Sajnos be kell látnom, hogy személyes blogolási morálom akkor fordult igazán rosszra, amikor a suli mellett rendesen dolgozni is kezdtem... Ez most már lassan egy éve tartó időszakot jelent, de még mindig fejben tartom, miket is szerettem volna megosztani veletek... Talán majd egyszer nosztalgia-bejegyzéseket is csinálok azokról a dolgokról, amikre nem jutott időm, de most nem kezdenék mindent elölről, csak mondjuk úgy a tavasz elejétől...
...április elején ugyanis egy hetet Németországban töltöttem. Hogy miért is? A témavezetőm (a magyar, nem a bergeni, aki valójában angol... :P) körülbelül fél évre kiköltözött családostul, mivel nyert a helyi kutatócsoporthoz egy ösztöndíjat. Nemcsak a családját, hanem jópár mintát is magával vitt, többek között az én második tavam (Bukura) üledékét is, hogy azon némi vizsgálatokat tudjanak végrehajtani. Következésképpen én szakdoga-ügyben ezúttal nem haza, hanem Kölnbe kellett, hogy utazzak, ahol üledékmintázással és -szeleteléssel múlattam az időt. Szerencsére sehol sem maradtam egyedül, hiszen két útitársam is volt, Kiskék és EleFantoft és ha már arrafelé jártam meglátogattam néhány ismeretlen és annál ismerősebb ismerőst is...
Kölnbe Amszterdamon keresztül vezetett az út, először fellegek felett, aztán már szárazföldön: jóval egyszerűbb ugyanis a holland fővárosban vonatra pattanni és két és fél óra alatt már ott is van az ember...
 |
| Amszterdami pályaudvar: átszállás... |
 |
| ...az Utrechten át Kölnbe robogó gyorsra. Nem könnyű dolog ez, elefántostul! |
Kölnben a témavezetőmék albérletében szállhattam meg, ami nemcsak azért volt jó, mert az egyetem fél óra sétára volt, hanem azért is, mert tudtam egy kicsit biciklizni és játszani a tündéri gyerekeivel. =)
Napközbeni tevékenységemet a következő életkép írja le leginkább:
 |
| Ezittéppen a Bukura-tó üledéke és egy EleFantoft |
 |
| Rajnapart |
Egyik este még szakszerű vezetést is kaptam: Odette egy barátja vezetett körbe, egy őshonos kölni, aki nemcsak a történelmi városrészletekkel ismertetett meg, hanem a helyi sörrel, a kölsch-sel is. Bár alaposan elpirultam, amikor kiderült, hogy nem érzem a különbséget a különböző sörfőzdék termékei között, azért igencsak ízlett a helyi sör. Mondjuk, aki Hansához van szokva... vagy inkább még ahhoz sem, merthogy a német sörtesztek közben (csakúgy mint tavaly) kiderült, hogy igenis, Iló már két decilitertől be tud csiccsenteni!
 |
| Rajnaparti parti, pajtikkal |
Persze a sétáim azért nemcsak kölsch-kóstolástól voltak motiváltak (jólisnéztünkvolnaki). Igyekeztem sokat csatangolni a belvárosban, és megfigyelni-felkutatni apró részleteket is, mint például:
 |
| ...járdatükröket... |
 |
| ...lefelé növő lámpaoszlopokat... |
 |
| ...elfelejtett-elgurított óriásjátékokat... |
Kölnről egészen érdekes kép rajzolódott bennem. A történelmi belváros természetesen nagyon szép, nem is beszélve a dómról és környékéről, de azért a régesrégi házak sokszor furcsa mozaikot alkotnak a modern épületekkel, bevásárlóközpontokkal. Ez nem véletlen, a várost a második világháborúban elég alaposan porig bombázták...
Az is érződik nagyon, hogy sok itt a diák - nagy az éjszakai élet, de nappal is nyüzsög az egyetemi kampusz, ami viszont önmagában nem túl szép, de lagalább sok a zöldterület.
És valahol mindebbe a keverékbe még beszivárog egy adag indusztriál-hangulat, és az érzés, hogy itt minden nagy. Nagyok a vonatok, a bevásárlóközpontok, az irodaházak, a hidak, de a parkok, a terek is, nem is beszélve a dómról. Minden nagy. Vagy csak én kezdtem el Németországban összemenni? :P
Az is érződik nagyon, hogy sok itt a diák - nagy az éjszakai élet, de nappal is nyüzsög az egyetemi kampusz, ami viszont önmagában nem túl szép, de lagalább sok a zöldterület.
