Lysefjord a családdal képekben

Barátságunk a Lysefjord csodáival nem újkeletű számunkra; már többször jártunk is mindenféle felállásban és ezekről az utakról viszonylag sok bejegyzés is született az évek alatt (úgyis mint ez a trilógia az első találkozásról, meg ez a szösszenet Ilótól, és még Hugi is írt róla itt meg itt), szóval nem fogok hosszú áriát zengeni, inkább csak a képeké lesz a terep, akit érdekel, hogy milyen hely is Stavanger és a Lysefjord a maga két csodájával, a Kjeragbolten-nel és a Preikestolen-nel, az a korábbi írásokban tényleg mindent megtalál =)

A szüleim és a testvéreim mellett két Fantoft-os barát, Serena (olasz) és Tamas (lengyel) kísértek el minket az útra. Első nap Ilóval és a két fent említett baráttal lekocsikáztunk Stavangerbe, hogy ott találkozzunk a családommal és némi városnézés után továbbálljunk a Preikestolen felé. Az idő mérsékelten volt kegyes hozzánk, mert nap közben a szél mellé szemerkélt is néha az eső, de úgy ítéltük meg, hogy ez így bele fog férni mindenkinek.

Városnézős képek jönnek:

Túlsúlyos költő (Alexander Kielland) sirályos cilinderben

Kicsiutca kanyarog

Feleton

Aknamunka

A lopakodó óceánjáró beleolvad környezetébe.

Fehérházak

A stavanger-i barangolás után átkompoltunk Tau-ba és felkocsikáztunk a Preikestolhytte-hez, ahol a felső parkoló annyira tele volt, hogy már fel sem engedtek minket odáig és csak az alsó parkolóban kaptunk helyet. A kocsikat itt hátrahagyva a délután második felét a Preikestolen meghódításával töltöttük, majd este a néhány kilométerrel a parkoló alatt fekvő kempingben vertük fel a sátrakat éjszakára.

Újabb fotóblokk következik:

Induland

Preikestolhytte

Már látszik a Lysefjord, nomeg az esőfelhők...

Klasszikus Lysefjord fotó

Preikestolen Fantoftosan (vizes lencsével)

Tamás és Serena

Balázs is odahasalt

Családi fotó

kiskékes

Integetős

Csoportkép Lysefjorddal

Ugribugri

Az éjszakát viszonylagos nyugalomban vészeltük át, szinte nem is esett az eső. Mellesleg éppen ezen az estén verték agyon a németek Brazíliát és mint Európában szinte mindenhol, a kemping itt is zsúfolásig volt német hihetetlenül felszerelt német lakókocsikkal, akik közül akadt olyan, aki nemzeti színű szurkolói sálaikkal díszített rögtönzött nappalijukban laposképernyős TV-n (!) követték figyelemmel a mérkőzést...

Nagyon feszes volt a menetrendünk; azt már a korábbi utakon kitapasztaltuk, hogy a Preikestolen-t és a Kjeragbolten-t Bergenből indulva egy hétvége alatt meghódítani autó nélkül kvázi lehetetlen és autóval is nagyon-nagyon nehéz ezért reggel, a sátorbontás után rögtön indultunk is tovább a Lysefjord másik végébe, ráadásul a másik fjordfal tetejébe, Lysebotn fölé, hogy legyen valami esélyünk még emberi időben hazaérni Bergenbe.

Ezen a napon az idő eső szempontból rengeteget javult - alig volt felhő az égen - viszont a szél piszkosul feltámadt. Mivel ez a túra azért jóval nehezebbnek ígérkezett az előzőnél, ezért anyu úgy döntött, hogy ezt ő most kiüli, én pedig már jártam fent eleget, úgyhogy vele maradtam az autónál, amíg a társaság másik része meghódította a híres függőkövet.

Az utolsó fotóblokk következik:

úton a csúcs felé

azottbizony Lysebotn

Tamás és a V

Serena élvezi a szelet

Hófolt

Útelágazódás

Bakancsos célfotó

Zubogó

Meredek?

