Unortodox hazaút (2. rész: berlini barangolások)

No, tehát! Most, hogy Zoli átadta nekem a stafétabotot, lássuk mi is történt vekünk az út további kacskaringóin. Először is, hogy el ne tévedjetek, íme egy kis vizuális összefoglaló arról, hogy is jutottunk idén nyáron haza:

Egy kis vonatozás Bergen és Oslo között, némi repülés Brémáig, stoppolás Drezdáig aztán újra vonat, Bad Schandaun, Nymburkon és Prágán keresztül hazáig

Amint az csodálatos és gazdagon illusztrált térképünkön is látható (és ahogy bizonyára már mindenki tudja Zoli előző beszámolójából), Berlinbe stoppal érkeztünk meg és minden fennakadás nélkül megtaláltuk házigazdánkat, Cseh Ágit, egy nagyon kedves, Berlinben állomásozó (és tanuló) matematikus lányt, akit  segítőkézségéért ezúton is köszönet illet! =)

Ági jóvoltából egy kényelmes kollégiumi szobában töltöthettük a két éjszakát, Nyugat-Berlin egyik  csendes külkerületében, de egyáltalán nem messze a központtól és a látványosságoktól. 

Még érkezésünk estéjén nyakunkba vettük a várost Ágistul: azt a tippet kaptuk ugyanis alkalmi sofőrünktől, hogy este több százezer ember fogja nézni az EB aznapi görög-német meccsét a Brandenburgi kapu előtti parkban. Kihagyhatatlannak tűnt a dolog, így hát be S-bahnoztunk a központba, csatlakozva az esemény felé hömpölygő tömeghez. 

Hogy vajon voltunk-e több százezren, azt sosem fogjuk megtudni, mindenesetre bizton állathatom, hogy egyikünk sem látott még ennyi focidrukkert egy helyen. Német zászlók, német színekbe öltözött szurkolók, sör, perec, valamint jónéhány irdatlanul nagy kivetítő, kellően méretes hangfalakkal... Az amúgy a kormányzati negyeddel szomszédos park leginkább egy szabadtéri fesztivál helyszínére hasonlított és annak minden kellékét felvonultatta a kordonoktól és biztonsági őröktől az ideiglenes bárpultokon át a toi-toi vécékig... 

Még csak gyülekező tömeg, kivetítők és toi-toiok...

Maga a meccs és a hangulat egészen fantasztikus volt - akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok az a tipikus meccsnéző, de az itteni hangulat még engem is megfogott. Igaz, hogy maga a mérkőzés egészen megalázóan egyértelmű volt: a németek szégyenletesen elverték a görögöket, 4-2-re... Volt egy-két görög zászlóba öltözött egyén, jellemzően lányok, talán cserediákok - én egészen megsajnáltam őket, ahogy lógó orral követték a kijelzőn az eseményeket. 

A meccsre jellemző fokozott hangulat és néhány ártalmatlan, de alkohol- és győzelemmámorban úszó szurkoló aztán egészen hazáig kísért minket, csapatindulókkal, rigmusokkal és ordibátoros műsorral szórakoztatva az S-bahn utazóközönségét. El sem merem képzelni, milyen lehetett a fővárosi hangulat az elődöntők alatt...

Másnap délelőtt Ági tanácsaira, térképeire és egyéb turistáknak szóló kiadványaira támaszkodva nekiláttunk Berlin nyugati és keleti arcának felfedezéséhez. Elsőként az Ostbahnhof felé vettük az irányt. Ezen a részen található az ún. East Side Gallery, egy kb. 1,3 km hosszú szakasz, amit még 1990-ben több mint száz művész alakított át egy hatalmas szabadtéri galériává. Nemrég, 2008 körül festették újra az alkotások nagy részét, melyeknek fő témája természetesen a szabadság. Hoztunk egy kicsit nektek is belőle, íme:

Kicsit továbbsétálva aztán a Spree partjára jutottunk az Oberbaum hídhoz, amit egy rövid és napos déli pihenő után magunk mögött hagytunk, hogy egy másik fal-emlékművet is megnézzünk...

Ennek az emeletes hídnak a "felső emeletén" az U-bahn, az "alsón" pedig autók közlekednek. Az ötlet nem mai, a XVIII. században épített hidat ugyanis még a XIX. század elején alakították emeletessé...

Egy kis kitérőként meg kell, hogy osszak veletek valamit, amin talán Berlinen keresztül utazgatva kezdtem el igazán elmélkedni... Berlin ugyanis igencsak elgondolkodtatott kétarcúságával: a város modern és nyugati, ugyanakkor az ember talál olyan helyeket, épületeket, amikről egyből Magyarország vagy inkább úgy tágabb értelemben Kelet-Európa jut eszébe. Parlagon hagyott telkek a város közepétől kőhajtításnyira, koszos és szürke blokkok, kőbányakispestek... Nagyon érdekes volt egy városon belül, egy országon belül, majd pedig országok között is látni ezt az átmenetet, az egyre erősebb keleti-blokk-szájízt. A nagy tanulság pedig az, hogy a fal, a határ valamilyen értelemben még mindig ott van és még mindig az egyik legjelentősebb választóvonal Európán belül. Ezt nem azért írom, hogy panaszkodjak és keseregjek azon, hogy ez milyen szomorú, ez egyszerűen csak egy tény, amit úgy érzem, észben kell tartanom... 

Visszatérve berlini kalandozásunkhoz: némi villamosozás után a Bernauer Straße környékén kötöttünk ki, ahol egy tanösvényféle szabadtéri kiállításon sétáltunk végig. 

