2013. augusztus 25., vasárnap

Dolgos hétköznapok - avagy kutyából nem lesz korona?



Nohát, most hogy minden bejegyzést egy sor mentegetőzéssel kezdek, úgy döntöttem, hogy csinálok két bejegyzést arról, hogy mi is lopja úgy el az időmet, hogy nem jut a blogírásra túl sok: következzen tehát egy bejegyzés a dolgos hétköznapokról, majd pedig egy arról, hogy hol is tartok egyetemi tanulmányaimmal.

Korábban már írtam arról, hogy is fog az ember lánya Bergenben munkát (ha szerencsés) és milyen kalandos dolgokba is keveredik tányérokkal és kvadrátokkal. Büszkén jelentem, a tányéros munka továbbra is megvan (azaz még nem törtem össze annyit a tányérokból, hogy teljesen megrendüljön főnökeim hite a világ rendjében és a képességeimben): Bergen catering birodalmában továbbra is osztogatom a tányérokat és söröket, hol konferenciákon, hol koncerteken, hol teraszokon, napos és forgalmas hétvégéken. A helyszínek annyiban változtak, hogy a kezdeti tengerparti étterem mellé bejött a Grieghallen, ahol főleg ősszel és tavasszal volt sok program, egy hotel, ahol karácsony előtt dolgoztam párszor ruhatárosként (és töltöttem el életem legjobban fizetett olvasással átvészelt óráit), illetve nyílt egy új koncertterem, ami a Røkeriet névre hallgat, utalva ezzel a helyiség korábbi funkciójára: ez volt az a terem az épület előző életében (amikor még szardíniakonzerv-gyár volt és nem kultúrközpont), ahol a halakat füstölték. 
Utóbbi helyen azért is szeretek dolgozni, mert leginkább koncertek vannak, úgyhogy egy kicsit fülelhetek a zenére is (vagy hát, jórészt csak arra tudok fülelni, a vendégek üzeneteit néha nehéz dekódolni a hangerő és a véralkoholszintjük miatt is), hallgattam már pl. Kjetil Bjornstadot és megismertem a BigBang-et, amit azóta is hallgatok. 

 


Meg aztán azért is szeretek itt dolgozni, mert egy csomószor lehetek pultban, ami egyrészt sokkal izgalmasabb, mint poharakat szedegetni, másrészt néha egészen felszabadító élmény és felvillanyozó emlékeket hoz vissza a sokat hiányolt estikés korszakból. =) 
És persze jazz-fesztiválon, koncerteken dolgozni menő is, olyannyira, hogy külön egyenruhát is kaptunk: pólókat, nadrágot, amit a helyi divatmágus, T. Michael tervezett egy bergeni street artist-tal, Dolk-kal együttműködve, úgyhogy a falon és a pólónk hátulján muzsikus angyalokat viselünk. Bizony, mi lettünk a bergeni hipsterkultúra sörcsapoló őrangyalai. 

 

A fentiek mellett az egyenruhánk része még az egyénre szabott kalap is, aminek az ötletéért alapvetően hálás vagyok, mert sikerült egy olyan darabot találnom, amit szívesen viselek, ellentétben a kiosztott cipővel, ami nagyon "dizájnolt" és persze bőr és tartós, de március óta próbálom betörni, vagy inkább ő tör be engem lassan... 
Szóval, maradtam felszolgáló 2013-ban is, és alapvetően élvezem is, főleg a jó társaság és a munkaalkalmak rugalmassága miatt. 

Persze azért ha tehetem, próbálok olyasfélével is pénzt keresni, ami jobban kötődik a biológiához, mint a különböző fermentált termékek eladása és felszolgálása. Így esett, hogy a tavaszi félévben két rövidke állást is kaptam: először márciusban egy növényszervezettan-élettan (!) laboron asszisztenskedtem, majd segítettem a jegyzőkönyvek javításában, és bár ez utóbbi meglehetősen nagy kihívás volt bizonyos (khm) nyelvi akadályok miatt, egészen tűrhetően ment is. És nagyon-nagyon élveztem. Másodszor júniusban sikerült egy napot dolgoznom, ez már terepgyakorlat volt, itt a diákokat a helyi flóra és a növényhatározás rejtelmeibe kellett bevezetni. Ezt még inkább élveztem és éreztem, hogy van még hova fejlődnöm, de talán azt is, hogy nem vagyok teljesen reménytelen eset. :)

