A német fővárosban eltöltött eseménydús másfél nap után még kissé fáradtan búcsúztunk el Ágitól és pattantunk fel az egyik S-, U- avagy kitudjamilyen-Bahnra, hogy kirobogjunk a kiszemelt benzinkúthoz és nekiálljunk stoppolni. A helyről vegyes véleményeket találtunk a HitchWikit böngészve, sőt azt is írták, hogy a személyzet nem kifejezetten kedveli a stopposokat, de még mindig ez tűnt a legjobb helynek...
Végül nem is kellett csalódnunk: még javában valami olyasmin vitatkoztunk, hogy vajon 20 méterrel arrébb jobb-e az autósoknak, mert akkor könnyebben meg tudnak állni, amikor észrevettük, hogy egy kék furgon lehúzódik és a sofőr barátságosan integet nekünk, hogy jöjjünk, szálljunk be nyugodtan...
Lelkesen behuppantunk az első ülésekre, miután táskáinkat bedobtuk a már amúgy is igencsak zsúfolt csomagtérbe és próbáltunk beszélgetést kezdeményezni... Ez volt talán az első alkalom, hogy kisebb nyelvi akadályokba ütközött az eszmecsere: a bácsi alapfokon tudott angolul, így megértettük magunkat vele, de nagy beszélgetésbe nem bonyolódtunk. Mindenesetre nagyon kedves és segítőkész volt, és merész sebességgel süvítve az autópályán egészen a drezdai vasútállomásig röpített minket. Meg még útba is igazított. Mi pedig igyekeztük mindezt kicsit feszélyezett mosolygással és sűrű köszönetnyilvánításokkal meghálálni...
Talán dél vagy koradélután felé érkeztünk meg tehát következő állomásunkra, ahol első utunk (itt tanuló/dolgozó ismerős híján) a hostelünkbe (
Lollis Homestay) vezetett. Na most, azt hiszem azt bátran mondhatom, hogy mi szeretünk youth hostelekben megszállni, nemcsak azért, mert általában olcsók, meg fiatalosak, hanem a humoros és költséghatékony megoldások és az ott megszálló kalandvágyó népek miatt is, de ezt a hostel különösen a szívünkbe zártuk. Egyrészt az egész épület roppant bájosan volt berendezve, másrészt nagyon kedvesek, segítőkészek és barátságosak voltak az ott dolgozó fiatalok, harmadrészt nagyon vidám társaságot fogtunk ki...
Íme egy kis képes reklám... =)
A társalgó és kedves részletei
 |
| Reggelizőasztalunk |
 |
| Én ezt nagyra értékeltem... |
 |
| Folyosói lakók |
Fürdőszoba-humor
Az étkező és kellékei
 |
| Bögrelámpás |
Rögtön az első este kellemes meglepetés várt ránk: egy a hostelhez csapódott, a városban tanuló indiai srác főzött a vendégeknek ingyen - a vacsora pedig nemcsak finom volt, de össze is hozta a társaságot. Másnap este a már kicsit összeismerkedett csapat egy utcazenész is csatlakozott, aki a szürkületi utcai tollasozásunkból rögtönzött koncertet csinált. Nagyon spontán volt és nagyon klassz! =)
 |
| Itt tollasozunk, akkor is, ha annyira nem látszik... :P |
 |
| A művész úr a koncert korai, szabadtéri felvezetésén |
A szobatársaink között volt német, fehérorosz, kanadai, és kínai is, meg akadt néhány állandó vendég...
 |
| Égbőlpottyant falkutyák |
És még a kilátás sem volt rossz, főleg az egyik esti zápor előtt...
Nade azért bármennyire is jól éreztük magunkat a szálláshelyünkön, azért mégsem maradhattunk ott, hiszen ott volt a küszöbön a felfedezésre váró Drezda...
...és Drezdát bizony érdemes felfedezni. Mind a két arcát. Az Elba északi oldalán lévő Neustadtot, elszórtan előforduló régi épületeivel, jónéhány szürkeszockockájával, életteli művésznegyedével és tucatnyi hangulatos kocsmájával és a déli oldalon lévő Altstadt-ot a történelmi negyeddel, kiállításokkal, múzeumokkal, sétálóutcákkal. Feltűnő a kontraszt e kettő között és ezen a helyiek - úgy tűnik - előszeretettel viccelődnek is: a Hostelünk Neustadtban volt, az itt kapott, fiataloknak készített térképen a város két oldalára csak úgy referáltak, mint a Sötét (turistacsalogató) és a Jó Oldalra (természetesen ezutóbbi volt a romkocsmás bohémnegyed). Mi azért mindkét oldalon tiszteletünket tettük, nehogy kimaradjunk bármi jóból vagy rosszból... =)
A Sötét Oldal...
