Kedves-lelkes Olvasók! =)
Remélem nem dőltetek be a blog sugallta eseménytelenségnek – mint ahogy az
lenni szokott, a bejegyzések hiánya nem napjaink szürkeségét hivatott
jellemezni, épp ellenkezőleg! Az elmúlt négy hétben átestünk egy
vizsgaidőszakon, egy terepgyakorlaton, egy PhD-védésen (nyugalom, ennyire nem
szaladt el az idő, nem Zolié volt... :P), új munkahellyel való ismerkedésen,
norvég szintfelmérésen ésatöbbi-ésatöbbi. No és még mi minden következik!!!
Node csak szépen sorjában: először én számolok be, aztán majd egy későbbi
bejegyzésben Zoli is, aki némi mediterrán hangulatot fog majd hozni a skandináv
mindennapokba...
Egyetemi rövidhírek: a vizsgaidőszak
Az a vicces az itteni szemeszterben, hogy egyáltalán nem tudja az ember megmondani, hogy mikor
kezdődik-végződik a szorgalmi vagy a vizsgaidőszak. Inkább egyszercsak azon
kapja magát a diák, hogy most már vizsgái is vannak, de talán még előadásai,
gyakorlatai is...
Annyi azért mindenesetre elmondható a félév végéről, hogy egyre több a
beadandó, beszámoló, miegyéb, de azért egyáltalán nem olyan, mint az az 5-6
hét, amit otthon szobába zárva töltünk görnyedezve a könyv felett... Sokkal kiegyenlítetteb a terhelés és én úgy
érzem, hogy jóval nyugodtabb ettől az ember élete. Lehetne latolgatni, hogy
melyik a könnyebb, melyik a nehezebb, de én egyre inkább úgy vagyok ezzel, hogy
egyszerűen más. Apples and oranges. Vagy ahogy egy drága matematikus ismerősünk
mondotta: „Ennek a mélyésge nagyobb, de annak a hosszúsága szélesebb...” No, ennyit a hasonlítgatásról. =)
A részemről a vizsgáknak és beadandóknak kedd délután lett vége, amikor is
benyújtottam a legeslegutolsó beadandót...
Megvan mindegyik tárgy, több kredit is, mint amennyi minimálisan kell és
a jegyeimmel is elégedett vagyok. Jupiii! =)
Iló betör a
norvég munkaerőpiacra...
Betör, bizony, vagyis már be is tört! Ahogy azt már említettem, halkan és
titkolózva, májusban volt lehetőségem dolgozni, júniusban pedig már szerződést
is kaptam egy ’catering’ cégnél, ami több helyet (éttermek, kávézók) is üzemeltet és többek
között Bergen legnagyobb rendezvényközpontjával (Grieghallen) is szerződésben
áll. Ez azért jó, mert több helyre is be tudnak engem osztani. Ún. ’extrahjelp’
pozícióra vettek fel, ami hivatalosan úgy működik, hogy akkor hívnak, ha nagy a
forgalom és nincs elég ember, gyakorlatilag az alkalmazottak többsége ilyen
minőségben dolgozik és ha az ember akar, akár többet is dolgozhat, mint egy
teljes munkaidős alkalmazott. Következésképp a hely egészen rugalmas azzal
kapcsolatban, hogy mikor és mennyit dolgozol, tehát nem kizárt, hogy az ember
lánya hazautazzon a nyáron hosszabb időre. =)
A cég jellegéből eredően egészen változatos a munkánk, legalábbis ami a
környezetet illeti: pincérkedtünk-takarítottunk-pakolásztunk már étteremben,
Underwater Technologies konferencián, privát bulin, kórusfesztivál záróestjén
és hála a Grieghallen lehetőségeinek hála részt vehettem életem első
nőgyógyászati konferenciáján is.
A csapat egészen sokszínű: van litván, spanyol, guatemalai, marokkói, argentin,
koszovói, német, finn, ausztrál, svéd,
meglepően kevés norvég és 6-7 magyar is. Olykor azon viccelődünk, hogy
valójában egy alattomos invázió keretében tervezzük átvenni az irányítást, de
persze ez csak komolytalan játék (pszt!!!). A dolgozók kb. fele beszél norvégul
és még én is valahol a középmezőny alsó felében vagyok az abszolút minimális
nyelvtudásommal, de általában ritkán csinálunk olyan dolgokat, amihez beszélni
kell (a rendelést és pultozást a norvégul rendesen beszélő pincérekre osztják),
ha pedig erre kerül sor, a vendégek általában teljesen kézségesen váltanak
angolra. Ez engem sokszor zavarba hoz vagy elgondolkodtat, de igyekszem
kihasználni a motivációt, ami a helyzet ad és nagyobb energiát fektetni a
nyeltanulásba. A norvégok elfogadása és hozzáállása e téren mindenképpen megér
egy misét, de még gyűjtöm ehhez a gondolatokat és tapasztalatokat és majd
bejegyzésbe csomagolva juttatom el nektek a munka életképeivel és vicces
helyzeteivel együtt...
Ezen a munkán kívül még két hét terepmunkát is kaptam az egyetemtől, amire majd júli
végén, augusztus elején kerül sor. Egy PhD-s lány mellett fogok terepi
asszisztenskedni, vegetációt térképezni és remélhetőleg igencsak élvezni, hogy
kint lehetek a norvég vadonban. =)
Doktor a csapatban...
Június egy nagy eseménye a lakótársunk, Vaneeda PhD-védése volt, ami a
megelőző izgulás és idegeskedés ellenére egészen simán és fájdalommentesen
zajlott le. =) Így hát a Johannes Bruns Gate 6 szám alatt most már egy db
doktor is lakik, bár igaz nem sokáig, mivel július végén ki kell költöznünk az
albérletből...
Költözés, bizony
Hosszas és némileg kétségekkel terhelt várakozás után végül kaptunk szobát
Bergen legnagyobb nemzetközi kolijában, a Fantoftban. Akik már látogatták
Zolit, vagy olvasták az Élménygyűjteményt, tudják, hogy nem ismeretlen a hely
számunkra... Most egy kétszobás apartmant kaptunk, a konyhát 7 másik diákkal
osztjuk mejd meg és reménykedünk a jófej szomszédokban... =) A bejárás kicsit
kényelmetlenebb lesz, ez biztos, a társaság pedig... hát, még meglátjuk, annyi
mindenesetre biztos, hogy nagyobb lesz a népsűrűség és az is biztos, hogy egy
ismerős mindenképpen lesz a környékünkön, de ez maradjon még meglepetés
augusztus elejéig... :P
Szépeket: Iló