És valahol mindebbe a keverékbe még beszivárog egy adag indusztriál-hangulat, és az érzés, hogy itt minden nagy. Nagyok a vonatok, a bevásárlóközpontok, az irodaházak, a hidak, de a parkok, a terek is, nem is beszélve a dómról. Minden nagy. Vagy csak én kezdtem el Németországban összemenni? :P
Ki tudja, mindenesetre jöjjön egy kis képes sétabeszámoló...
 |
| Bájos sörözők a parton, háttérben a Nagy Szt. Márton templom |
Szűk utcácskák, cégérek, tornyok
Modern közösségi műalkotás-kiállítás: lakatok a Hohenzollern vasúti hídon...
 |
| Lakatáradat |
 |
| A kék lakatok egy frappáns tiltakozás-adománygyűjtés részei, mellyel a női jogok mellett és a kényszerházasságok ellen szólalnak fel |
 |
| 'Free the Forced' - a fenti kék lakatokat ki lehet nyitni és le lehet venni egy jelképes adomány fejében. Minden egyes lakat egy akarata ellenére férjhez adott nőt hivatott jelképezni, egy lakat kinyitása pedig az ő felszabadulásukat jelképezi. A befolyó összegeket a női jogok mellett kiálló mozgalom támogatására fordítják. |
 |
| Barátlakatok, szerelemlakatok, rózsás, teknősös, macis, patkós lakatok véghetetlen változatossága... |
A város fő attrakciója, jelképe persze a XIII. században épült dóm. Az a döbbenetes ebben az épületben, hogy akárhol járt már a világon az ember és akármilyen nagy épületeket látott annak különböző pontjain, ez az épület egyértelműen egyetlen üzenetet sugároz magából: "nálam hatalmasabb és magasztosabb épülettel még nem szembesültél - és valószínűleg nem is fogsz".
Ha ránéztek a képekre, ti hisztek neki?
 |
 |
| szivárványoszlop |
 |
| árnyjáték |
 |
| A Rajna túlfeléről |
Kölni hetem és munkám végeztével, hazafelé utamon még ejtettem egy kitérőt Utrechtbe, hogy találkozzak unokatesómmal, Enikővel, aki már több mint két éve Hollandiában él, és Martinával, aki történetesen Utrechtben péhádézik.
Az utrechti rövid, de annál jobb hangulatú közjáték igazán hollandosan kezdődött: Martina felszedett a vasútállomáson, megmutatta a megfelelő buszt, ő pedig elkerekezett... Majd miután megszabadultunk a csomagjaimtól, Martina hűséges kétkerekűjén visszagurultunk a központba: Martina tekert, fél kézzel kormányzott, a másikkal meg éppen reggelizett, én pedig élveztem a süvítő menetszelet a csomagtartón. :)
Miután Enikő is megérkezett, bolyongtunk egy kicsit a belvárosban: szűk utcák, csatornák, színes-zamatos boltok és éttermek között. Bevallom, nagyon élveztem Németország után ezt a falatnyi Hollandiát, az élénk színeket, a virágos ablakokat, meg azt, hogy minden, apró, kissé szűkös, de nagyon barátságos.
Az utrechti rövid, de annál jobb hangulatú közjáték igazán hollandosan kezdődött: Martina felszedett a vasútállomáson, megmutatta a megfelelő buszt, ő pedig elkerekezett... Majd miután megszabadultunk a csomagjaimtól, Martina hűséges kétkerekűjén visszagurultunk a központba: Martina tekert, fél kézzel kormányzott, a másikkal meg éppen reggelizett, én pedig élveztem a süvítő menetszelet a csomagtartón. :)
Miután Enikő is megérkezett, bolyongtunk egy kicsit a belvárosban: szűk utcák, csatornák, színes-zamatos boltok és éttermek között. Bevallom, nagyon élveztem Németország után ezt a falatnyi Hollandiát, az élénk színeket, a virágos ablakokat, meg azt, hogy minden, apró, kissé szűkös, de nagyon barátságos.
 |
| Kertecske, középen az uralkodóval |
 |
| Egy másik bajszos őr a kert sarkából |
 |
| Csinos egyetemi épület... |
... és egy csinos kertecske
Dómtorony elölről-hátulról-elefántosoldalról
 |
| színes-szíves terecske |
Szűk utcákhoz apró terek dukálnak - ez itt éppen a rendszeres virágvásárnak helyet adó terecske...
Egy kellemes viszontlátás arra is ráébresztett, hogy a Köln-Utrecht vonalat nemcsak én használom ki, de az utcazenészek is: az alábbi háromfős bandát három napon belül kétszer hallgathattam meg, először Kölnben, majd Utrechtben. Aki megmondja, mi a becsületes neve a hatalmas, háromször alakú basszushangszernek, kap egy norvég csokit ajándékba! :)
És persze nincs Hollandia csatornák és bicajok nélkül... =)
 |
| Tilos a sakkozás? |
A napot végül egy random bulival zártuk: Martina társaságával sikerült belecseppennünk valami táncfesztiválba, ami elég jó kifogás volt ahhoz, hogy esőben táncoljunk-ugráljunk egyet az egyik téren felállított színpadon... Bár a zene nem éppen az volt, amire önszántamból az estikében is ugrálnék, de azért egyesek igencsak élvezték a hangulatot... :P
... ezek után az éjjeli cseperedő esőben való visszakerekezés Martina biciklijének csomagtartóján utazva abszolút megkoronázta a napot... sőt az egész hetet is! :P
A hajnali felkelésről és a reggeli ugye-jó-vonaton-vagyok-hangulatról, ébredezésről már kevésbé tudok ilyen lelkesen nyilatkozni, de aki este leány volt... az nappal ne panaszkodjon, még akkor se, ha repülőre száll! :P
