Téli mókák és játszópajtások

Tudom-tudom, kissé későn regélek erről, de higgyetek nekem, az igazán elszántaknak még van pár hetük síelni itt Norvégiában, Finsében éppen most van hócsúcs! Én azért nem vagyok ennyire ragaszkodó, de idén is próbálkoztam párszor  (cross-country) lécet csatolni tappancsaimra, immár a sajátomat, amit tavaly nyár elején szereztem be egy elköltöző cserediáktól, mindössze 200 korona fejében. Ennek megfelelően ősi felszerelésről van szó: fából készült lécekről, megkopott bőrfogóval felszerelt, csúnyácska botról és egészen különlegesen otromba bakancsokról. 

Idei síelős élményeimről nemcsak azért számolok be, hogy lássátok hova fejlődök a tavalyi kísérletek után (lásd itt és itt), hanem azért is mert azokat leginkább két jóbaráttal követtem el, akik nem maradhatnak említés nélkül.

Két jóbarátom közül Katkát, a cseh au-pair lányzót egy őszi túra során ismertem meg, Robertot, a spanyol srácot pedig már egy félresikerült sítúra során, amit hármasban követtünk el. Úticélunk Voss volt, ahol a norvég síelők kedvenc síparadicsoma leledzik. Nos, mi is ezt céloztuk meg, és az odavezető úton, mindent elrontottunk, amit csak lehet. Veletek történt már olyan, hogy semmi seme alakult úgy, ahogy terveztétek, de végül mégis remek napotok kerekedett? Hát, ez egy ilyen alkalom volt...

Azzal kezdődött, hogy én lekéstem a villamost... aztán a vonatot... de találtam egy buszt! Aztán azzal folytatódott, hogy a vasúti váróban egymásra találva útra keltünk a legközelebbi felvonó felé... ami le volt zárva... így visszabattyogtunk, hogy konstatáljuk, hogy a másik felvonó felé közlekedő buszt 5 perccel késtük le és a következő másfél óra múlva indult volna... így hát elkeseredettségünkben taxit hívtunk, ami ki is tett a resort előtt... ahol megkérdeztük, hogy "hogy is állnak azok a cross-country pályák?" Nos hát, annyira nem álltak jól és mivel mi elég kezdők vagyunk, nem ajánlották, hogy lemenjünk a lesiklásra szánt utakon. Node "túrázni lehet?" - merült fel bennünk utolsó mentőövként... De bizony nem tudtak nekünk túraútvonalat ajánlani... Cserébe viszont bogarat ültettek a fülünkbe: "mi lenne ha kipróbálnátok a mezőkön a város felé vezető úton?"

És bizony mi kipróbáltuk. Elég bizarr élmény volt a földeken keresztül síelve térni vissza a városba, főleg úgy, hogy helyenként egészen vicces eséseket produkáltunk. Mindenesetre jól mulattunk és a tél talán legfurcsább, de legjobb hangulatú napját töltöttük együtt...

Csakazértis síelünk egy kicsit!

Lécen, rajtra készen...

Azért szerencsére nem minden túránk volt ilyen problémás, de vidám kiruccanások akadtak szép számmal. Miután levontuk a tanulságokat voss-i kiruccanásunkból, inkább közelebbi célpontokat néztünk ki és síelési tudásunkat néhány alkalommal a Fløyenen csiszoltuk tovább. Szerencsére párszor fehérbe öltözött a hegy a kedvünkért...

... és olyankor egészen elegáns kilátás tárult elénk...

Egy ilyen kiruccanás alkalmával próbáltam ki először a Fløibanent  is 

KatkamegIló

RobertomegKatka

angyalozunk

Egy hétvége erejéig a biológusokkal is leruccantam egy síparadicsomba februárban, ahol én magam ugyan nem csatlakoztam a síelők tömegéhez (sajnos nem tudtam, hogy a cross-country pályák ingyenesek, a lesiklást pedig bármennyire szeretném kipróbálni, a felszerelés bérlése és főleg a napijegy ára sajnos meghaladja azt az összeget, amit én jelenleg megengedhetek...), de a társaság mindenképpen jó volt. Megismertem pár új embert és néhány régit egy másik (kissé oldottab :P) oldalról is és jövőre felszereléssel együtt jövök! :)

Hóbanreggelizés, nemzetközi csapattal :)

Hóbanelterülés, nemzetközi lányokkal

Ha minden jól megy, még lehet, hogy beszámolok nektek sítalpas kalandokról, de az idei szezon egyelőre ennyivel zárom, remélem legközelebb már Zoliról is lesznek síelős-visítozós képek és videók! ;-)