Szóóóóval, ott tartottunk, hogy újabb kirándulás terve merült fel március utolsó (teljes) hétvégéjére. Végülis némi szervezkedés után öten indultunk útnak, kocsival, a bő két és fél órányira fekvő Kinsarvik felé. Monika és Lukas mellett még Katarina tartott velünk. Mármár hihetetlen szerencsénk volt az idővel, mivel hosszú idő után először egész nap szikrázó napsütés volt! A cél az volt, hogy sétálunk egyet a Kinsarvik melletti Husedalen völgyben, ahol a leírások szerint négy nagyobb vízesés is található. Valami ilyesfélé útvonalra kell gondolni:
 |
| A NAGY Terv |
Út közben megálltunk Nordheimsund mellett, a változatosság kedvéért egy ötödik vízesést megtekinteni. Ezen a ponton gyorsan át is adom a szót egy picit a fényképezőgépnek:
Jobbról is... ...meg balról is
 |
| ...meg egy Katarinától... |
 |
| Tájjalám |
|
|
|
Monika is alkot Bentrőlki
Növénykövön Katarina és Lukas
Permanens szivárvány Meg úgy egyben is, na
Járg.
Út közben aztán annyira szép volt a táj, még egyszer-kétszer muszáj volt random helyeken megállni egy-két percre gyönyörködni. A szó újfent a fotómasináé - már csak a mihez tartás végett:
 |
| ...például itten... |
 |
| Katarina képe |
 |
| útmelletti |
Kinsarvikba egy 50 perces kompúttal lehet eljutni Kvandalból. Bármennyire is próbálkoztunk, nem sikerült igazán pontosan érkezni, így várnunk kellett valamennyit a kompra, ami - mint utóbb kiderült - egészen szerencsés dolog volt, mert a nagy várakozás rövid úton átalakult nagy fotókattogtatássá, amikor megjelent egy csapat (raj? csorda? gulya? =) delfin! Nem vicc! Hír kámz di evidensz:
 |
| sasolunk... (és Monika fényképez minket...:P) |
 |
| ...és ott van egy! |
 |
| Meg ott is!!! |
 |
| ...és egy közelebbről... (Monikától) |
Véghetetlen tapasztalataink azt mutatják, hogy vad (mondhatni vérszomjas) delfint fotózni nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha csapatban (rajban? csordában? gulyában?) mozognak, mert nem teszik meg azt a szívességet, hogy kiugráljanak a vízből =)
A kompon kisebb kalamajkát okozott, hogy a kalauz első körben 4 autóra és egy utasra állította ki a jegyünket amit én csak fizetés után vettem észre. Ez nyílván nem tűnt számunkra anyagilag előnyösnek, így aztán komoly hajtóvadászatot indítottunk a fent nevezett kalauz után, amit az nehezített, hogy közben bizony ő is mozgásba lendült. Mint kiderült aztán, egymást kergettük fel-alá, merthogy ő meg minket keresett, ugyanis feltűnt neki, hogy több autójegyet adott ki, mint ahány kocsi áll a kompon. Miután mindezt jól megbeszéltük, adott nekünk új jegyet nomeg egy viszonylag jelentősebb összeget vissza is térített, ami - lássuk be - igencsak jól esett a zsebünknek =)
A nagy rohangálás közben azért az a gézengúz masina megintcsak kattogott egy keveset:
 |
| induláskor... |
 |
| fjordbejárat... |
 |
| hegyeshavas #1 (Katarinától...) |
 |
| Hegyeshavas #2 |
 |
| fodrokbodrok |
Kinsarvikba érve aztán letettük a kocsit egy épp nem üzemelő gokart-pálya parkolójában és nekivágtunk a Husedalen-völgynek. Az itt már látszott, hogy biztosan nem fogunk eljutni mind a négy vízeséshez, de azért bíztunk benne, hogy viszonylag sokat fogunk így is látni. Mint kiderült, nemcsak a rövid idő, de a hó is komolyan ellenünk dolgozott. Ennek ellenére viszonylag messzire sikerült eljutnunk, mielőtt vissza kellett fordulnunk. Olyan nagyon sok mindent nem tudnék mondani a helyről, azon túl hogy igazán szép volt. Helyette inkább megint a képeknek adnám át a terepet:
 |
| hidacs, romhoz |
 |
| felavölgyben |
 |
| csobog |
 |
| lesifotósok mindenütt |
 |
| ennyi a talajréteg, kérem! |
 |
| meg ennyi... |
 |
| csak hogy viszonyítási alap is legyen (Monikától) |
 |
| Tesp |
 |
| ebédszünet Paparazzikkal... (Lukas) |
 |
| és eggyel kevesebb Paparazzival... |
és még néhány kép a pihenőről...