Tavasszal aztán egy másik új "munkahely" is adódott, elkezdtem ugyanis gyerek- és kutyafelvigyázóskodni egy kisbabás-nagykutyás háznál is. Zoli egyik kollégája kérdezett meg, hogy nem segítenék-e be babysitterként olykor az életükbe és én örömmel mondtam igent. A család amúgy izraeli-orosz-francia, és igen, a másfél év körüli baba így összesen négy nyelvvel barátkozik egyszerre: az anyuka oroszul, az apuka franciául beszél hozzá, egymással a két szülő angolul diskurál, a bölcsi pedig természetesen norvég nyelven fut. Felajánlották nekem, hogy beszélhetek nyugodtan magyarul, csak akkor maradjak mindig annál, de úgy döntöttem, hogyha suta is lesz a gyereknyelv, amit használok, maradok az angolnál és nem vezetek be egy újabb nyelvet a kisfiú életébe. 
Így hát időről időre babázok is egy kicsit, már nagyon összebarátkoztunk, viszonylag hatékonyan le is tudjuk egymást kötni: én a baba figyelmét, ő pedig minden energiámat! :P

Nagyon vagány kis család egyébként az övék, külön minden tiszteletem, hogy a baba mellett egy kamaszkutyát is nevelgetnek: egy kicsit szeleburdi, de nagyon bájos golden retrievert, aki a kisfiúval hihetetlenül törődően és gyengéden játszik és iszonyatosan aranyos párost alkot. :) 
Az egyik tavaszi babysittelés után beszélgetve kaptam a kérdést, hogy vajon mit gondol Zoli a kutyákról és vajon nagy gond lenne-e nekünk ha egy hétre el kéne költöznünk otthonról. Az azonnali válasz az volt, hogy Zoli bizony imádja a kutyákat és hogy mobilisak vagyunk, így történt, hogy májusban több mint egy héten át vigyázhattunk a kutyára, este-reggel hosszú sétákra vittük és borzasztóan élveztük, hogy egy igazi, nagy, "felnőtt" házban lakhatunk, aminek a nappalijából a Løvstakkenre, a Fløyenre és az Ulrikenre is rá lehet látni. Képriportunk következik:

Íme a kutyafelvigyázás alanya. És az ő döméje. (Vajon már el is kezdtünk hasonlítani egymásra egy hét után?)
Szappanbuborék, nyamm!
Séta: este reggel egy-egy óra
Gondoltuk, vagányak leszünk és hegyet mászunk. Hát, igaz, hogy húztak fel a hegyre, de én igencsak elfáradtam...
Alvázmosás
Egy kiadós séta hatása
Esti 'chill-out mode'
Kutyamód fárasztó, de tanulságos pár nap volt ez, rájöttünk, hogy mennyire szeretnénk kutyát (Vagy macskát. Vagy görényt. Vagy egy baglyot. Vagy egy bébielefántot. Vagy bármit.), hogy mennyire kell mellé a kertesház és megfogalmazódott bennünk, hogy talán egy mérettel kisebb állattal kezdenénk.
Node ajánlom magunkat: a kutya és a ház is egyben és sértetlenül visszakerült gazdáihoz, úgyhogy ennek örömére és a bejegyzés búcsúakkordjaként következzen mindenki örömére egy szuszogós kutyaportré! Köszönjük a figyelmet! :)






2013. augusztus 4., vasárnap

Lett barangolások - Riga és Liepaja

Rövidke nyáriszünet után itt az ideje folytatni a lett kirándulást, mert igencsak csúnya dolog volt részemről, hogy ennyire félbevágtam a szóbanforgó néhány április végi nap történetét.

Szóval ott maradt abba a dolog, hogy április 25-én (szombat) este aludtunk egy nagyot Rigában. Márti szülei vasárnap reggel indultak haza, szóval feltettük őket a reptér felé igyekvő buszra és nekivágtunk a városnak. Egykor indult egy Free Guided Tour a Szent Péter templom elől, ahol a csoport megtalálásához egy sárga bőröndöt kellett keresni. Mondjuk nem volt nehéz dolgunk, mert egyetlen csoport volt a téren, amikor odaértünk. A társaság elég nagy volt, de hamar két részre oszlottunk; az egyik csoport az Alternatív túrára ment, míg mi - mivel Márti ezt még nem látta - az Old-Town túrát választottuk. Alapvetően egy nagyon kellemes séta volt; a minket körbevezető leányzó a másik túrát ismerte jobban, ezért időről időre improvizált, de jól szórakoztunk a kicsit egyedien vállvonogatós, nincsittsemmilátnivalós stílusán, szóval a végén természetesen kapott is borravalót tőlünk =)
Mondjuk az én rövid eszem tökéletesen fel van rá készítva, hogy három hónap alatt mindent elfelejtsen a hallottakból, de az összbenyomás mindenképpen pozitív volt, ennyi azért megmaradt =)

