Mozgalmas hét

Merthogy ez most az volt. Hétfőn a PhD-comics szerzője, Jorge Cham járt Bergenben és a Hurtigruten épp itt álló hajóján tartott egy rövid előadást, némi beszélgetéssel és dedikálással egybekötve. Mint kiderült az egész alkalom apropója egy - a hajón Tromso felé menet közben megtartott - néhány napos bigyológia rövidkurzus volt; ennek a kurzusnak mintegy megnyitó előadása volt Jorge prezentációja. Itt vagyok már egy ideje, de még mindig meglep, hogy milyen extravagáns dolgok beleférnek egy-egy "mezei" kurzus keretébe az UiB-n =)

Az előadás tök jó volt - a képregényt át meg átszövő, néha kissé keserédes humor kiválóan átjött - és valahogy adott nekem egy jóadag lelkesedést és motivációt, ami mindig jól jön!

A kedd és a szerdá számomra igazi munkás hétköznapok voltak. Nagyon jól jött, hogy vitt a lendület, mert péntekre két meetingem is volt egyeztetve a két témavezetőmmel külön-külön, mert valahogy egyszerre persze még véletlenül sem értek rá.

A csütörtököm viszont a tanszéki Nemzetközi vacsora jegyében telt. Mivel Iló aznap este dolgozott (valójában csütörtökön, pénteken és szombaton este is), ezért egyedül mentem és ennek megfelelően egyedül is kellett sütnöm/főznöm. Mint az ismeretes, a majmok nem valami kiemelkedő szakácsok; úgy nagy általánosságban az ezen irányú lelkesedésük is minimálisnak mondható és ez alól bizony ezen sorok szerzője sem kivétel. Ennek megfelelően igyekeztem egy egyszerű főétellel előrukkolni és hosszas mérlegelés után a rakott krumplira esett a választásom. Az is mutatja, mennyire remekül kiismerem magam a konyhában, hogy a mindmegette szerint 90 perc alatt elkészíthető ételkölteményt én bő három óra alatt hoztam össze, viszont legalább finom lett (de legalábbis rakott krumpli íze volt, ami engem mérhetetlen elégedettséggel töltött el).

A vacsorán kb 20-25 ember volt (viszonylag rövid határidővel dolgoztunk), cserébe a legvénebb emeritusztól a legfiatalabb doktoranduszig minden egyetemi nemzedék képviseltette magát. Többen családostul érkeztek, ami itt valójában már hagyomány. Mindenesetre egészen kiemelkedő választékot biztosított a tény, hogy 17 különböző nemzetiség képviseltette magát. Ami még megdöbbentőbb volt az az, hogy a jelenlévő párok közül konkrétan egy sem volt olyan, ahol a két fél azonos nemzethez tartozó lett volna (csak a miheztartás végett, volt orosz-izraeli - francia, kínai-holland - norvég és kínai-ausztrál - német pár is).

Az este egyik sztár-főétele a horvát töltöttkáposzta volt (amiről Katarina kiderítette, hogy a horvátok valójában a szerbektől nyúlták hozzá a receptet =), míg a sztár-desszert a dán répatorta volt.

Iló még a múlthét végén küzdött valami enyhébbnek tűnő göthhel, ami aztán a hét második felére ki is költözött a szervezetéből, hogy konkrétan az enyémben verjen tábort. Ennek megfelelően pénteken, a duplakonzultációm alkalmából egész nap forró teán és mandarinon éltem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egészen jól ment a dolog, szóval panaszkodni nincs okom. Este Iló ugye megint dolgozott, így egyedül döglődtem itthon és mivel nem voltam odáig a gondolattól, hogy a fájós torkomba hideg söröket borítsak, ezért az estét egy frissen felfedezett web-comic négy évnyi termésének végigpörgetésével töltöttem el.