Tamas a célnál

Serena

Tamás

és Iló is fotózkodott itt egyet =)

Kjeragbolten

Balázs eddig merészkedett ki a kavicsra

Tamás integet 1000 méteren

Iló is megkapta a kavicsos képet =)

Panorámás pihenő a visszaút előtt

Kiskék már visszajáró vendég

Csoportfotó táskáról

Mellesleg ez van a kő alatt...

Ösvény

A túrázók 5 óra után értek vissza a parkolóba, ahonnan igen rövid pihenő után indultunk is vissza Bergenbe, a már korábban Hugival és Győzővel felderített "hátsó útvonalon", hogy kikerüljük a kompokat és hogy szájtátsunk egyet a sűrű erdővel borított, igazán vadregényes Setesdal völgyben is. Mondanom sem kell, éjjel kettő lett, mire hazaértünk, de mindent egybevetve azért azt hiszem bizton állíthatom, hogy a Lysefjord sokadszorra is megérte a fáradtságot =)

Természetesen...

...Nem volt időnk befejezni a képes bejegyzést és ma indulunk bő két hétre északra. Node majd ha visszaértünk! =)

Addig engesztelésül itt egy tájkép trollal:

Háttérposzt

Mármint háttér ahhoz, hogy hogyan is látogatott meg így nyár közepén egyszerre az egész család és hogy miért éppen úgy ahogy. Ez nyílván nem lenne egy különösebben érdekes bejegyzés, ha mondjuk simán repülővel érkeznek és távoznak, mint ahogyan az évek során a legtöbb látogatónk tette, de ezúttal egy jóval nyakatekertebb megoldás lett a befutó. Messziről fogom indítani a dolgot, de csak így nyerhet értelmet minden =)

Szóval egy ideje letisztult a nagy terv, hogy a védésem után Ilóval - legalább egy időre - hazaköltözünk. A terv mondjuk nagyjából ennyiben ki is merül és nem is nagyon lehetne ennél konkrétabb, mert annyi nyitott kérdés van még körülöttünk, hogy semmi esély nincs arra, hogy egy-két hónapnál hosszabb távon be tudjuk lőni azt, hogy merre fogunk bolyongani széles e világban. Dolgozik bennünk a honvágy rendesen, de maradt még bőven kalandvágy is és bizony a racionalitás is időről időre oldalba bök bennünket, szóval egyelőre úgy állunk, hogy hazaköltözünk, megpihenünk picit és eldöntjük, hogy merre tovább.

Node mivel is jár egy ilyen költözés? Első körben rengeteg szervezéssel, hivatalos ügyintézéssel. A dolog ezen részének szerintem még csak a felszínét sem karcoltuk meg eddig, de egyrészt nem is nagyon tudtunk volna mit csinálni, mielőtt meg lett a védés dátuma, másrészt a július itt azt jelenti, hogy kiürül a város és megáll minden ügyintézés, szóval ezeket a fincsi futamokat majd augusztusben és szeptemberben kell letudnunk.
Ezen kívül mi jut még az embernek eszébe a költözésről? Csomagok. Cuccok dobozokban, táskákban, szatyrokban. Halmokban. A költözés két szomszédos koliszoba között is tud macera lenni, nemhogy két ország között, főleg ha az embernek sok motyója van. Na most el tudjátok képzelni, hogy én öt év alatt, Iló pedig bő 2 és fél év alatt mennyi cuccot halmoztunk fel itt... Erre az egyszeri ember fia azt mondja, hogy itt a lehetőség a felétől megszabadulni, a másik felét meg szépen lassan, fokozatosan hazahordani. Ha ehhez túl sok csomag, akkor lehet próbálkozni a költöztető cégekkel.

Node mi ennél nyílván csak bonyolultabb megoldást választhattunk, merthát ami egyszerű, az nem mulattat annyira. Lényeg a lényeg, némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy mivel a szüleim még úgysem jártak itt nálunk és nekik annyira nagyon nem létfontosságú a családi autó, hogy ne tudják néhány hónapra nélkülözni, ezért kijönnek kocsival és a járgányt itthagyva repülővel távoznak, mi pedig majd szeptember végén szépen teletömjük az autót és hazagurulunk vele. Ezek után úgy voltunk vele, hogy ha már nekiállunk egy ekkora utat leszervezni, akkor miért ne bonyolítsuk még meg a dolgot annyival, hogy a két öcsémet is bezsúfoljuk a kocsiba! =)