A túra után kajáltunk egyet, aztán ahogy kisütött a nap befizettünk egy rövid hajókázásra/csónakázásra a város csatornáin. Innen aztán visszabattyogtunk a szállásra, összeszedtük a cuccainkat, átcihelődtünk az állomásra és felszálltunk a Liepaja felé induló vonatra. Erről a vasútvonalról érdemes megjegyezni, hogy hetente összesen kettő darab személyvonat fut rajta: egy oda és egy vissza. A maradék időben marad a busz, ami ugyan viszonylag gyakran jár, de jelentősen lassabban teszi meg a Riga-Liepaja távot. Az út kellemes és csöndes volt, újfent megcsodáltam, hogy micsoda egybefüggő erdő borítja majd' az egész országot és amolyan bónuszként életemben először láttam vadon jávorszarvast is =)

Hétfőn jól bejártuk Karostát, a Liepaja mellett épült, de mostanra szinte teljesen kiürült orosz laktanyavároskát és a hozzá tartozó tengerparti erődöt. Utóbbiról még az elkészülte előtt világossá vált az oroszok számára, hogy elavult ezért úgy döntöttek, hogy inkább belerobbantják az egészet a tengerbe. Maradjunk csak annyiban, hogy anno a Habsburgok jobb munkát végeztek, amikor felrobbantgatták a problémásnak ítélt magyar várakat. No nem mintha ez baj lenne, mert így sikerült egy szenzációs poszt-apokaliptikus légkört teremteniük, ami engem bármikor le tud kötni rendesen =)

A mezítlábas tengerbenjárásnak a csepergő eső vetett véget. Úgy döntöttünk, hogy bepróbálkozunk a stoppolással (egész gyorsan bejött) és bebumliztunk Liepajába, hogy együnk egy kiadósat. Mire a megebédeltünk ismét kisütött a nap, úgyhogy leballagtunk a strandra újfent tengerlátni.

Estére Márti ismerőseihez voltunk hivatalosak grillezésre. Mondjuk kb gurultunk még az ebéd után, amikor odaértünk szóval enni azt nem sokat ettünk, de a társaság egészen kellemes volt. Aztán amikor közös énekléshez kezdtek készülődni az emberek, akkor mi diszkréten a távozás mezejére léptünk és visszaballagtunk a kollégiumba, ahol csendes esti kikapcsolódás gyanánt egy üveg bor társaságában Poirot-t néztünk =)

Kirándulásom utolsó napját újra Karostán indítottuk; a fő atrakció a börtönmúzeum lett volna. Első körben pont lekéstük az idegenvezetést és mivel óránként indulnak a csoportok, ezért úgy döntöttünk, hogy elütjük az időt és megnézzük a közeli lovarda romjait. Második körben aztán időben odaértünk, csakhogy pont befutott egy nagy lett diákcsoport, akik lefoglalták a teljes személyzetet és mivel lett vezetést kaptak, ezért úgy ítéltük meg, hogy mérsékelten lenne izgalmas csatlakozni hozzájuk. Helyette megnéztünk egy nagyon aranyos kisfilmet Karostáról és a börtönről (miközben a börtönben berendezett étkezde/büfé faláról Lenin tekintett le ránk) és továbbálltunk ebédelni egyet, a már előző nap jól bejáratott helyen.

Délután aztán egy nagy-nagy köszönöm-öleléssel magárahagyva Mártit és a közelgő költözése előtt még összepakolásra váró holmijait felpattantam egy buszra és a rigai reptér felé vettem az irányt. Innen már eseménytelenül telt az utam, szóval inkább át is adom a terepet újra a képeknek.

Lett sajátosság: macskahotel

freskó

etetők a virágosládában

Tipikus Házacs a felhők nem kedveztek a fotózásnak

Csónakosmosolygós

Ezek a dögök Karostán is ugyanolyan hangosak =)

Hullámtörő

felező

kavics

révedős

darabpart

egy erőd hullámsírja

merengő

Titanic-style

bepottyant

ez a blokk elég kísérteties

kártyavár

ahol a part szakad

mások is sétáltak erre

ezek meg fának álcázták magukat!

rejtőzködő őrtornyok: éppencsak a fák fölé érnek

szélerőmű

partifotó I.

