rövidhírek

Kedves (elhanyagolt) olvasók! 

Most, hogy hetekig nem jelentkeztünk, terveink között szerepel, hogy alaposan túlterheljünk benneteket olvasnivalóval, majd (csupán néhány nap múlva) személyes jelenlétünkkel is!!! =P

Hogy miért is hanyagoltuk ilyen galád módon szegény, jobb sorsra érdemes blogunkat? A szünet kezdetén leginkább a fejünk felé tornyosuló tenni valók miatt (lásd: Piled Higher and Deeper - legalábbis Zoli részéről egészen biztosan... =), azután pedig azért, mert akaratlanul, de elég alaposan beleszürkültünk a bergeni időbe-esőbe...  Nomeg egészen őszintén megvallva nem is történt igazán semmi...

A felzárkózás kedvéért azonban most először megosztjuk veletek az aprókat és cseprőket, aztán két egynapos kalandot is: egy vizeset és egy naposat. Jöjjenek most tehát a rövidhírek!!! =)

Bergenről, úgy általában
A nagy szürkeség és a kitartó esők után most úgy tűnik, végre beköszönt itt is a tavasz - most, hogy otthon gondolom, már megdőltek az első melegrekordok... (Néha elgondolkodok, hogy amikor hazamegyünk és leszállunk a repülőről Ferihegyen, vajon nem fogunk-e felolvadni...) Múlt pénteken már egészen füttyös kedvükben voltak a feketerigók is, már látni lehet egy-egy virágzó cseresznyefát és a krókuszok határozottan jól érezték magukat, nyiladozva... Pénteken hetek óta (Zoli valamivel pesszimistább becslése szerint január 5. óta) először volt igazán vidám, napos idő, tiszta kék éggel, az embert pedig a hosszú borongás után végre elöntötte valami lelkesítő érzés, valami ilyesmit üzenve: "Hmmm... mégiscsak klassz hely ez a Norvégia... Túrára fel!" =)

Zoli jelenti:

Rövid hírek a tudomány világából:
Igazán röviden és tömören az elmúlt néhány hetem úgy festett, hogy mókuskerékmókuskerékmókuskerék. Éppen cikket írok gőzerővel és minél gyorsabban le akarom tudni, hogy újra az érdemi munkára (értsd: számítógépes modellek molesztálása) tudjak koncentrálni. Ebből a monolit munkatömbből emelkedett ki, az elnyerendő jutalom és megbecsülés (höhö) kellemes érzését megvillantva az az este, amikor felfedeztem, hogy felfedeztek (no azért hála az égnek nem amolyan Vektorosan). Valamivel kevésbé kriptikusan fogalmazva egy kommentárban, amit az egyik témavezetőmtől kaptam, szerepelt egy hivatkozás egy cikkre, mondván hogy azt nézzem meg. A cikk idei volt, alig találtam meg, nem volt még három hetes a megjelenése. Kiderült, hogy az általam használt egyik kódról szól, egy frissített leíró-összegző írás, ami azért született, mert a kód 10 évvel ezelőtti első publikálása óta sokat fejlődött és ezeket a javításokat, új feature-öket szerette volna összegezni Jean Braun (a kód "atyja"). Áttúrva a cikket feltűnt, hogy bizony a "jövőbeli tervek" pontban ott szerepel az én munkám is - merthogy én is dolgoztam picit a kódon és én is adtam hozzá ezt-azt - és egy hivatkozás az egyik tavalyi konferencia absztraktomra: ERDOS et al. 2011! Kéremszépen, ez a vég kezdete! =D

Rövid hírek a sport világából:
Közben olyan nagyon sok minden nem történt velem. Egy ideje keddenként ebéd helyett tanszéki sportnapra járok, ami kifejezetten jó dolog. Barátkozom a floorballal (itten ezt innbandy néven futtatják), meg néha-néha a foci is képbe kerül. Péntekenként - ha egy mód van rá - még mindig járok focizni a helyi francia kolóniával, bár mióta csatlakozott egy dán fazon (Jesper), azóta legalább nem én vagyok az egyetlen, aki nem beszél franciául =)

