Merthogy ez most az volt. Hétfőn a PhD-comics szerzője, Jorge Cham járt Bergenben és a Hurtigruten épp itt álló hajóján tartott egy rövid előadást, némi beszélgetéssel és dedikálással egybekötve. Mint kiderült az egész alkalom apropója egy - a hajón Tromso felé menet közben megtartott - néhány napos bigyológia rövidkurzus volt; ennek a kurzusnak mintegy megnyitó előadása volt Jorge prezentációja. Itt vagyok már egy ideje, de még mindig meglep, hogy milyen extravagáns dolgok beleférnek egy-egy "mezei" kurzus keretébe az UiB-n =)
Az előadás tök jó volt - a képregényt át meg átszövő, néha kissé keserédes humor kiválóan átjött - és valahogy adott nekem egy jóadag lelkesedést és motivációt, ami mindig jól jön!
A kedd és a szerdá számomra igazi munkás hétköznapok voltak. Nagyon jól jött, hogy vitt a lendület, mert péntekre két meetingem is volt egyeztetve a két témavezetőmmel külön-külön, mert valahogy egyszerre persze még véletlenül sem értek rá.
A csütörtököm viszont a tanszéki Nemzetközi vacsora jegyében telt. Mivel Iló aznap este dolgozott (valójában csütörtökön, pénteken és szombaton este is), ezért egyedül mentem és ennek megfelelően egyedül is kellett sütnöm/főznöm. Mint az ismeretes, a majmok nem valami kiemelkedő szakácsok; úgy nagy általánosságban az ezen irányú lelkesedésük is minimálisnak mondható és ez alól bizony ezen sorok szerzője sem kivétel. Ennek megfelelően igyekeztem egy egyszerű főétellel előrukkolni és hosszas mérlegelés után a rakott krumplira esett a választásom. Az is mutatja, mennyire remekül kiismerem magam a konyhában, hogy a mindmegette szerint 90 perc alatt elkészíthető ételkölteményt én bő három óra alatt hoztam össze, viszont legalább finom lett (de legalábbis rakott krumpli íze volt, ami engem mérhetetlen elégedettséggel töltött el).
A vacsorán kb 20-25 ember volt (viszonylag rövid határidővel dolgoztunk), cserébe a legvénebb emeritusztól a legfiatalabb doktoranduszig minden egyetemi nemzedék képviseltette magát. Többen családostul érkeztek, ami itt valójában már hagyomány. Mindenesetre egészen kiemelkedő választékot biztosított a tény, hogy 17 különböző nemzetiség képviseltette magát. Ami még megdöbbentőbb volt az az, hogy a jelenlévő párok közül konkrétan egy sem volt olyan, ahol a két fél azonos nemzethez tartozó lett volna (csak a miheztartás végett, volt orosz-izraeli - francia, kínai-holland - norvég és kínai-ausztrál - német pár is).
Az este egyik sztár-főétele a horvát töltöttkáposzta volt (amiről Katarina kiderítette, hogy a horvátok valójában a szerbektől nyúlták hozzá a receptet =), míg a sztár-desszert a dán répatorta volt.
Iló még a múlthét végén küzdött valami enyhébbnek tűnő göthhel, ami aztán a hét második felére ki is költözött a szervezetéből, hogy konkrétan az enyémben verjen tábort. Ennek megfelelően pénteken, a duplakonzultációm alkalmából egész nap forró teán és mandarinon éltem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egészen jól ment a dolog, szóval panaszkodni nincs okom. Este Iló ugye megint dolgozott, így egyedül döglődtem itthon és mivel nem voltam odáig a gondolattól, hogy a fájós torkomba hideg söröket borítsak, ezért az estét egy frissen felfedezett web-comic négy évnyi termésének végigpörgetésével töltöttem el.
Iló valamikor egészennagyonhajnalban tért vissza; már éjfélkor végzett ugyan a munkával, de úgy döntött, hogy a munkatársaival csap egy görbe estét és elment velük iszogatni. Az este végére valami (átmenetileg)állóhajón élő svéd hippikommunában kötött ki. Elmondása alapján egészen izgalmas éjszakája volt, szerintem fog ő még erről bejegyzést írni külön is ;)
A szombat csendesen telt. Iló egytől dolgozott míg én meccseket néztem és közben a Dóri volt folyosótársa által itthagyott - irdatlanul bepenészedett - hűtőt takarítottam. Fogalmazzunk úgy, hogy ráment a napom és még mindig nem vagyok vele teljesen elégedett, de nem panaszkodhatom, mert ennek az állapotnak a kialakulása egyértelműen az én hibám (frissen kihúzott hűtőt soha ne hagyj hosszú időn keresztül zárva!!). A drága szerkezet már január óta itt áll a szobában és jobbhíján asztalként funkcionált. Az eredeti terv az volt, hogy Dávidékhoz kerül majd, de végül a héten amikor visszatértek nepálból úgy döntöttek, hogy nekik mégsincs rá szükségük. Kidobni csakúgy nem akartam, keleteurópai szívem ilyen mértékű pocsékolást képtelen elviselni, eladni meg nyílván csak tisztán lehet, szóval maradt a súrolás. De legalább mozogtam ;)
Holnap újabb nemzetközi vacsora, ezúttal a folyosótársainkkal. A héten mi vagyunk a sorosak és mivel nem vagyunk elengedve idővel, ezért nagyon úgy fest, hogy megint rakottkrumpli lesz a menü. Talán ezúttal kép is készül majd róla =)
Záróképként - csak hogy ne legyen ez a bejegyzés ennyire száraz - itt egy fotó lakunk legfrissebb ékkövéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése