Szombat van, és túl szép idő ahhoz, hogy az irodában poshadjak. Még mindig nem adtam le a doktorit, de ha minden igaz, akkor mostmár az utolsó szűk két hétben járok. Egy picit most lazább a helyzet, mint az elmúlt két hónapban, amit gyakorlatilag végig 14-16 óráztam, mert mostanra a doktori minden részéből megírtam az első változatot így mostmár "csak" össze kell csiszolni őket. Ez az összecsiszolás viszont olyan, mintha ping-pongoznék a témavezetőimmel. Elküldök egy verziót, az egyikük átolvassa, belejavít és változtatásokat javasol és küldi a másiknak. Aztán ha a másik is kész van a saját javításaival és javaslataival, akkor jön vissza hozzám a mű egy újabb kör szerkesztésre. Most épp náluk pattog a labda.
Szombat van, és túl szép idő ahhoz, hogy az irodában poshadjak. 16-18°C szikrázó, napsütés. Ennek megfelelően a Fysak előtt bikiniben/rövidgatyában strandröpiznek a norvégok. Ez már csak így megy, ebben a kánikulában.
Benn a városban mindenki rövidnadrágban, pólóban, rövid szoknyában, blúzban, nyáriruhában flangál. Aki nem, az piros kantáros nadrágban vagy overálban feszít/lóg kifelé egy piros kisbusz ablakán. Nyakunkon a Russ, a helyi gimis végzősök nagy, vizsgák előtti tivornyasorozata. Ami nálunk a szallag, az náluk az egyedileg díszített kantáros nadrág, nomeg a felmatricázott piros kisbusz.
Ma volt a Bergen-maraton is, a belváros teljesen megtelt, rengetegen rajtszámmal a hátukon, medállal a nyakukban ténferegnek. Remek idő volt rájuk. Az ismerőseim közül ketten is egyéni csúcsot futottak félmaratonon.
Szombat van, és túl szép idő ahhoz, hogy az irodában poshadjak. Az elmúlt 168 órában hirtelen minden kivirágzott. Egyik pillanatról a másikra. Kedden, amikor hazafelé jöttem, úgy tűnt, hogy még éppencsak rügyeznek a fák a Geofizikai épület mellett, csütörtökre már majdnem mindegyik virágba borult. A sirályoknak megjött a hangjuk és nagy csapatokban pásztázzák végig a parkokban a nyílt, füves területeket. Egészen vicces látvány; mintha helyszínelők lennének és egy gyilkosság színhelyét kutatnák át élőláncot alkotva. A többi madár is nagyon zajong már. A sirályok mellett talán a csigaforgatókat hallani a legtöbbet. Egészen vicces a megjelenésük és a hangjuk is; nagyon szeretem figyelni őket.
Szombat van, és túl szép idő ahhoz, hogy az irodában poshadjak. Dél körül úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek az USFbe a doktori kinyomtatott bevezető fejezetével és egy jegeskávé mellett a napon ücsörögve szerkesztgetek egy keveset. Vittem magammal néhány cikket is, arra az esetre, ha túl gyorsan végeznék a korrektúrázással. Az USF gyakorlatilag teljesen tele volt. 15 percet álltam sorba, hogy megkapjam a kávét, de megérte (köszönet és hála Klaudiának, mert ugyan nincs már a menün jegeskávé, de nekem összedobott egyet gyorsan). A következő 4-5 órát meglepően hatékonyan sikerült eltöltenem és még egy kicsit talán barnultam is. Menet közben egy zuhanó-bombázó sirály két centivel vétette el a cipőmet a kis gránátjával, de olyan lendületes volt, hogy a repeszekből még az asztalomra is jutott =)
Szombat volt, és túl szép idő ahhoz, hogy az irodában poshadjak.