Iló valamikor egészennagyonhajnalban tért vissza; már éjfélkor végzett ugyan a munkával, de úgy döntött, hogy a munkatársaival csap egy görbe estét és elment velük iszogatni. Az este végére valami (átmenetileg)állóhajón élő svéd hippikommunában kötött ki. Elmondása alapján egészen izgalmas éjszakája volt, szerintem fog ő még erről bejegyzést írni külön is ;)

A szombat csendesen telt. Iló egytől dolgozott míg én meccseket néztem és közben a Dóri volt folyosótársa által itthagyott - irdatlanul bepenészedett - hűtőt takarítottam. Fogalmazzunk úgy, hogy ráment a napom és még mindig nem vagyok vele teljesen elégedett, de nem panaszkodhatom, mert ennek az állapotnak a kialakulása egyértelműen az én hibám (frissen kihúzott hűtőt soha ne hagyj hosszú időn keresztül zárva!!). A drága szerkezet már január óta itt áll a szobában és jobbhíján asztalként funkcionált. Az eredeti terv az volt, hogy Dávidékhoz kerül majd, de végül a héten amikor visszatértek nepálból úgy döntöttek, hogy nekik mégsincs rá szükségük. Kidobni csakúgy nem akartam, keleteurópai szívem ilyen mértékű pocsékolást képtelen elviselni, eladni meg nyílván csak tisztán lehet, szóval maradt a súrolás. De legalább mozogtam ;)

Holnap újabb nemzetközi vacsora, ezúttal a folyosótársainkkal. A héten mi vagyunk a sorosak és mivel nem vagyunk elengedve idővel, ezért nagyon úgy fest, hogy megint rakottkrumpli lesz a menü. Talán ezúttal kép is készül majd róla =)

Záróképként - csak hogy ne legyen ez a bejegyzés ennyire száraz - itt egy fotó lakunk legfrissebb ékkövéről.

Balti kalandok I. - Varsó

Nohát! Akkor ha már ennyit mentegetőztünk és Zoli volt olyan kedves, hogy még magyarázkodott is helyettem (örökhála), akkor én most belecsapok a lecsóba és megírom év eleji visszautam képekkel illusztrált történetét. =)

Utána pedig reménykedek benne, hogy nem sikerül újra teljesen eltűnnöm a szakdoga-munka-mindenegyéb Bermuda-háromszögében, és lesz időm megörökíteni néhány becses momentumot belőle a blogközönség számára is! =)

Még valamikor 2012 végén felfedeztük Mártival (aki egyébként nálam sokkal fürgébben örökítette meg élményeinket, ld. itt ) azt a csodálatos lehetőséget, ami az ő liepajai ösztöndíjában, az airBaltic repülőjárataiban és folyamatos mehetnékünkben rejlik és kieszeltük, hogy a karácsonyi szünet után nyaralhatnánk telelhetnénk egy kicsit a visszafelé úton. Merthogy nem muszáj azt olyan egyszerűen és gyorsan megoldani, hogy az ember felszáll egy Boeing-re és fél nap alatta letudja az utat, amire akár egy hetet is rászánhat, közben különböző balti városokat látogatva meg! Miután az út így jóval izgalmasabbnak és egyben olcsóbbnak is tűnt, valami ilyen tervre jutottunk:

Ígéretes tervek: Budapest-Varsó-Riga-Liepaja

Előzetes terveinkért Márti egyik évfolyamtársa, Chris is lelkesedett, így aztán január 3-án hárman vettük nyakunkba Európát. A kaland rögtön egy cirka 11 órás éjszakai vonatozással kezdődött, a célállomás pedig, ahogy a fenti ábra is mutatja, Varsó volt. Szerencsére a kupéban csak hárman voltunk, így megpróbáltunk elnyújtózni (ketten az üléseken, egy merész a padlón), de természetesen ennek ellenére meglehetősen nyúzottan és álmosan kászálódtunk le reggel hétkor a vonatról.

Kicsikupénk - vigyázat, a nagylátószög tágít!!! :P

Varsói két napunknak már a tervezése is különleges és egyben meglehetősen szerencsés volt, a megvalósulásról nem is beszélve! :)

Szálláskeresésben egy kedves lengyel barátunk, Asia segített, akit egy pár éve rendezett konferencián ismertünk meg néhány kolissal. Asiáról tudni kell, hogy most végzős a varsói egyetem magyar szakán, és nemcsak nagyon lelkes kultúránk irányában, de minden tiszteletem az övé, amiért ilyen szépen beszéli is a nyelvünket! Így aztán varsói tartózkodásunk alatt magyarul kaphattunk tippeket, tanácsokat és egy kis körbevezetést a lengyel fővárosban. =) Node, szállásügyekre visszatérve: Asia egyik kórustársánál, barátjánál töltöttünk két éjszakát - egy friss, fiatalos és nagyon nyitott nőnél, Gosiánál. Gosia egyébként gyakorlott vendéglátó, egy amolyan couch-surfing-féle honlapon is fent van és időről-időre világjárókat fogad  az Óperencián innen és túlról. A dologban a meglepő az, hogy nem egy vagány leánylakásról van szó, hanem egy bájos (de valahol nagyon is vagány :P) családi otthonról Varsó egy csendesebb kerületében, ahol két kedves manó is cseperedik. Ez eleinte minket is meglepett, mikor a szállásról egyeztettünk, majdnemhogy visszakoztunk is, mert nem akartunk zavarni. De aztán meggyőztek minket, hogy ha nem látnának szívesen, akkor bizony nem is ajánlanák fel, és végül úgy érzem mindenkinek kellemesen telt ez a pár nap. A gyerekek egyáltalán nem zavartatták magukat, nem szégyenlősködtek amikor angolul kellett köszönniük, bátrak voltak és magukat adták... És nekünk is remekül telt az itt töltött idő: megvolt a magunk szabadsága és igazán családias hangulat is volt. Sok-sok bizalom kell ehhez és nagy adag nyitottság, de én úgy érzem, abszolút pozitív példát láttam Varsóban erről! :)

Most, hogy elregéltem, hogyan is szálltunk meg, töredelmesen be is kell, hogy valljam, hogy a fárasztó éjszakai vonatozás után egy bemutatkozós-beszélgetős reggelit elköltve Gosiával ki is használtuk a hely adottságait (ld. ágyak) és délelőtti sziesztára hajtottuk a fejünket. Kora délután felébredve viszont már éreztük, hogy hív a város és muszáj elindulnunk felfedezni. Fel is hívtuk hát Asiát, aki megmutatta nekünk az egyetemi könyvtárat, ahol jó alaposan megestebédeltünk - merthogy ebben az igencsak komplex épületben nemcsak könyvek és katalógusok, hanem mindenféle kajáldák, és egyéb vendéglátóipari egységek is helyet kaptak az alagsorban.

Mielőtt újra elkapott volna minket a fáradtság - ezúttal a jóllakottság miatt -, nyakunkba vettük a Varsót, és a csepegő esőben elindultunk az óváros felé.

Esti könyvtári látkép - szürkén és esőtől ázva... Pedig egyébként egészen fantasztikus hely ez: nemcsak a képen is látható, különböző tudományokat szimbolizáló és nyelveket megjelenítő hatalmas kőtáblák miatt, hanem az ottjártunkkor éppen lezárt hatalmas tetőkert miatt is... Aki kiváncsi, nézzen utána, íme néhány kép!

Séta Varsó váciutcáján: szerencsére a karácsonyi díszítést még sehol sem szedték össze...

...így a Kastély téren egy hatalmas karácsonyfa fogadott minket!

Ünnepi díszbe öltözött tócsa ;-)

Óvásori tér éjszakai fényben, furcsa-furcsa éggel...

Kupola a varsói műegyetem főépületében

Beltér ugyanitt

Miután hozzájutottunk a megfelelő testmozgáshoz és gyönyörködtünk is egyet úgy jó turista-módra a város régebbi(nek látszó) részében, úgy határoztunk, hogy akkor ideje találnunk valami beszélgetős-beülős helyet. Közben csatlakozott hozzánk még egy jóbarát: Chris erasmusos ismerőse, Tomek, így már négyen vágtunk neki, hogy a megfelelő vendéglátóipari egységet felkutassuk. A választásunk végül egy rock-kocsmára esett, ami sajátosan bájos keresztmetszetet adott a helyi rockerek és önjelölt előadók világáról: aznap ugyanis egy remek karaoke nézői lehettünk! :) Egy-egy korsó sör avagy forralt sör (bizony, itt ilyen torokkímélő téli finomság is akad azoknak, akik nem hajlandóak lemondani kedvenc italukról, de nem szeretnének krákogni és prüszkölni) társaságában élveztük a változatos felhozatalt, akadtak egészen színvonalas produkciók, és olyanok is, amiken az ember a legjobb szándékkal is csak nevetni tudott. Az este fénypontja talán egy Modern Talking szám volt (talán You're a Woman, I'm a Man) volt, különös tekintettel a fejhangon énekelt refrénre! :P