Rövid hírek a kultúra/politika világából:
Az egyik hétvégén - amikor már tényleg kezdtünk teljesen belegajdulni a fedettpályás ablakonátszutyokidőbebámulás világrekordkísérletébe - Ilóval és két bigyológus ismerősével Monikaval és Lukassal elmentünk múzeumba. Modern arts, mindenféle nyalánksággal, ahogy az a nagykönyvben meg van írva (na jó: nagy, piros négyzet sajnos nem volt...). Teljesen meg voltam lepődve, mert annak ellenére, hogy én tipikusan nehezen tudok mit kezdeni amikor festmények előtt állva kell azokat csodálni, ezt most nagyon élveztem. Valahogy ezen a kiállításon több olyan mű is volt, ahol el tudtam úgy igazán mélyedni az alkotó szándékának találgatásában. Amiért mégis igazán emlékezetes marad számomra a dolog, az a következő, erőteljesen politikai színezetű műalkotás volt:

Ez egy óriási (érsd teremnyi) méretű fametszet, melynek csak egy darabja volt itt kiállítva, mivel pusztán ennyi fért be. A képen a metszethez tartozó nyomtatványt látjátok. Az arcok és emberek szépen, értelemszerűen meg vannak számozgatva és a lap másik oldalán (következő kép)...

...pedig ott van, hogy kit ábrázol az adott kép és az alkotó miért is örökítette meg (egyébként maga az alkotó is rajta van). És hogy miért volt ez olyan szokatlanul érdekes? 15...

Iló jelenti:


Egyetemi hírlevél...

Miután sikeresen (?) megküzdöttem egy kisebb esszé- és beadandóözönnel (élethalálharcot folytatva Darwin és Gould elméleteivel, elgondolásaival és azok következményeivel, valamint elmerülve a systematic review-k bűzös mocsarában), viszonylag nyugalmas időszak köszöntött rám. Igyekeztem kihasználni és tüsténkedni néhány otthoni ötleten, ezeket majd ha megérnek, meg is mutatom, addig hadd maradjon néhány aduász és egy pár szép kavics a tarsolyomban... ;-)

Néhány hete volt egy konzultációm Hilaryvel és skype-on Enikővel is, (itteni és otthoni témavezetőm), így lassan körvonalazódik, hogy mit is fogok csinálni szakdolgozatként. Ráadásként Hilary még azt is felajánlotta, hogy részt vehetek egy fenejó konferencián... A bibi csak az, hogy egybeesik az egyik kurzusommal, úgyhogy megy a lamentálás. Lassan dönteni kell...

Sporthíreink...

Két hete boldog tulajdonosa vagyok a SiB sportközpontjainak használatára feljogosító féléves csodabérletnek. Ebből következik, hogy az elmúlt 14 napban elkezdtem kipróbálni a százféle edzést (leginkább a zumbával és a spinninggel ismerkedtem eddig, de jógára is szeretnék egyszer elmenni) és alig várom, hogy megtaláljam otthon a fürdőruhám, és mehessek úszni. :P

Nagyon szeretem ebben az országban, hogy majd' mindenki sportol: lurkók-fiatalok-középkorúak-idősek, atléta-alkatúak és ducik egyaránt. Nagyon benne van a köztudatban, hogy ez fontos dolog (persze jut rá idő és pénz is...) és azt hiszem, hogy elég divatos is leruccanni a 'gym'-be egy kicsit munka után... vagy kiugrálni magad egy táncos-flancos aerobic-órán... vagy hétvégén leruccanni egy helyre kis fjord mellé túrázni... esetleg elmenni síelni, amíg tart a szezon.
A jóleső testmozgáson kívül alkalmam van megfigyelni a bennszülött népesség szokásait és hagyományait is, melyeket jelenleg két pontban összegeznék:
a) Futótapinacit mindenkinek!!! - hiszen amellett hogy ez a ruhadarab rendkívül praktikus és kényelmes sportolás közben, a helybeliek szerint gyakorlatilag bármilyen felsővel, kabáttal és lábbelivel hordható és kifejezetten jól mutat!!! (ezen megállapítást az edzőtermen kívüli megfigyelések is alátámasztják... Említésre méltó továbbá az is, hogy a futócipők is a szteccsnacikhoz hasonló megítélésben részesülnek...)
b) Az izzasztó testmozgás után sminkelni kötelező, hajat mosni nem elítélendő, de hajat szárítani még 8-10 fokos időben sem szükséges.

