Úgy volt, hogy átadom a szót a hazaútról szóló mese erejéig Ilónak, de végül az első két-három napot csak én írom meg. Még mindig bő két hónappal ezelőtt járunk, alig tértem vissza Spanyolországból. Annyira alig, hogy 18-án érkeztem és az unortodox hazautunkat 20-án kezdtük meg. Érkezés és indulás között ezerrel ment a mosógép és még egy "kétségbeesett" meeting is napirendre került a témavezetőmmel, hogy legyen majd mit csinálnom júliusban, amikor ő nem lesz Bergenben (sem net-közelben).
Szóval 20-án reggel vonatra pattantunk és megkezdtük Európa átszelését. A terv első része - amiről most én fogok értekezni - roppant egyszerű volt: Bergenből Oslo-ba vonatoztunk, ahonnan este Brémába repültünk, ahol jól megszálltuk Zsuzsi egyszobás álomvilláját két éjszakára (köszi Zsuzsi!!). A második napon reggel pedig indultunk is tovább Berlinbe, stoppal.
Az utazásra nem vesztegetnék most sok szót, mert igazából nagyon simán zajlott. Ryanair-rel repültünk, Oslo Rygge reptérről, ami egy igen-igen családias kis helynek bizonyult. Először repültem Ryanair géppel és meg kell hogy állapítsam, a fapados kifejezést pontosan erre a társaságra találták ki. A jegyek általában olcsók, amin csak lehet spórolnak és bárminemű kényelemfokozó szolgáltatásért keményen fizettetnek. Nem mellesleg gyakorlatilag egész úton mindenféle termékajánlatokkal bombázzák az embert; olyan mintha a teleshop-ban ülne az ember =)
Este 11 felé érkeztünk meg Brémába, ahol rövidke kétségbeesés után Zsuzsi jól megtalált minket a reptér legeldugottabb termináljánál. Az albérlet azért nem éppen a reptér tőszomszédságában volt, így az odaúton gyorsan bele is pillanthattunk egy egészen picit a brémai éjszakába. A bő 10-12 órányi utazás azért kivett belőlünk rendesen, úgyhogy mire elértünk az albérletbe, már csak némi beszélgetésre futotta és után hamar bele is borultunk az ágyba.
Zsuzsi jól ellátott minket tanácsokkal, hogy mit érdemes megnézni és mindenféle térképszerű képződményeket is kaptunk tőle, szóval reggel frissen és üdén vágtunk neki a városban. Bréma nem túl nagy, egy napba simán beleférnek a túrista-látványosságok és úgy gondolom, hogy sikerült is egész rendesen bejárnunk a látványosságokat. Részletesebb ismertetőt majd képaláírások formájában osztom meg, szépen sorban =)
Este Zsuzsi is csatlakozott hozzánk és beültünk egy ír kocsmába vacsizni, sörözni és EB-meccset nézni aztán jól hazasétáltunk. Némi beszélgetés után a hitchwiki és a hitchbase felderítése következett, hogy reggel már ne azon kelljen agyalni, hogy hova is álljunk ki stoppolni. Még tábla is készült, akárcsak anno a Koppenhága-Silkeborg útvonalhoz =)
Reggel aztán jól megkerestük az előző este kiválasztott pontot, csakhogy konstatáljuk, hogy azért messze áll az ideálistól. A pályafelhajtó előtt, ácsorogtunk először egy keveset, aztán szépen lassan haladtunk egyre lejjebb és lejjebb az út mentén, vissza, a város felé. A legtöbb honlapon azt javasolták, hogy kopogtassunk bátran egy lámpánál, de mi nyuszik vagyunk mind a ketten, úgyhogy maradtunk a hagyományos hüvejkujj-tábla kombinációnál. Nagyjából 2 órát próbálkoztunk, mire megállt nekünk valaki. Eredetileg az állt a táblánkon, hogy Hannover, Berlin, mert a gugli szerint Hannover-en keresztül vitt a legrövidebb út, de a fazon aki megállt nekünk elmondta, hogy szerinte rosszul választottunk és inkább Hamburg felé kellene mennünk, mert arra gyorsabb a pálya. Ő történetesen éppen Wismar-ba tartott, amerre Hamburgon keresztül vezetett az út, ezért felajánlotta, hogy elvisz minket egy Hamburg előtti pihenőig, ahol könnyen találunk majd fuvart Berlin felé. Mi persze köszönettel elfogadtuk a lehetőséget =)
A hapsiról kiderült, hogy egy nagyon laza, kifejezetten beszédes ex-hajókapitány, aki most egy nagyobb cégnél a hajóépítésekkel kapcsolatban rendezkedik a világ minden táján. Főleg mondjuk Délkelet-Ázsiában. Az is kiderült, hogy a családjában vagy 160 évre visszamenőleg mindenki hajózott és a fia, miután hirtelen otthagyta a tanulmányait (valami csaj volt a dologban), éppen a Nagy-tavakon főgépész egy vontatón =D