Rockkocsma pokoli színekben - felhívnám a figyelmet a pult mellett álló úrra, akinek a hátán egy 'Route 66'-os felvarró díszeled - ő volt talán a legkedvesebb  karaoke-előadónk! :P

Néhány forralt sör után...

Dalválasztás karaoke-katalógusból és dokumentálás (Tomek, Asia, Chris)

Nagyon sokáig nem lubickoltunk a varsói éjszakai életben, hiszen másnapra nagy terveink voltak: nagy városnézést terveztünk, már egy szimpatikus túrát is kinéztünk magunknak. Ez a városnéző túra pedig egy ún. "free guided tour" volt...  Nem tudom, hányan ismeritek a műfajt, én még sosem használtam ki ezt a lehetőséget korábban, úgyhogy leírom, mi is az alapötlet, mitől is "free" és mitől nagyon jó! =)

Tehát: ha az ember egy-egy nagyobb városba tart, érdemes előre rákeresni, hogy ott vannak-e ingyenes városnéző séták. Ezek általában a következő módon működnek: egy cég előre meghirdeti, beharangozza, reklámozza, hogy naponta avagy hétvégenként pontosan mikor, a város melyik pontjáról indul az általában angol nyelvű vezetés. (Varsóban nekünk pl. egy narancssárga esernyőt forgató-pörgető leányzót kellett megtalálnunk a Zsigmond király szobornál.) Ezekhez bárki csatlakozhat, nem szükséges regisztrálni, előre fizetni, csak épp időben megjelenni és követni a csapatot. A vezetők általában helyi fiatalok, akik nemcsak a nagyobb látványosságokat ismerik, de gyakran mesélnek el apró történeteket, adnak bennfentes tippeket arra, hogy mit érdemes meglátogatni, hol érdemes enni, teázni, szórakozni. És itt jön a trükk: a vezetők nagyon is motiváltak arra, hogy érdekes, izgalmas túrát tartsanak, hiszen az íratlan szabály kimondja, hogy borravalót illik fizetni, ezzel értékelve és jutalmazva a vezető munkáját. Mi nagyon elégedettek voltunk a varsói és később a rigai vezetéssel is, hogy el is higgyétek, hogy jó volt, íme néhány kép és történet!

III. Zsigmond szobra a Kastély téren - gyülekezőnk helyszíne

Vezetőnk és az a bizonyos narancssárga esernyő

Vállt vállnak vetve nyújtózkodó házak - az óváros épületeinek 80%-a elpusztult a varsói felkelés után, de az újjáépített kerület egészen visszaadja a régi idők macskaköves hangulatát

 

Királyi palota - ma múzeum - kívülről...

...és a belső udvarról

Összebújó házak egy óvárosi utcán - nemcsak a képen, hanem a valóságban is keskenyek, mert építésükkor a homlokzat szélessége után kellett adózni...

A harang, amely ha háromszor féllábon körbeugrálod, szerencsét hoz - Márti éppen teszteli!

Kicsiutca...

 Egyik megállónknál az új futballstadiont is megbámultuk, meglehetősen messziről persze. A lengyelek gyors kiesésén érzett nemzeti fájdalom és az utána következő futball EB iránti érdektelenség megtárgyalása után vezetőnk elmesélt egy anekdotát, amit közületek biztosan többen is ismernek: a stadion helyén állt anno a híres-nevezetes lengyel piac, ahol minden földi jóval egyetemben katonai felszereléseket (éjjellátót, töltényeket, fegyvereket) is lehetett kapni, sőt, az ember egészen különleges házikedvenceket is beszerezhetett... Nos, varsói guide-unk azt a városi legendát erősítette meg, amely úgy szól, hogy itt Varsóban esett meg egyszer az, hogy egy fickó kaukázusi pásztor kölyköt szeretett volna venni házőrzőnek, le is bonyolította az üzletet egy szimpatikus árussal, majd néhány hét múlva csalódottan visszatért a jószággal, hogy az bizony nem kutya, hanem inkább medvebocs...

