkább ezektől a fogaktól kellene berezelni? :P |
 |
| Az eredmény... |
 |
| ...egy otthonosra duzzasztott tavacska |
No és hogy ez vajon milyen folyamatnak a nyoma-eredménye lehet, arról fogalmam sincs, de várom a tippeket:
Persze az ember nyomai is érdekesek voltak a tájban. Akadtak bájosak, kedvesek és kellemesek, mint pl. ezek a tradicionális, cölöpre épített házak:
De egészen drasztikusak is... Az amit például duzzasztógátakkal és vízierőművekkel művelnek a norvégok, olykor egészen döbbenetes....
 |
| Duzzasztott tó az egyik oldalon... |
 |
| ... és a gát másik oldala: kőlejtő, száraz völgy, mesterséges folyómeder... |
Azt hiszem, nagyon szerencsés voltam Viviannel, a munkával, még az idővel is: remek két hét volt, kellemesen fárasztó, tanulságos és különösen örültem, hogy szabad levegőn dolgozhattam és ennyit láttam az országból. Szurkoljatok, hogy következő nyárra is jusson valami hasonló! ;-)
 |
| Úton hazafelé: kompra várunk a Hardangerfjordban |