Hétköznapok

Szépen, lassan és óvatosan beköltöztem az olvasóterembe (alias Lesesalen), ahol kaptam egy asztalt. Egy teremben kb. 9-en vagyunk, mindenkinek jut egy kényelmes, fiókos asztal, beviheted a könyveidet, cuccaidat, valaki csudanagy lcd-képernyőt is tart itt, de van egy színesszép akváriumunk is, nem tudom, pontosan milyen célból... :P 

A lényeg az, hogy itt az ember elég nyugalmasan tud tanulni, bármikor bejöhet, biztonságban van bármilyen itt hagyott cucca és többé-kevésbé a többi diákkal együtt van. Igyekszem mostanában itt tanulni, cikket olvasni, hogy ne otthon csináljak mindent... Majd készítek képeket, hogy lássátok, hogyan is kell elképzelni! =)

Az egyik nagy előnye az olvasóterembe-költözésnek az, hogy ha szerencsém van, találok valakit, aki ismerős, és egy-egy tea avagy ebéd alatt jót lehet vele beszélgetni. Ez leginkább Marta-ra, a spanyol lányra és Henrikre, egy norvég évfolyamtársamra vonatkozik, de lassan ismerkedek a többi 'irodatárssal' is. =)

Könyvajánló

Ha már olvasóterem, akkor könyvtár! Merthogy egészen megszerettem a városit és a TTK-s könyvtárat is... A városit leginkább a nyelvkönyv-norvégmesekönyv-zongorakotta-hobbi vonalon használtam ki eddig,  szerencsémre amiből kell, angol nyelvű irodalom akad bőven... :) A szomszédban lévő természettudományi könyvtárba néha beugrok hazafelé menet, és a cikkek és tananyaghoz kapcsolódó könyvek mellett néha találok ilyen gyöngyszemeket is:

A madarászoknak biztosan ismerős a svéd szerző: Lars Svensson... 
És persze a könyv beszél is (vagy inkább énekel?)...   

 Az alka az egyik kedvencem lett, főleg miután Zoli megállapította, hogy ennek biztosan láncfűrész volt az anyja...(Hallgasdmeg: itt!!! )

Ami pedig a mai napot illeti: az első zh az UiB-on megírva. Hogy milyen lett, az még várat magára... Az viszont nem állom meg, hogy ne tegyek megjegyzést arra, hogy a zh-n felbukkanó 50 ember (itt is) egészen elütött az előadásra is járó 10-15-ös létszámtól... =P

Döme jelenti

Dömét ki kellett mosnunk. (Zoli szerint elment spinningelni...) Kétszer. Először, mert koszos volt, másodszor pedig azért, mert a száradás közben erős ecetszagot szedett magára... Így hát a második alkalommal többféle szárítási módszerrel próbálkoztunk... Íme az egyik...

Telavåg - Északi-tenger nézőben

A következő eset pontosan két héttel ezelőtt történt, de kicsit lemaradtunk a lelkes bezámolóval ... Node, ami késik nem múlik, íme egy kis beszámoló.

Már egy ideje terveztük, hogy kéne egy pillantást vetni az Északi tengerre, méghozzá úgy, hogy ne sorakozzanak folyton kisebb-nagyobb szigetek a láthatáron... Így hát lefoglaltunk egy kispiros kocsit a helyi közösségi autóköcsönző micsodában - erről Zoli tudna bővebben mesélni - és bepattantunk, hogy elkocsikázzunk a kb. 20 km-re lévő Telavågbe. A hely egyébként arról is nevezetes, hogy a második világháború idején stratégiai pont volt az angol-norvég kommunikáció és hajóforgalom terén is... '42-ben a Gestapo meg is neszelte, hogy két angolt bújtatnak a faluban. A németek kiadták a letartóztatási parancsot, de lövöldözés tört ki, amiben mindkét oldal veszített embereket. A Gestapo azonban nem hagyta az engedetlenséget megtorlatlanul: a falucskát lerombolták, épületeket, hajókat robbantottak fel, elpusztították a felhalmozott élelmiszerkészleteket. A gyermekeket és nőket kitelepítették, és két évre bebörtönözték, a férfiakat a sachsenhauseni koncentrációs táborba vitték vagy kivégezték. 

A tragédia emlékére van itt egy kicsiny múzeum és egy kicsiny kiállítás, ami emléket állít a telavåg-iak cselekedeteinek. Ide sajnos most nem jutottunk be, de talán majd legközelebb... 

Csak hogy kicsit vidámabb vizekre is evezzek, a helység még egy dologról nevezetes: állítólag a rétisasok is igencsak kedvelik a helyet, olyannyira, hogy egy egész kis üzletet építettek a jelenlétükre, "Sea Eagle Safari" néven. Ugyan pontosan nem tudtuk, hol is érdemes lesni a madarakra, de azért reménykedtünk, hogy talán egy kósza példány a szemünk elé akad. Sajnos nem volt szerencsénk, csak sirályok repültek be olykor a látóterünkbe. 

