Tudom-tudom, erre megint jó sokat kellett várni, de ez van. Mióta visszajöttem elkapott valami megmagyarázhatatlan munkakedv és egész nap az egyetemi szobámban ülök és modelleket bűvölök. Most is két - egymással ellentétes - bűntudat motoz bennem egyszerre; az egyik azért, mert már milyen régen meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, míg a másik azért, mert most is dolgozhatnék. Közben Dani is itt volt látogatóban és volt hogy ennek esti iszogatás, főzőcskézés vagy pont egy egész napos kajakozás lett a vége (az egyetlen igazi szabadnapom az elmúlt 10 napban).
Mindegy. Dani tegnap tovább indult Oslo-n át haza (jó utat!), Iló reggel elutazott terepre két hétre, én meg itt maradtam dolgozni és blogolni =) Panaszáradat snitt. Térjünk inkább át Spanyolországra. A 9 nap történetét két felvonásban (3 bejegyzésben) fogom megosztani, mert az első 6 nap elvileg a kutatásomról kellett volna hogy szóljon (hellyel közzel azért így is volt), míg a maradék három napot Barcelona rövid felfedezésére tartottam fenn (ez mondjuk maradéktalanul teljesült is). Az, hogy az első felvonás két bejegyzésre oszlott és hogy az első bejegyzés (1. szín) mégis igencsak nyaralás-szagú írás, egy elég váratlan és roppant szerencsétlen eseménynek tudható be. Node menjünk szépen sorban =)
Június 10-én kora délután érkeztem meg Barcelona-ba, ahol találkoztam Balázzsal (Márti bátyjával), és két barátjával és jól elmentünk megnézni a spanyol-olasz csoportmeccset egy kocsmában. Valahogy előzetesen úgy képzeltem, hogy a tengernyi spanyol drukker feledhetetlen hangulatot fog csinálni, de ez a számításom egyáltalán nem jött be. Mint kiderült, a katalánok még akkor sem hajlandók a spanyol válogatottnak szurkolni, hogyha a fél csapat katalánokból áll és a Barcelona játékrendszerét koppintja. Ennek megfelelően a meglehetősen kicsi, ámde mégiscsak zsúfolt kocsmában kb ugyanannyi spanyol szurkoló ült bent, mint olasz. Mondjuk, hogy azért valami ízelítőt kapjak, még így is minden előzetes figyelmeztetés nélkül a nyakamba ugrott hátulról egy lány amikor gólt lőttek a spanyolok, de hát nah. Ennyi kell =)
A meccs után még mászkáltunk egy keveset a barcelonai éjszakában, beültünk egy étteremszerűségbe tengeri herkentyűket enni és elmentünk meginni mégegy utolsó sört egy másik kocsmában, ahol még az aznapi második meccs végét is sikerült elcsípni (amúgy tök üres volt a hely). Innen aztán én visszaténferegtem a hotelba, ahonnan elvileg reggel a többeikkel közösen indultunk volna az egyetemre, majd onnan terepre.
A feltételes mód használata nem véletlen az előző mondatban. Minimális alvás után viszonylag korán reggel összepakoltam minden cuccomat és lebandukoltam a portára kijelentkezni és megkeresni a többieket. Charlotte-ot és Suzon-t a hotel étkezőjében találtam. Azzal fogadtak, hogy megkaptam-e az smst. Néztem rájuk nagy bamba (picit másnapos és erősen kialvatlan) tekintettel, hogy miről beszélnek, mire elmondták, hogy hajnalban szólt nekik Ritske (a témavezetőnk), hogy Roy (az egyik idősebb prof. Oslo-ból), aki szintén ebben a hotelban szállt meg az éjjel kórházba került és egyelőre határozatlan időre elhalasztottuk az indulást. Ezen a ponton még minden információ elég bizonytalan volt, de kb két órával később aztán kiderült, hogy Roy kapott egy enyhébb stroke-ot és Ritske benn marad vele a kórházban amíg Roy felesége meg nem érkezik (ahogy hírét vette a dolognak azonnal gépre szállt Oslo-ban), így az indulás délután 6-ra került át és addig szabad-program volt a városban. Azért az kiderült, hogy Roy hellyel-közzel jól van, így valamivel könnyebb szívvál vágtunk neki a városnak.
A program végül némi sétálgatásból egy kellemes ebédből és Gaudi-tervezte épületek külső megcsodálásából állt össze. Szerettünk volna bejutni a Sagrada Familia-ba, de akkora sor volt, hogy kb körbeért a katedrálison, az online jegyvásárlás (az online jegyeseknek külön sor volt, ami jelen esetben azt jelentette, hogy egyáltalán nem volt sor) a sarki McDonalds wifi-jéről pedig nem akart összejönni, mert a honlap nem volt igazán mobil-kompatibilis. Mindenesetre jól megállapodtunk, hogy majd a hétvége előtt már felkészültebbek leszünk, előre megvesszük a jegyet és úgy jövünk vissza. A Park Güell-be viszont bejutottunk és jól ki is bámészkodtuk magunkat.
A séta után vissza mentünk a hotelhez, ahol felvett minket Nuria (az egyik helyi post-doc lány), aki aztán a héten végig fuvarozott bennünket a terepen és így négyesben elkocsikáztunk Tremp-be, ahol a következő négy éjszakán a szállásunk volt. Itt már várt minket az oviedoi kontingens - két idősebb professzor, (Pulgar és Alonso), valamint David és Irene, akik szintén a mi projektünkben kezdtek (témavezető és phd-sa) - és egy fiatal srác a Katalán Geológiai Szolgálattól, akinek szégyen szemre nem emlékszem a nevére. Kb este 10 volt, mire Ritske is befutott Joseph Anton-nal és így zárásként a (Roy híjján) teljes csapattal elmentünk jól megvacsorázni. Ezen a napon már néhány kép is született, úgyhogy át is adom nekik a terepet, de csak miután ünnepélyesen megígérem, hogy ennyi név egy bekezdésben már nem fog elhangozni a beszámoló következő bejegyzéseiben =)
 |
| Csatorna-fedő |
Gaudi házak homlokzata
Namégegy kép =) Szobor-bácsi nem annyira szobor kutyussal
 |
| Park Güell inside-out |
 |
| és uppside-down =) |
Klasszikus... ...és kevésbé klasszikus csarnokok...
 |
| ...avagy éppen oszlopok |
 |
| Kilátás a teraszról |
 |
| szelesms |
Hellyel-közzel a park csúcsa Ugye milyen ízléses? Mondjuk legalább hangja sem volt =D
Épül a Sagrada Familia Kilátás
 |
| Szörnykorlát a szörnyhídon |
A szörnyhíd híd alatt A park egyik múzeum-épülete
 |
| A bejárat |
 |
| ideg |
 |
| Panoráma az önmagát követő kismamához |
 |
| Szájtátós |