Partifotó II.

Partifotó III.

=)

jobbra tiszta

balra felhős

ez meg lila

Márti és kiskék a lovardában

Bejegyzés-záró homoklzat

2013. július 31., szerda

Terepgyak: Florisztika

Ahogy már említettem, ez a terepgyak megér egy posztot: nemcsak azért, mert ez volt az első óra, amelyet norvégul hallgattam végig (ez a "hallgattam" jó kifejezés, ugyanis beszélni nem beszéltem nagyon sokat), de ki ne emlékezne szívesen arra a kurzusra, amelynek keretein belül 5 napot töltött a norvég hegyekben, különlegesebbnél különlegesebb növényeket ismerve meg nap mint nap!
...najó, lehet, hogy a fenti mondat növényeket illető fele csak a hozzám hasonló lelkes biológusokat csigázza fel, úgyhogy a továbbiakban posztolt képeket tessék a következőképpen végignézni: akinek botanikai hajlamai vannak, böngéssze a képfeliratokat, akinek nincsenek, az csak gyönyörködjön a képekben! :)

Egy kis bevezetőként még íme az útvonal, melyet bejártunk:



És jöjjön a képes beszámoló, sok-sok növénykével, az őket böngésző biológusokkal, random életképekkel és egy adag lélegzetelállító tájképpel. 

Kilátás az Aurlandsfjordnál
Botanászok vadászaton...
... Norvégia nemzeti virágáért (nasjonalblomst)...
...íme, ő az, a sudár kőtörőfű (Saxifraga cotyledon/pyramidal saxifrage/bergfrue)
 

De hasonló sziklafalakon gyakori az illatos rózsásvarjúháj (Rhodiola rosea/goldenroot/rosenrot) is.

Találtunk gyönyörű orchideákat is, olykor erdőn, olykor hegyen, de őt itt éppen az út szélén: erdei ujjaskosbor (Dactylorrhiza fuchsii/common spotted orchid/skogmarihand)
Annyira nem különleges, de szerintem nagyon szép növény a mocsári gólyahír (Caltha palustris/marsh marigold/bekkeblom)
Ez amúgy rémlik valakinek? =)
Salix glauca/gray willow/sølvvier (jó keserű a levele!) nagy foltokban Filefjell környékén, a hegyekben.
Igazi szívós kis növény ez a párnákban növő (angolul ún. cushion plant) szegfűféle, a Silene acaulis/moss campion/fjellsmelle. Leginkább a tundra és a magashegységek dísze, nekem az egyik kedvenc hegyi virágom.
Olykor egészen zordon tud lenni a hegyvidék...
...ezen segítenek a felhők, a kevés növényzet...
...de a tavalyi lemminghullás emlékei is...
Egy-egy helyen néha egészen komoly vadászatba kezdtünk, jórészt akkor, amikor vezetőnk és tanárunk, Per kijelentette, hogy tavaly is megtalált faj márpedig itt van valahol, kis szerencsével rá is bukkanhatunk. Így esett ez az alábbi, nemcsak Magyarországon, de Norvégiában is veszélyeztetett orchideával is...

A sztár: boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus/lady's slipper orchid/marisko)
És a rajongók csapata
 

Sokat kerestük a fenti fajt is: platánlevelű boglárka (Ranunculus platanifolius/hvitsoleie)

És észak zsebidendronát: lappföldi havasirózsa (Rhododendron lapponicum/Lapland rosebay/lapprose), ami éppen sajnos nem virágzott, de azért csinos volt.
A túrák közt azért sem volt rossz dolgunk: hyttékben szálltunk meg mindenféle campingekben, az estéket pedig egy-egy kiadós vacsora után a herbáriumunk és a jegyzeteink rendezgetésével töltöttük. Az alábbi kabinnál a didergős idő ellenére a srácok még fürdeni is elmentek a közeli tóba - én ezt az élményt aznap kihagytam, de ki tudja mit hoz a következő nyár! :P


Jotunheiment, az ország egyik legszebb nemzeti parkját több oldalról is körbejártuk, ezek a képek pl. Besstrondrundhøe-nél készültek, a terület keleti szélén...