A rengeteg felújítás miatt kialakuló dugók ellenére is viszonylag gyorsan Hamburg mellett találtuk magunkat, ahol fújtunk egyet, megebédeltünk és újra nekiálltunk stoppolni. Itt is nagyjából két órát ácsorogtunk, ami alatt jól integettünk egymásnak egy rakat szelídmotorossal és bazári majomnak éreztük magunkat, amikor megállt mellettünk egy busznyi norvég nyugdíjas kávézni egyet. Komolyan, azt vártuk, hogy mikor kezdenek el fotózni minket, mert akkor tuti én is elkezdtem volna fotózni őket. Itt egy lengyel származású srác vett fel minket, akinek még a szülei emigráltak Lengyelországból, mint politikai menekültek. Ő a feleségéhez sietett Berlinbe, aki aznap került kórházba (mint kiderült semmi komoly) és kifejezetten örült, hogy nem egyedül kell utaznia. Vele is jót beszélgettünk mindenféléről és miután egy-két telefon után kiderült, hogy a feleségével azért nincs nagy baj, volt olyan jó fej, hogy gyakorlatilag küszöbig vitt minket =)
Hogy pontosan kihez és hova, az majd a következő bejegyezésből derül ki. Most jöjjenek azok a bizonyos brémai képek és a mesés képaláírások!
Szóval 20-án reggel vonatra pattantunk és megkezdtük Európa átszelését. A terv első része - amiről most én fogok értekezni - roppant egyszerű volt: Bergenből Oslo-ba vonatoztunk, ahonnan este Brémába repültünk, ahol jól megszálltuk Zsuzsi egyszobás álomvilláját két éjszakára (köszi Zsuzsi!!). A második napon reggel pedig indultunk is tovább Berlinbe, stoppal.
Az utazásra nem vesztegetnék most sok szót, mert igazából nagyon simán zajlott. Ryanair-rel repültünk, Oslo Rygge reptérről, ami egy igen-igen családias kis helynek bizonyult. Először repültem Ryanair géppel és meg kell hogy állapítsam, a fapados kifejezést pontosan erre a társaságra találták ki. A jegyek általában olcsók, amin csak lehet spórolnak és bárminemű kényelemfokozó szolgáltatásért keményen fizettetnek. Nem mellesleg gyakorlatilag egész úton mindenféle termékajánlatokkal bombázzák az embert; olyan mintha a teleshop-ban ülne az ember =)
Este 11 felé érkeztünk meg Brémába, ahol rövidke kétségbeesés után Zsuzsi jól megtalált minket a reptér legeldugottabb termináljánál. Az albérlet azért nem éppen a reptér tőszomszédságában volt, így az odaúton gyorsan bele is pillanthattunk egy egészen picit a brémai éjszakába. A bő 10-12 órányi utazás azért kivett belőlünk rendesen, úgyhogy mire elértünk az albérletbe, már csak némi beszélgetésre futotta és után hamar bele is borultunk az ágyba.
Zsuzsi jól ellátott minket tanácsokkal, hogy mit érdemes megnézni és mindenféle térképszerű képződményeket is kaptunk tőle, szóval reggel frissen és üdén vágtunk neki a városban. Bréma nem túl nagy, egy napba simán beleférnek a túrista-látványosságok és úgy gondolom, hogy sikerült is egész rendesen bejárnunk a látványosságokat. Részletesebb ismertetőt majd képaláírások formájában osztom meg, szépen sorban =)
Este Zsuzsi is csatlakozott hozzánk és beültünk egy ír kocsmába vacsizni, sörözni és EB-meccset nézni aztán jól hazasétáltunk. Némi beszélgetés után a hitchwiki és a hitchbase felderítése következett, hogy reggel már ne azon kelljen agyalni, hogy hova is álljunk ki stoppolni. Még tábla is készült, akárcsak anno a Koppenhága-Silkeborg útvonalhoz =)