Így alakult tehát ki a csodás terv: anyuék kocsiba pattantak és legurultak Sopronba. Ott megaludtak egy éjszaka Tamás öcsémnél, majd reggel tovább indultak Dániába, Balázs öcsémhez. Itt egy újabb alvás és némi pihenés után estére elgurultak Hirtshalsba, ahol kompra szálltak Stavanger felé. Persze lett volna direkt kompjárat Bergenbe is, de mi úgy gondoltuk, hogy az túl egyszerű és unalmas lenne, ezért kockáztattunk egyet. Arra bazíroztunk, hogy ha jó idő lesz, akkor legurulunk Anyuék elé Stavangerbe és elmegyünk közösen túrázni egyet-kettőt a Lysefjordba. Mint az az előző bejegyzésből kitűnik, ez a számításunk (majdnem maradéktalanul) be is jött és sikerült megnézni a Preikestolen-t és a Kjeragbolten-t is. Ígérgettem már a fényképes bejegyzést, tényleg jön is majd, de jó munkához idő kell. =)

No, azt hiszem, hogy így már érthetőbb lesz, hogy hogyan is kötött ki nálunk egyszerre az egész család és hogy miért kellett ezt ennyire megbonyolítani.

u.i.: addig is lehet olvasni Iló pótlólagos, ravaszan visszadátumozott bejegyzéseit itt és itt.

Rövid helyzetjelentés

Kicsi családom kedden hajnalban rendben megérkezett kocsival Stavangerbe, ahova mi is eléjük mentünk, hogy kiránduljunk egyet közösen a Lysefjord-ban. Szerda este óta Bergenben vagyunk; évszázados melegrekord-gyanús idő van, rengeteg napsütéssel, szóval ideális a helyzet városnézni és túrázgatni. Tamás és a szüleim hétfő délután repülnek vissza Magyarországra, míg Balázs majd csak csütörtökön indul vissza Dánia felé. Ennek megfelelően hétfő estig teljesen be vagyunk táblázva, de onnantól majd lehet számítani egy-két fotókkal megtűzdelt bejegyzésre is!

Random terepmunka

Mert az ugyebár jó, nemde? ;-)

Jó, bizony, viszont olyan sok nem jut belőle, mivel leginkább irodai munkákat kaptam (amikért persze roppant hálás vagyok), így hát mindig örülök, ha lehetőségem van biológusokkal terepre menni.

A közelmúltban két lehetőség is akadt: először is június közepén, amikor másodszorra lehettem asszisztens az elsőévesek első terepgyakján, Mildében, igaz, most is (csakúgy mint tavaly) csak egy napra. Szorgosan terelgettem a diákokat és próbáltam őket segíteni a botanászásban és növényhatározásban. 

Töredelmesen bevallom, hogy sokkal jobban megy már a norvég, de mindig azzal kezdem, hogy bocsánatot kérek, de úgy érzem, hogy fontosabb az, hogy megértsék a tananyagot, mint az, hogy én igenis norvégul próbálkozzak, ezért nyugodtan beszéljenek norvégul és segítek a mindenféle nyelven lévő szakszavakkal is, de egyelőre még angolul fogok válaszolni. Azért ennek az elvnek néhányszor már sikerült ellent mondanom és norvégul végigvinnem egy-egy magyarázatot.

Visszakanyarodva a témához: szerintem idén jobban sikeredett a csapatom terelgetése is, mint tavaly, plusz lelkesebb diákokat is kaptam, mindenesetre nagyon jó érzés volt ebben is részt venni, továbbra is határozottan nagyon lelkesít ez a tanítás dolog! :)

Egy kis képes beszámoló...

Egy kis módszertani bemutató rovarcspdázáshoz az egy szem entomológusunktól

Rovarvadászat

De azért van, aki a rovarvadászat közben is botanászik... :P

Aztán a napokban elkísértem egy PhD-s lányt Lise-t is terepre, mert egyedül állt volna neki a szezonnak, én meg éppen komoly terep-elvonási tüneteket mutattam. Úgyhogy együtt kocsikáztunk ki Kvinnherad község egyik igencsak elhagyatott csücskébe, ahol lelkes terepfelmérésbe és vegetációfelvételezésbe kezdtünk. Sajnos én csak két napot maradtam, de az is elég érdekes volt. :)

Először is kerestünk egy klassz sátorhelyet...