Szintén védett faj a skandináv kankalin (Primula scandinavica/fjellnøkleblom)
Pyrola norvegica/norwegian wintergreen(?)/norsk vintergrøn - egy körtikefaj, mely egyes botanikusok szerint a kereklegelű körtike (Pyrola rotundifolia) egy norvég alfaja
Ennek a növénynek szerintem több nyelven is nagyon vicces neve van: parlagi macskatalp/mountain everlasting vagy catsfoot vagy stlolniferous pussytoes(!)/kattefot - ha az ember felülről ránéz a virágzata, meg is érti, miért ez a felhajtás a macskatalpakkal... :P
Halvány bibircsvirág (Pseudorchis albida/small white orchid/lavlandhvitkurle)
Hegyi borkóró (Thalictrum alpinum/alpine meadow-rue/blåsprett)
Szintén igencsak hidegtűrő ez a kis pimpó: Ponteilla nivea/snow cinquefoil/snømure

 
Bőven a fahatár felett, egy apró, csermelynek is alig mondható vízfolyás mellett leltük ezt a két fajt: egy szegfű (bal oldalt: Silene wahlbergella/northern catchfly/blindurt) és egy másik csinos hegyi vadvirág, amelynek sajnos magyar nevére nem bukkantam (Tofieldia pusilla/scottish asphodel/bjønnbrodd)

Egy nagyon törpe törpecserje: a törpehanga (Loiseleuria procumbens/alpine azalea/greplyng), amely általában az igazán kopár, szeles sziklatetőket borítja

 
Egy csinos varjúhájfaj, megy ugyancsak igen ellenálló: Sedum villosum/hairy stonecup/lodnebergknapp


Egyes letörpült fűzfajok is jól alkalmazkodtak a hegytetői cidrihez: a bal oldali recéslevelű fűz (Salix reticulata/net-leaved willow/rukkevier) és a jobb oldali fűnemű fűz (Salix herbacea/snowbed willow/musøyre) gyakori látvány volt a túra során. Utóbbi faj egyébként leginkább azokat a meglehetősen nedves mélyedésekben is megél, amelyekben nagyon késő olvad el a hó, erre utal angol neve is.


Jó magasra kell mászni, vagy legalábbis jó hideg helyet találni, de bukkanhat az ember olyan finomságokra is, mint az alábbi gleccserboglárka (nem viccelek, tényleg így hívják =)).


 

Ranunculus avagy újabban Beckwithia glacialis/glacier crowfoot/issoleie

A csúcs meghódítva, a növények megszemlézve: gyorsan jöttünk le erről a hegytetőről, de ebben a csípős szél és az éledező eső is nagyban segített...
Hogy az igazán magashegységi fajokat is láthassuk, Jotunheimen és egyben Norvégia legmagasabb hegyét is meghódítottuk, de persze csak addig, ameddig botanikai szempontból érdemes volt felmenni. A maradék kilométerek megtétele vagy elhanyagolása mindenki egyéni döntésére és kalandozásaira van bízva a jövőben. :) 

Útban túránk legmagasabb pontja felé
Szállásunk a Juvashytta, jobbra pedig egy apró gleccser, a Vesljuvbrean. A felhőkből olykor ki-kibukkant A Csúcs, Galdhøppigen, 2469 méterével.
Az igazán magashegységi fajokban pedig az a vicces, hogy az ember első blikkre nem is nagyon hiszi el, hogy nem mohákról, hanem edényes növényekről van szó...

...ilyen például ez az apró zöldhúr faj: Sagina caespitosa/tufted pearlwort/stuttarve
Ez az apróság a fogasírek és a kakukktorma rokona: Cardamine bellidifolia/Alpine Bitter-cress/Høgfjellskarse
Egy törpe madárhúr: Cerastium nigrescens/Shetland mouse-ear/snøarve
Ahogy lejjebb ereszkedtünk pár száz métert, a naposabb lejtőkön rögtön amolyan "tisztességesebb méretű" növények váltották fel a fenti törpéket:

i
Mint például ez a színeivel a feltűnést kerülő havasi törpekosbor: Chamorchis alpina/alpine chamorchis/fjellkurle
(egy kis érdekesség a faj illatanyagairól és beporzásáról: itt)
 


Vele pedig akár a Tátrában is találkozhat az ember: tarkavirágú kakastaréj (Pedicularis oederi/Oeder's lousewort/gullmyrklegg)

A hegyi hangának (Phyllodoce caerulea/blue heath/blålyng) egészen csinos kis harangformájú virágai vannak 