Ezen a 'kerületen szabályosan keresztülhúzták a falat, egykori szomszédokat és családokat választva el egymástól. A 60-as évek elején felhúzott drótkerítést később betonfal váltotta fel, majd az újabb fejlesztések során jelzőkerítés, járműelhárító-árkok, őrtornyok és őrkutyák egészítették ki... Az állomások nemcsak a fal "evolúciójáról" szóltak, de a környék számos szökési kísérletéről is... Az ablakból kiugrástól az alagútásásig mindennel próbálkoztak a keletiek, olykor hathatós nyugati segítséggel. Néhányan sikeresen átjutottak, sok akciót viszont lefüleltek...

Bernauer Straße

A vasoszlopok a fal egykori helyét jelzik...

...ez pedig az egykori őrtorony helyén álló emlékműből készült

  

Emlékmű 

A lerombolt Versochnungkirche megmaradt díszítőelemei  

Így nézett ki a fal lerombolása előtt

Kissé elgondolkodva és meglehetősen csendesen indultunk vissza a központba, ahol egy kis technikai szünet következett: meg kellett terveznünk, hogyan jutunk el másnap Drezdába és ehhez netet kellett varázsolnunk valahogyan. Úgy gondoltuk, könnyen fog menni a dolog, de azt kell, hogy mondjam, beletelt egy kis időbe, mire találtunk egy helyet, ahol nem kellett német telefonkártya ahhoz, hogy csatlakozzunk a wifihez... A keresgélés közben botlottunk bele ebbe a társaságba:

Nagyon bánom, hogy csak képet hoztam, a (valószínűleg román utcazenészekből álló) banda ugyanis fantasztikus volt!!! Hihetetlenül jól játszottak és roppantul élvezték is a dolgot. Mit ne mondjak, mi is, nekem majdhogynem olyan hangulatom támadt, mintha egy Besh'o'drom koncerten lennék... Meg is érdeklődtük, hogy lehet-e őket bármilyen hanghordozón hallgatni, de sajnos nem volt se CD-jük, se honlapjuk, ami a zenei színvonalhoz képest egészen meglepő volt. Mindenesetre mi örvendtünk ennek a színfoltnak a forgalmas városi kavalkádban...

Végül egy kávézóban lukadtunk ki, ahol alapos tervezgetésbe fogtunk....

Keres - olvas - jegyzetel - rajzol...
Ha bárki stoppolásra adná a fejét:  http://hitchwiki.org/ 

... majd miután összetettünk egy épkézláb tervet a másnapra, továbbindultunk abban a reményben, hogy talán most meg tudjuk nézni különösebb tömeg és hajcihő (értsd: több ezer bulizó ember) nélkül a Brandenburgi kaput és Reichstagot... 

Ahogy közeledtünk, egyre gyanúsabb lett a sok-sok ember, az utcán hagyott "fesztiválszemét" és az egyre hangosabb zene, végül pedig kiderült, hogy ezúttal sem tudjuk úgy turistásan megtekinteni a környéket, éppen aznap volt ugyanis a berlini meleg-fesztivál, ami ottjártunkkor vonult el a kapu és a német parlament között. Megesik az ilyesmi... =)

A melegfesztivál romjai és random, segway-es turisták...

Némi szuvenírvadászat és nézelődés után az Alexanderplatz felé indultunk, hogy gyalogos városnézéssel egybekötve találjunk egy nem túl drága helyet a vacsorához és az esti meccshez. Közben elhaladtunk a Humboldt Egyetem épületei...

...az Altes Museum...

...és a berlini dóm mellett.

 Útközben találkoztunk az alábbi fantasztikus járművel is, ami egyértelműen turisták számára van kitalálva...

Tizenketten tekernek, kettő potyautaskodik, kettő csapol!!! :P

 Az Alexanderplatz környékén pedig megcsodáltuk a Fernsehturm-öt, ami a Wiki szerint Berlin egyik fő látványossága, szerintem pedig egyike a legrosszabbul elhelyezett TV-tornyoknak, már ami a városképet illeti...

Régi és új...

...a Fernsehturm és a Marienkirche

 Kicsit odébb pedig rátaláltunk a Rotes Rathausra (vagyis Vörös városházára) és az előtte díszlő szökőkútra...

Rotes Rathaus

Ezt a képet Petinek ajánlom sok szeretettel!!! =)

A városháza előtt bőszen festegettek...

...esernyőkre!!!

Ezeket meg is szárítgatták...

... és takarosan sorba rendezték

Végül az Alexanderplatz közelében találtunk egy kellemes helyet, ahol megnéztük az aznapi meccset, megkóstoltuk a berlini wurst-ot és a helyi sört is. (Megjegyezném, hogy a norvégiai megvonások után egészen drasztikusan lecsökkent alkoholtűrő képességemet eddigre sikerült úgy visszatornázni, hogy fél sörtől még ne csiccsentsek be, mint ahogy az Brémában történt... :P)

Hihi!

A napot végül egy fotókiállítással zártuk: még az előző nap kiszúrtuk, hogy a Hauptbahnhof mellett egy klassz szabadtéri fotókiállítás van "Wild Wonders of Europe" címmel, amin jónéhány magyar természetfotós is szerepel...

Aki többre kicsáncsi, tessék ezt és ezt megnézni...

Néhány kedvenc...

Próbáltuk beleélni magunkat, no... :P

A hosszú és fárasztó nap után elégedetten tértünk vissza ideiglenes hajlékunkba és a drezdai tervekkel a fejünkben hajtottuk álomra a fejünket...