...már önmagában is lenyűgöző. Már az, hogy van. Hogy ennek a városnak van történelmi negyede. És ezt nem valamiféle gonosz sugallat mondatja velem, hanem az a tény, hogy Drezda a II. világháború után valahogy így nézett ki:
 |
| Ha hihetünk a Wikinek, akkor ez 2431 tonna robbanóanyag műve... |
Ennek fényében egészen elképesztő, ahogy ezeket az épületek újjáépítették. Olyan épületeket, mint pl. a Zwinger kastély...
 |
| Kívülről... |
 |
| ...ez itt a kert... |
 |
...szökőkutakkal...
...porcelán harangocskákkal...
 |
| ...szende szatírokkal... |
|
 |
| ... és (khm) kevésbé szende puttókkal... : |
Mellesleg az épület '45 után valahogy így festett:
Közvetlenül a kastély mellett van a Semperoper, Drezda operaháza:
 |
| Éppen szezon előtti felújítás alatt...? |
Nem messze pedig a Frauenkirche...
 |
| Az Elba másik oldaláról... |
A templom felújítását csak a rendszerváltás környékén kezdték el és 2005-ben fejezték be, nem kis munka lehetett, '58-ban még ez volt a helyén:
Egy másik templom, a Katolische Hofkirche...
Az alábbi szedett-vedett panorámaképen a Fürstenzugot láthatjátok, ami a szász uralkodódinasztia (Wettin) tagjait vonultatja fel Meisseni porceláncsempécskéken az 1200-as évektől a XX. század elejéig...
Az Elba partján sétálva az ember egy egészen illusztris épületbe is belebotlik, ami ha minden igaz, maga a drezdai képzőművészeti akadémia...
 |
| ...a túlpartról a kép bal oldalán... |
...és aminek kupoláját a helyiek csak citromfacsaróként emlegetik... =)
 |
| Középen az objektum... valóban találó a név... :P |
Mivel Drezdában sem volt túl sok időnk, csak egyetlen múzeumra futotta... Igyekeztünk hát valami különlegeset kiválasztani, ami végül a "Zöld Kincstár" (Grünes Gewölbe) lett. Az alábbi kellemes épületben található kb. 20 kisebb teremből álló kiállításon szinte befogadhatatlan mennyiségű műtárgy, ékszer, szobor, és miegyéb található, ékkövekkel, elefántcsonttal, arannyal, ezüsttel, amit akartok... A leginkább megdöbbentő a mennyiség, amit ebben a tárban felhalmoztak, no és persze az az aprólékosság, amivel ezeket a tárgyakat megmunkálták. Kicsit olyan érzése lesz ennyi csecsebecsétől az embernek, mintha valami mesebeli kincstárban vagy kincses barlangban sétálna, és már az sem lenne különösebben meglepő, ha felbukkanna egy repülő szőnyeg, egy féllábú kalóz vagy éppen egy sipítozó királylány... :)
Persze odabent képeket nem készíthettünk a temérdek kincsről, így most meg kell elégednetek az alábbi képen látható temérdek Zolival... =)
A Jó Oldal...
...azaz Neustadt egészen más. Vannak például ilyen szörnyek...
Ugyanakkor ilyen sétányok is, aranyszobrokkal a végükön...
 |
| II. Ágost lovasszobráig vezető fasorocska... |
Ugyanakkor ilyen roppant fifikás megoldások is, mint az alábbi képen látható biciklikorlát (vagy korlátbicikli?)... Meg vannak diákbarát szórakozóhelyek, néhány kézműves boltocska, kiülős kocsmák, eldugott rajzok, szobrok, pofás poénok házfalakon, streetart, koncert, amit akartok... Nekünk tetszett! =)
És persze ott van az Elba, ami összeköti és elválasztja (debizonyám!) a két városrészt, gyönyörű fövennyel, ahova szívesen járnak ki az emberek piknikezni, sétálni, beszélgetni... És ami olyannyira gyönyörűséges, hogy nem is olyan rég még rajta volt az UENSCO világörökség listáján, egészen addig, amíg a városvezetés úgy nem döntött, hogy elkerülhetetlen, hogy erre a szakaszra felhúzzanak egy gyönyörűséges, négysávos hidat... Ezzel a húzással sikerült elérniük, hogy a partszakasz egyike legyen a két ex-UNESCO helyszínnek...
 |
| Kikukkantunk Neustadtra... |
Mindenesetre mi jól éreztük magunkat a parton: pihentünk, beszégettünk, kacsáztunk...
Íme egy kis folyóparti-fotóparty... (hihi!)
 |
| egyik |
 |
| másik |
 |
| tások |
 |
| kavicsgyűjt |
 |
| hajít |
 |
| mégegyet |
 |
| váááááááááááááááááá!!! |
 |
| ugor! |
Mindent egybevetve nekünk nagyon tetszett Drezda, bár a harmadik napon már egy kicsit elegünk lett a városnézésből úgy általában... Így úgy döntöttünk, hogy valami kinti programra van szükségünk. Hogy ez mi is volt, azt megtudhatjátok a következő bejegyzésből... ;-)