Majd útnak is indultunk, hogy megbarátkozzunk a tereppel és a tájjal. Engem nem kellett sokáig győzködni arról, hogy tetszik-e! :)

Ami igazán meglepő volt, hogy a plató, ahol voltunk, igazán ki volt száradva - ezek szerint itt sem esett az elmúlt néhány hétben, ahogy Bergenben sem...

 

Tündérrózsák szomjaznak a tóparton, jobban mondva a tó közepén!
(Nymphaea alba/european white water lily/hvit nøkkelrose)

Egy kis körbenézés után neki is álltunk kvadrátokat mérni...

De még közben is akadrunk furcsaságokra... Ez a fenyő pl. véleményünk szerint identitászavaros lehet: szegénykém nagyon boróka akart lenni ezekkel az ágakkal, pedig igencsak fenyőnek született...

Meglepően "borókásan" sűrű ágak és rövid tűlevelek - valószínűleg valamilyen furcsa élősködő vagy betegség eredménye lehet...?

 Az első napot a másnapi kvadrátok kijelölésével töltöttük és egy amolyan igazi terepi instantvacsi után álomra szenderültünk. Illetve az igazat megvallva én álomra szenderültem volna, ha nem kezdett volna el az eső lelkesen kopogtatni a sátortetőnkön egészen hajnalig...

Következésképpen viszont másnap már nem volt olyan száraz a terep...

 

Mohasziget előtte és utána =)

Mi azért az időnként eleredő eső ellenére munkához láttunk. Jöhettek a határozásra váró növények (zömében sások egyébként, úgyhogy tesztelhettük olykor-olykor a már korábban említett menő sás-appot is... :P)
Virtuális botanikai kiállítás következik.

Atocion rupestre/rock campion/småsmelle

Pedicularis sylvatica/kystmyrklegg

Polygala vulgaris/heiblåfjær - bár a kép sajnos nem olyan mutatós mint a növényke

Narthecium ossifragum/bog asphodel/rome/közönséges lápcsillag - erről a növényről azt tartották, hogyha a kihajtott jószág megeszi, az elgyengíti, törékennyé teszi a csontjait, valójában azonban arról van szó, hogy ez a növény a savas, kalciumban szegény élőhelyeket szereti, így a társulás, amelyben nő, valóban nem biztosítja a megfelelő tápanyagot a csontok megerősítéséhez.

Erica tetralix/Klokkelyng

Ez egy másfajta erdő...

Jó kis pihenő volt ez az irodai munkától, én roppantul élveztem, bár két kisebb problémám támadt azért út közben. Egyik az volt, hogy rá kellett jönnöm, hogy végképp új útitárs után kell nézzek, ugyanis Barnabás a bakancsom végleg felmondta a szolgálatot: szegénykém erősen kilukadt az oldalán és tehetetlenül engedte be a vizet... Mivel buta módon második pár cipőt nem vittem mondván, hogy csak két napot leszek, zokniban voltam kénytelen hazautazni Bergenbe, hacsak nem akartam teljesen átázott bakancsban ücsörögni a buszon-villamoson...
Így hát viszlát Barnabás, és köszi az elmúlt négy év túráit!

A másik dolog, ami kicsit ürömmé vált örömömben az a rengeteg aljas kis cseszle, ami reggelente és vacsoraidőben csatlakozott társaságunkhoz. Kicsit kényes a bőröm a vérszívókra, úgyhogy  most nemcsak a szeplőktől vagyok pettyes... de ha Zoli továbbra is ilyen hatékonyan csap rá a kezemre, amikor vakarózni szeretnék, egy-kettőre kigyógyulok ebből a furcsa bárányhimlőből... :P

A képen egy őrlődő biológus látható, aki nagyon boldog, hogy terepre mehetett, de a cseszlékkel újfent szélmalomharcot vívott, melynek jeleit most egy ideig az arcán viselheti....