Képes beszámoló következik.

az a kis piros középen a kölcsönkocsink.... =)

körbeszemell

bányató

telérecs

visszatekint

banduk

bambuli

szélesvászn

Kiszabaduló!!!!!!!!! =)

Félig kiszabadulva az egyik feladatból, másik lábbal már a másikban (vagy inkább másikakban) hadd osszak meg veletek valamit, ami engem nagyon felvillanyozott: íme egy kis kiszabaduló, tessék meghallgatni, mosolyogni, ha a helyszínen ildomos (és akkor is ha nem), táncolni! =)

Nemsokára jelentkezünk egy rövidke képes beszámolóval is. Nem tűntünk ám el, csak sok a tennivaló! =)

Ölelések mindenkinek: iló, aki nagyon szeretne most énekelni =)

Mire való az utasbiztosítás?

Tegnap este végre leadtam az első cikkem első verzióját a két témavezetőmnek véleményezésre, kommentálásra, korrektúrázásra. Ez azért lényeges, mert az elmúlt bő másfél-két hetemet egyértelműen az töltötte ki, hogy ezen túllegyek. Ennek az egyik sajnálatos folyománya, hogy egészen eddig nem tudtam időt szakítani egy épkézláb blogposzt megírására sem, pedig a szülinapi hazalátogatásom egyértelműen megírásért kiáltott. Ezt igyekszem most - így bő két hét késéssel pótolni.

Alap szituáció: Zoli hazalátogat szülinapozni, családozni, barátozni, ügyintézni, ellátmányozni, cuccokat szállítmányozni. A terv úgy szólt, hogy február 9-én éjjel érkezem és 13-án délután már vágtázom is vissza Bergenbe, hogy tudjak a cikkre koncentrálni. Az előzményekhez tartozik még, hogy egy kicsit göthöltem már az út előtt is, sőt már Grenoble-be sem a legegészségesebb formámban sikerült ellátogatnom. a hazaút ennek ellenére rendben indult, egészen addig, amíg repülőre nem kellett ülnöm. A gépen aztán kiderült, hogy az enyhének tűnő náthám ezúttal komolyabb problémát fog okozni, mint amire én lelkiekben fel voltam készülve. Egész úton azzal szenvedtem, hogy a fülem égtelen módon fáj és főleg leszállás közben recseg ropog az egész zagyam és sugárzik végig le minden a nyakam két oldalán. Amsterdam konkrétan elgondolkodtam rajta, hogy biztosan mégegyszer gépre akarok-e ülni, de aztán arra jutottam, hogy olyan nagyonsok más választásom nincsen, mert a reptéren azért mégsem szeretnék ottragadni. A második út aztán ha lehet még rosszabb volt mint az első és utána még kb másfél két napig azon panaszkodtam mindenkinek akivel csak találkoztam, hogy nem hallok semmit se.

Ennek ellenére igyekeztem találkozni mindenkivel, akivel csak lehetett (ezúton is köszönet és hála, amiért elviseltetek) és próbáltam elintézni mindent, amit csak tudtam. Szombaton délutánra aztán világossá vált, hogy nem úszom meg anélkül, hogy orvoshoz kelljen mennem. Ez azért volt különösen izgalmas, mert - mint kiderült - ha akarnám se tudnám elérni, hogy egyszerre két EGT tagországban legyen társadalom biztosításom és mivel már Norvégiában fizeti utánam az egyetem, ezért csak az itten Európai Egészségbiztosítási Kártyámat tudtam felmutatni az orvosnak, amikor "ellátásért esedeztem". Szerencsére anyuéknak volt egy fül-orr-gégész ismerősük, aki pont rendelt szombaton és ő vállalta, hogy vet rám egy pillantást. A diagnózis Fülkürthurut lett, a kezelés antibiotikum, infralámpázás, orrspray és a repülés elleni heves ellenjavallat.

