Jesszusom, mindjárt március miközben az utolsó bejegyzésünk még januárban készült. Nagyon beindultak itten a dolgok körülöttünk. Iló úgy pörög, hogy ha egy adag rézkábelt tekercselnék köré és bedugnám egy közepesen erős mágneses térbe, akkor éves szinten simán lepipálná Paksot.
Egyszerre csinálja az MSc szakdogájához a minták elemzését, miközben aktívan próbálja meggyőzni az otthoni témavezetőjét, hogy méltóztasson foglalkozni vele, foglalkozik az Ösvény ügyes bajos dolgaival, különös tekintettel a gyermekrajzverseny lezárására és a jelképes díjak elkészítésére és dolgozik étteremben, kávézóban koncertteremben és legújabban gyermekfelvigyázóként egy oroszizraeli - francia párnál.
Mindeközben én igyekszem olyan egészséges maradni amilyen csak tudok, dolgozom csodálatos doktorimon napi 10-12-14 órákat és próbálom úgy általában az elétemet valamiféle elfogadható rendben tartani. A rossz hír az, hogy január végén (a hosszabb januári betegségem miatt végül február elején) lejárt a szerződésem, szóval egyre inkább szorongatott helyzetben vagyok. A jó hír, hogy a témavezetőm összetunkolt a projekt zsírosbödönjének az eljáról még három hónapra való fizetést nekem, amit ha minden jól megy és az egyetemi adminisztráció is úgy akarja, akkor hat hónapra szétterítve fogok megkapni, szóval félfizetésen ugyan, de még augusztusig egészen jól a felszínen tudom tartani magam.
Eközben a szociális életünk is igencsak fellendülő félben van, hiszen a szintünkön lakók közül viszonylag sokan itt maradtak egy második félévre is és már egészen jól összekovácsolódtunk velük, miközben érkezett három nagyon aranyos magyar jogászlány (Barbi, Orsi és Vera) is és Dóri is itt pörög még. Persze továbbra is tartjuk a kapcsolatot a volt Johannes Bruns gate-i lakótársakkal is, Iló például hétfő esténként mindig náluk lóg norvégozni; mellesleg szerény véleményem szerint kezd mostmár egészen-kifejezetten jó lenni benne =)
Ami engem illet én a norvégot nagyjából feladtam igazán komolyan venni már elég jó ideje (bár néha még engem is meglep, hogy miket megértek és időről időre még meg is merek szólalni!), de helyette igyekszem aktívan foglalkozni a német nyelvvel. Ebben legfőbb társam az utóbbi időben az anki amely csodás programmal az egyik amerikai nyelvmágus srác ismertetett meg és egy ideje már Ilót is megfertőztem vele (persze őt norvég vonalon).
A héten végre eljutottunk odáig a Fantoft magyar hölgykarával, hogy Dóri vezérletével megkezdtük első sörfőző projektünket, úgyhogy miközben ezeket a sorokat pötyögöm, a hátam mögött bugyod egy 25 literes műanyag hordóban a maláta-sörélesztő keverék. Ha csak megközelítjük Dóri korábbi főzeteit, akkor bizony egészen jóízű sörözésekre van kilátás a nem is olyan távoli jövőben. =)
Most így hirtelen felbuzdulásomban ennyiben hagynám ezt a bejegyzést. Várhatóan mivel a jövőhéten Iló magyar földön lesz, talán esténként találok majd egy kis időt és egy képes posztot is összehozok, de mivel megbízhatatlan, felelőtlen és velejéig romlott blogger vagyok, ezért ígérni semmit nem ígérek!