 |
| csavarodó-tekeredő és zuzmerdő |
|
|
|
 |
| önportré (Monika) |
 |
| mégegyzubog |
 |
| Bele a tóba |
 |
| Ami tulajdonképpen így fest |
 |
| és az lenne ott fönn a negyedik! (Monika objektívjéből) |
 |
| fekehér |
Katarina bandukol Explorer mode
 |
| Nappalszemközt (Lukastól) |
 |
| Felhőcs |
 |
| Búbok |
Miután visszaértünk a kocsihoz konstatáltuk, hogy valamivel hamarabb sikerült lejutnunk, mint azt előzetesen gondoltuk volna, minek következtében még volt egy jó óránk a komp indulásáig, amit úgy Isten igazából semmivel nem tudtunk volna túl élvezetesen kitölteni, lévén Kinsarvik nem éppen a világ közepe, főleg nem hétvégén, az esti órákban. Némi újratervezés után arra jutottunk, hogy egy másik kompot veszünk célba, amivel úgy számoltuk, hogy km-ben rosszabbul jövünk ki ugyan, anyagilag viszont valahol ugyanott, mivel a rövidebb kompút olcsóbb. A terv káprázatosan bevált. Nemcsak hogy jól számoltunk, de még volt szerencsénk út közben egy fjordhíd építését is megtekinteni! A norvégok nem viccelnek, ha út/híd/alagút építésről van szó. Sajnos képet nem sikerült készíteni a csodáról, de azért megpróbálom leírni a látványt. A felhajtó már készen volt a hídhoz - a fjord két falába vájt egy-egy alagút formájában. A pillérek is álltak már, egészen elképesztően magasan, mindkettő tetején egy-egy toronydaruval! Hogy hogy küzdötték fel őket oda, az rejtély. A pillérek már össze voltak kötve az Erzsébet-hídhoz hasonló módon a fjord fölött, már csak az úttest hiányzott igazából. A táblák tanulsága szerint jövőre kész kell hogy legyen =) Ami külön vicces volt, hogy mint kiderült, a híd túloldali lehajtója - ami ugye egy alagútnak látszott erről az oldalról - valójában egy komplett alagút-rendszer, mert egy már meglévő alagútba csatlakozik be oldal irányból, egy méretes földalatti körforgalom formájában! Mondom: ezek nem viccelnek =) (találtam egy képet az építkezés egy korábbi fázisáról, csak a mihez tartás végett itt)
Hazafelé erősen ránksötétedett és bár egy ideje nem vezettem sötétben, valahogy mégis úgy éreztem, hogy ez önmagában nem lehet az oka annak, hogy ennyire fáradok és szenvedek vezetés közben. Aztán rájöttem - a norvégok, még a főútak mellett sem tesznek ki prizmás karókat. Ha az ember nem kapcsolja fel az országútit (ami komolyabb forgalomban gyakran előfordul), akkor halllovány segéd fogalma nincs, hogy merre megy az út! Így aztán az út hazafelé igazi élmény volt. Mire hazaértünk mindannyian igen kellemesen elfáradtunk, szóval úgy érzem, összességében panasz bizonyosan nem lehet az útra. Hogy ne az én puffogásom maradjon meg, így a végére még gyorsan két kép jön a hazaútról! Legközelebb a pesti állatkertből jelentkezünk!
Szépeket: Zoli ;-)
 |
| Fjord |
 |
| Fjord stereo |