Bár ez nem egy túl jó kép, és nem is a legszebb példány, de a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris/common butterwort/tettegras) a hegyekben is megél, csakúgy mint a tőzeglápokban, fenyőerdőkben és útszéleken: ezzel egyike azon lápréti fajoknak, amelyek otthon fokozottan védettek (a Fertő-Hansági NP honlapja szerint eszmei értéke 100.000 Ft!), itt északon pedig (számomra felfoghatatlanul) közönségesek. Bennem viszont még mindig az otthoni ösztönök működnek, így elég viccesen reagálok, mindahányszor a fenti növény vagy egy mezőnyi (nem viccelek) harmatfű elém kerül, ami nagyrészt minden terepen töltött napon előfordul... :P

 


Még egy kis csinosság a végére: egy fotósorozat a tavaszi kökörcsinről (Pulsatilla vernalis/lady of the snows/mogop), ami vidáman nyílik július elején a norvég lankákon.

Csak hogy a szemetek pihenjen egy kicsit a sok virág után, mutatok néhány ebédlőhelyet, hogy irigykedhessetek...



Ezt a kinti csavargós életet KisKék is szereti
De persze ebéd sincs botanizálás nélkül: a legközönségesebb növényekben is érdemes gyönyörködni - nekem az egyik kedvencem a fenti havasi magcsákó (Dryas octopetala/mountain avens/reinrose). Mellesleg ez a faj szorosan kapcsolódik a tanulmányaimhoz és szakdolgozatomhoz is: a korai paleoökológiai vizsgálatokban sok üledékmagban fedeztek fel három olyan hidegebb korszakot (ún. stadiálist) a jégkorszakot követő felmelegedésen belül, melyben ennek a növénynek a pollenjét nagyon nagy koncentrációban találták meg. Ezért ezeket a lehűléseket legidősebb, idősebb és fiatal driász korszakokként emlegetik. =)
Hazafelé még megálltunk Vikafjellet közelében, ahol először kissé megáztunk, de aztán verőfényes napsütésben értük el a fennsík déli oldalát.

Petrezselyem? Nem, ez egy fodros-bodros páfrány: Cryptogramma crispa/parsely fern/hestespreng
Hesszelés és újabb ebédlőhely Kvassdalenben - a képen mellesleg Maria élvezi a napfényt :)
pano
És ha már páfrányokat emlegettünk, búcsúzóul még két kedvenc ebből a csoportból:



Kis holdruta - Botrychium lunaria/common moonwort/marinøkkel
Botrychium borealis/northern moonwort/fjellmarinøkkel

A kurzus befejezéseként egyébként nemcsak vizsgáznunk kellett, hanem be is kellett mutatnunk egy növénynemzetséget. Párommal, Mariaval már az elején megegyeztünk, hogy a választott csoportunk csak a sások (Carex) lehetnek, mert ha most nem tanulunk meg róluk valamit, akkor soha... Úgyhogy neki is vágtunk a 104 skandináv faj áttekintésének, ami egészen nagy kihívás, ha az ember tudja, hogy ilyesféle fajokról van szó:

Ő éppen egy kecses Carex atrofusca a Wikiről... :P Ez a faj, talán az egyik legegyszerűbben megkülönböztethető, plusz még emlékszik is rá az ember, mert szép, de azt hiszem mindenki beláthatja, hogy ő és társai laikus szemmel egyszerűen csak "fű"-nek számítanak.
Sokuk egészen hasonló, de mi a végére már egészen élveztük keresgélni majd szerencsés esetben meg is találni az apró és furfangos elkülönítő bélyegeket. Azt hiszem bele is jöttünk a sáshatározásba egy pöppet! :) Persze a botanika-biblia még mindig szükséges a sikeres munkához...
... illetve nemrég egy kis okostelefonos segítséget is kaptunk (mi, sásimádók): akiket esetleg közelebbről érdekel a skandináv sás-határozás, szeretettel ajánlom a kutatócsoportunk (EECRG) egyik projektjének egyelőre béta-verzióban lévő gyümölcsét, a sás-határozó appot!!! :) Egyelőre sajnos csak norvég verzióban létezik, és persze a norvég fajkészlettel működik, remélem lefordítják majd angolra is (addigis, ha valaki nagyon kíváncsi, szóljon, szívesen fordítok). Mindenesetre higgyétek el nekem, hogy tök menő, hogy van ilyen is! :)