Unortodox hazaút (4. rész: gőzhajók, homokkő és hiúzok)

Nohát! Ott tartottunk tehát, hogy szabad levegőre vágyva úgy döntöttünk, hogy lemondunk a további stoppolás kecsegtető lehetőségéről és vonatra váltunk, hogy egy kis időt és némi bizonytalanságot megspórolva kirándulhassunk egyet a Drezda közelében lévő 'Szász Alpok'-ban. 

Fel is pattantunk tehát egy vonatra Bad Schandauig, ahol a vasútállomáson letettük a cókmókunk nagy részét, majd a folyón fel-le cirkáló szebbnél szebb gőzhajókat nézegetve megvártuk a következő kompot, hogy aztán a túloldalról elstartoltva felfedezzük a környéket. 

Egy kis séta után a következő szerkezetre bukkantunk, amely megfelelőnek tűnt arra, hogy néhány tíz méter szintkülönbséget már az út elején megspóroljunk egy kis csalással...

lift!

Panoráma odaföntről

 A fenti erdős részen aztán rögtön valami érdekesre bukkantunk: mivel a terület jó része nemzeti park és az egyik védett emlősfaj bizony a hiúz, létrehoztak egy mini vadasparkot, ami összesen három példány számára van fenntartva. Az állatok gyönyörűek voltak, fotókon nehéz azt a nemességet visszaadni, ami sugárzott belőlük még annak ellenére is, hogy nem a vadonban láttuk őket, hanem egy talpalatnyi kifutóban...

pihen

figyel

kukucs

Néhány percnyi csendes ámuldozás és hiúzmegfigyelés után útra keltünk a homokkőtornyok és falak felé, mert azok még bizony egy kicsit arrébb voltak...

...mérgező-gyógyító növényeken (gyűszűvirág)...

...korlátevő fákon...

...széles mezőkön...

...keskeny ösvényeken...

...és mohaerdőkön túl.

 Lassan-lassan azonban beértünk a nyújtózkodó-magasodó homokkő falak közé...

...Kiskékestül...

 És mind magasabbra és magasabbra kapaszkodtunk...

...olykor létrákon is...

 Míg végre felértünk, és az alábbi látvány tárult a szemünk elé...

balra...

...és jobbra

És íme egy fotó, hogy elhiggyétek, hogy mi is ott voltunk - Kiskékestül!

Egy kellemes magaslati ebéd után el is indultunk visszafelé, hogy elérjük a következő vonatot...

Így hát lépcsőt másztunk...

 ... és a biztonság kedvéért a végén egy kis "trail-running"-ot is beiktattunk, hogy aztán egészen időben leérjünk a partra...

...ahol igazi fagerendás-németes házacskák sorakoztak végig az utunkon..

 A kompkikötőben pedig délutáni sziesztájukat töltő kacsák és ludak vártak ránk:

Ő itt, ha nem tévedek egy darab nagy lilik... 

 

 Chillout, kérem...

Szépen visszakompoltunk tehát, kényelmesen elértük Děčín felé induló vonatot, amivel szintúgy kényelmesen elkaptuk a Nymburkba tartó személyt, hogy csatlakozzunk Mártihoz néhány nap erejéig... De erről majd legközelebb bővebben!!! =)