 

Az a bizonyos óvárosi piactér a karácsonyi vásár maradékával...

Vidám, galambokat kergető-etető lurkókkal...

... és galambokat táncoltató verklissel...

Bájos utcácskák

Városfalak

Szobor az elesett fiatalok emlékére

A túra után Varsó egyik jellegében egészen más nevezetességét tekintettük meg: Sztálin ajándékát, avagy a Kultúra és Tudomány Palotáját. Az épületet az 50-es években húzták fel, hogy aztán az valójában a kultúra és a tudomány fellegváraként szolgáljon és szolgálja a népet (az istenadtát). Hihetetlen, hogy egy olyan eklektikus építészetű városban, mint Varsó, aminek kb. a 80%-át lebombázták a második világháborúban, az ember meg tud illetődni egy épületen. Mivel bizonyos részeket teljesen autentikusan renováltak vagy újjáépítettek, mások helyett szoctömböket húztak, megint más helyeken pedig az elmúlt 20 évben épült felhőkarcolók uralják az utcákat, az ember azt hinné, ezután a változatosság után semmin nem tud meglepődni. Egészen addig, amíg meg nem látja Lengyelország legmagasabb épületét. Akkor viszont az egyetlen adekvát reakció az alábbi túlhasznált clipart-képpel írható le a leginkább:

Hogy miért is? Megpróbálom néhány fotóban összefoglalni... Kérem az alábbi zenei aláfestést a képsorozathoz képzelni: https://www.youtube.com/watch?v=wCfWHqrYUqo

A helyzet a monstrum belsejének megtekintésétől sem lesz sokkalta jobb... Valami hihetetlen kavarc sugárzik az egész helyből... Mellesleg a szürke szörny helyet ad több múzeumnak, kiállításoknak, két színháznak, egy mozinak, konferenciatermeknek és irodáknak. Bizarr.

Miután túlestunk a fenti épület okozta sokkon, úgy határoztunk, hogy amolyan "2 in 1" filozófiával megnézünk egy másik fővárost is! Több brosúra is ajánlgatta ugyanis, hogy látogassuk meg a Visztula túlpartján lévő Praga negyedet is, ahova állítólag rengeteg művész költözött ki és teli van hangulatos kávézókkal. Át is tömegközlekedtünk hát az egyik hídon, útba ejtettünk néhány csinos hagymakupolát és megkezdtük a keresést...

Szomorúan kell azonban jelentenem, hogy hosszas kutatásaink ellenére akciónk sikertelen maradt: egy lepukkant és kevésbé biztonságosnak tűnő lakókerületen kívül nem találtunk semmit, ráadásul a kávézók helyett is csak harmadikkategóriás élelmiszerboltok sorakoztak az utcákon... Így hát kávéra szomjazva visszakeveredtünk egy óváros közeli utcába és behúzódtunk egy kávézóba, ahol a hosszú séta után végre kiolvadtunk és egy kellemes beszélgetés után hazaindultunk. Innen pedig gyors összeszedelődzködés és búcsúzkodás után felkerekedtünk, hogy megtaláljuk a Riga felé tartó éjszakai járatot és lelkiekben is felkészüljünk egy újabb éjszakai zötykölődésre...

...folytatása következik!!! =)

27

Azt hiszem, hogy idén először töltöttem a születésnapomat külföldön. Eddig valahogy mindig sikerült úgy időzítenem egy rövid hazautat, hogy otthon érjen február 12, de ez idén - főként az LGT koncert időzítése miatt - nem volt járható út. Hogy mégsem telt el szürkén ez a nap, arról - Iló szervezésének köszönhetően - egy komplett hölgykoszorú gondoskodott, pizzával, tortával és mindenféle jóval, amit csak egy hosszú, agyzsibbasztó nap után az ember fia kívánhat. Piszok nagy mázlista vagyok, hogy a világ végén is ennyi jófej ember vesz körül. Hálás köszönet mindenkinek!