Sebaj, gondolta Zoli, majd átfoglalom a jegyemet néhány nappal későbbre. Volt már ilyen eset, akkor semmi gond nem volt ebből. Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy sikerült valami olyan olcsó jegyekre rátennem a kezemet, amelyeknél az átfoglalás nem volt opció. Miután ezt sikerült a KLM amsterdami központjával megerősíttetnem jött a B-terv. Zolinak ugyanis vagyon utasbiztosítása ám, amit mikor máskor használjon ki az ember, ha nem ilyen helyzetekben! Újabb telefonálgatás, ezúttal Koppenhágába, merthogy a biztosítóm ott üzemeltet call-centert. Egy nagyon kedves, Marcus nevű dán sráccal sikerült beszélnem, aki legnagyobb meglepetésemre időről időre beszúrt az angol mondatok tengerébe egy-egy szép magyar mondatot is, mert mint kiderült ő hobbiból pont magyarul tanulgat mostanság =) Egy raklapnyi információt bekért, majd megegyeztünk abban, hogy amint küldök neki leleteket, ők rendezik nekem az új repjegyet. Ezzel ugye az volt a picinke bökkenő, hogy engem nem-hivatalosan láttak el már az első körben sem, mert az EUs EÜ kártyára csak akkor látják el az embert, ha az minimum haldoklik...

Round no. 2. Zoli hétfőn reggel megint az orvosnál kezd, szépen megkéri, hogy valahogy - bárhogy - hivatalos papírt is adjanak már róla, hogy én itten ilyen füllel nem repülhetek. Szerencsétlen asszisztens nő végigtelefonálja a fél rendelőintézetet, mire sikerül valahogy kitölteni a gépben az ambuláns lapot úgy, hogy nem TB számot, hanem az EÜ kártyámon lévő adatokat használják. Természetesen csak úgy megy a dolog, hogy azt írják rá, hogy a probléma akutt (bárhogyan is kell helyesen leírni ezt a szót).A papíron az áll a diagnózis mellett (természetesen magyarul), hogy repülésre 2-3 napig alkalmatlan, szerdán kontroll. Ez utóbbi csak azért került a lapra, hogy biztosan ne akarjanak nekem csütörtök előttre repjegyet foglalni. Hosszas hálálkodás után uccu haza, papír a scannerbe, scannelt doksi e-mailben a biztosítóhoz. Este jön a válasz, hogy nagyszerű, szerdán menjek el a kontrollra és ha megvolt küldjek róla papírt, hogy repülésre alkalmas vagyok. Nyihiiii. Hát persze! Mi sem egyszerűbb! Már az első körben is iszonyat macera volt elláttatni magam, de sebaj!

Szerdán kontroll, a doktornő néz rám nagy szemekkel, hogy "Nem volt jó a papír?". Mondom neki, hogy "De, túl jól sikerült, mert teljesen komolyan vették a kontrollt és most arról kérnek igazolást, hogy a kontroll alapján tényleg repülhetek.". Mondjuk a doktornő azt mondta, hogy azért egy kicsit nyugodtabb, hogy meg tud nézni mégegyszer, mielőtt tényleg gépre ülök, mert hétfőn még elég csúnyán néztek ki a dobhártyáim, de papírt már csak úgy tud adni, hogy kézzel ráírják a kontroll eredményét az eredeti ambuláns lapra. Az mondjuk egészen vicces volt, hogy az asszisztensnő körmölt a papírra, mert az ő írása olvasható, ellentétben a doktornőével =) Péntekre röpkéssé lettem nyílvánítva bár a lelkemrekötötték, hogy mielőtt felszállunk calciumusc-ot kell innom és jól be kell sprayznem a nózimat. Nagy hálálkodás megint, aztán újra uccu haza, papír a scannerbe, scannelt doksi e-mailben a biztosítóhoz. Este jön a telefon, hogy oké, minden rendben van, foglalnak nekem repjegyet péntek délutánra. Ezen a beszélgetésen azért picit fönnakadtam, mert úgy vettem ki a csaj szavaiból, hogy az egészet lefordíttatták és megnézették egy orvossal is. Nagyon tutira mentek, annyi szent =)

A visszaút már sokkal-sokkal simábbra sikeredett. Igaz ugyan, hogy még a hétvégén is recsegett-ropogott néha a fülem, de csak megúsztam egyben a kalandot. Hogy igazán pozitívan zárjam le ezt a rémesenhosszú, kórosanképnélküli bejegyzést azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy annyi haszna azért mégis volt ennek a herce-hurcának, hogy sikerült tényleg mindent elintéznem, amit akartam, mégtöbb emberrel sikerült találkoznom és még az Estike Nyitóbuliba is sikerült belecsöppennem, ami azért jót tett a lelkivilágomnak =)