Reggel aztán jól megkerestük az előző este kiválasztott pontot, csakhogy konstatáljuk, hogy azért messze áll az ideálistól. A pályafelhajtó előtt, ácsorogtunk először egy keveset, aztán szépen lassan haladtunk egyre lejjebb és lejjebb az út mentén, vissza, a város felé. A legtöbb honlapon azt javasolták, hogy kopogtassunk bátran egy lámpánál, de mi nyuszik vagyunk mind a ketten, úgyhogy maradtunk a hagyományos hüvejkujj-tábla kombinációnál. Nagyjából 2 órát próbálkoztunk, mire megállt nekünk valaki. Eredetileg az állt a táblánkon, hogy Hannover, Berlin, mert a gugli szerint Hannover-en keresztül vitt a legrövidebb út, de a fazon aki megállt nekünk elmondta, hogy szerinte rosszul választottunk és inkább Hamburg felé kellene mennünk, mert arra gyorsabb a pálya. Ő történetesen éppen Wismar-ba tartott, amerre Hamburgon keresztül vezetett az út, ezért felajánlotta, hogy elvisz minket egy Hamburg előtti pihenőig, ahol könnyen találunk majd fuvart Berlin felé. Mi persze köszönettel elfogadtuk a lehetőséget =)
A hapsiról kiderült, hogy egy nagyon laza, kifejezetten beszédes ex-hajókapitány, aki most egy nagyobb cégnél a hajóépítésekkel kapcsolatban rendezkedik a világ minden táján. Főleg mondjuk Délkelet-Ázsiában. Az is kiderült, hogy a családjában vagy 160 évre visszamenőleg mindenki hajózott és a fia, miután hirtelen otthagyta a tanulmányait (valami csaj volt a dologban), éppen a Nagy-tavakon főgépész egy vontatón =D
A rengeteg felújítás miatt kialakuló dugók ellenére is viszonylag gyorsan Hamburg mellett találtuk magunkat, ahol fújtunk egyet, megebédeltünk és újra nekiálltunk stoppolni. Itt is nagyjából két órát ácsorogtunk, ami alatt jól integettünk egymásnak egy rakat szelídmotorossal és bazári majomnak éreztük magunkat, amikor megállt mellettünk egy busznyi norvég nyugdíjas kávézni egyet. Komolyan, azt vártuk, hogy mikor kezdenek el fotózni minket, mert akkor tuti én is elkezdtem volna fotózni őket. Itt egy lengyel származású srác vett fel minket, akinek még a szülei emigráltak Lengyelországból, mint politikai menekültek. Ő a feleségéhez sietett Berlinbe, aki aznap került kórházba (mint kiderült semmi komoly) és kifejezetten örült, hogy nem egyedül kell utaznia. Vele is jót beszélgettünk mindenféléről és miután egy-két telefon után kiderült, hogy a feleségével azért nincs nagy baj, volt olyan jó fej, hogy gyakorlatilag küszöbig vitt minket =)
Hogy pontosan kihez és hova, az majd a következő bejegyezésből derül ki. Most jöjjenek azok a bizonyos brémai képek és a mesés képaláírások!
 |
| A belvárost körülvevő vízesárok-szerűséget ilyen hangulatos tavas parkos résszé alakították |
 |
| Ahol voltak kacsamamák... |
 |
| ...pereputtyal |
 |
| Költő vízityúkok |
 |
| Etető vízityúkok |
 |
| és egészen kopasz, kissé elveszettnek tűnő vízityúkok is. |
 |
| Nomeg furcsa lyukas gubacsok |
 |
| Megnéztük a Dómot is |
 |
| ahol voltak faragványok |
 |
| Adományozók címeregyűjtemény formátumban |
 |
| és egy gyönyörűen faragott szószék is |
 |
| Ami ráadásul vagy 400 éves |
 |
| Orgona is volt, nem is egy |
 |
| Ezen a kisebbikken éppen egy fiatal nő tanult játszani |
 |
| Oltár |
 |
| Főhajó |
 |
| egyedi öntött figurákkal díszített korlátfő |
 |
| A dómmal szemben, a főtéren egy meglehetősen méretes Roland-szobor, szintén több mint 600 éves |
 |
| Városháza |
 |
| A városban egyébként igencsak pezsgő képzőművész és kézműves élet dúl |
 |
| Többek között egészen buta üveg lámpákat/szobrokat is alkotnak |
 |
| És bersze a brémai muzsikusok mindenhol ott vannak |
 |
| csini kis ajtó |
 |
| zica |
 |
| Simon's cat is everywhere! |
 |
| A folyó belvárosi szakasza régen kereskedelmi kikötőként szolgált, de mára már nem sok hajó jár fel idáig. van a helyükön étterem =) |
 |
| A város egyik legklasszabb része a Schnoor, ahol a girbe-gurba utcácskákat girbe-gurba házacskák szegélyezik. Itt régen halászok és hajósok laktak, de mára igazi művésznegyeddé nőtte ki magát |
 |
| Van ahol tehén, van ahol elefánt, van ahol medve. Ebben a boltban valamiért disznó =D |
 |
| "A" Brémai muzsikusok szobor, a főtéren |
 |
| műtermek mindenütt |
 |
| papírszobrok |
 |
| Méghozzá nem is akármilyenek |
 |
| csivitek, szintén papírból. |
 |
| Akadnak festők is szép számmal |
 |
| Nomeg kütyüárusok |
 |
| Ez a ház is ott áll egy ideje =) |
 |
| Peter Parker |
 |
| A bejegyzést lezárandó, legyen itt egy kép a stoppolásról is =) |
