Bergen Times: Unortodox hazaút (5. rész: Nymburk és egy cseppnyi Prága)

Iló ott hagyta abba, hogy Drezdából Bad Schandaun keresztül közelítettük meg Mártit, Nymburkban. A tervezett hazaérkezés előtt már csak nála szálltunk meg - két estét és köztük egy teljes napot Nymburkban és Podebradyban töltve, hogy aztán a harmadik nap reggel bevonatozzunk Prágába és onnan kora délután tovaszáguldjunk Pest felé. Node, menjünk szépen sorban.

A cseh vasutak egész pontosnak bizonyultak (egy helyen a menetrend szerint két percünk volt átszállni és simán megcsíptük a csatlakozást), így Mártinak sem kellett nagyon sokat várnia ránk az állomáson, hogy Nymburk városának rövid bemutatása közepette hazavigyen minket. A szállásunkon jól lepakoltuk a cuccainkat, és jól elmentünk Márti törzshelyére meginni egy sört (najó, lehet, hogy több is volt, de helyi termékről volt szó, szóval muszáj volt jól megkóstolni). A korcsmai traccsparti után aztán visszatértünk a szállásra és úgy beleborultunk az ágyba, hogy annál jobban és precízebben ágybaborulni már nem is lehet. Mármár az ágybaborulás iskolapéldáját produkáltuk, nah... =)

Az utazás korábbi, igencsak mozgalmas szakaszai után úgy döntöttünk, hogy Nymburkban lazítunk egy nagyot és nem erőltetjük annyira a Prágával való ismerkedést. Márti rém ügyes volt és még az érkezésünk napján percek alatt szerzett nekünk két biciklit és egy pár korcsolyát (tette mindezt cseh nyelven kommunikálva; minket nagyon meggyőzött arról, hogy tudja mit beszél =)), amiből mi végül egy biciklit (én) és a görkorit (iló) választottuk közlekedési eszközünkkül. A terv úgy szólt, hogy Márti hajnalban (nekünk legalábbis az bőven hajnal volt) elmegy dolgozni a podebrady-i óvodába mi pedig jól kialusszuk magunkat, elmegyünk bevásárolni (Istenem, az az olcsóság Norvégia és Németország után...), majd délfelé Márti után gurulunk az Elba partján Podebrady-ba és közösen jól megebédelünk és heverészünk egyet a folyóparton. Ez annyira jól sikerült, hogy szerintem kb 2-3 órát biztos ott döglöttünk a parton és kacsákat etettünk (a végén már szőlővel, azzal játszva, hogy a parton legurított szőlőszem átpattan-e az aktuálisan célbavett kacsa fölött, avagy sem =). Az idill után városnézés és fagyizás következett Podebrady-ban, aztán továbbtekertünk még egy kicsit az Elba menti pazar kis bicikliúton, hogy megnézzük mi is van a végén. Nos mint kiderült, az út végén, a következő településnél egy kolostor/templom/vár helyén tini lányok készítgettek búzamezőhátteres facebookprofilképeket... =D

Innen jól visszabicikliztünk Nymburkba ahol Márti még elvitt minket a helyi hódetetőbe, amiről kiderült, hogy nem is annyira hódok vannak ott, mint inkább nutriák (bár helyben Iló első körben pézsmapocokként azonosította őket). Cserébe a bizonytalanságért legalább az egyik albino volt, szóval egészen extra élőlényekkel volt ám dolgunk. Mindenestre bármik is voltak, jól megetettük őket! =)

Ezekután visszatértünk a szállásra és magunkat is újfent jól megetettük, ezúttal valami gyorsnkédlivel majd némi kávé társaságában agyagozunk egyet. Ebben Iló jó szokás szerint kreatívabbnak és ügyesebbnek bizonyult nálam, de ehhez már igazán hozzászoktunk. ;)
Este megint Márti törzshelye felé vettük az irányt, azzal a feltett szándékkal, hogy nézünk egy kis EBt. Azt mondjuk már meg nem mondom, hogy melyik meccs volt aznap este, az viszont látványos volt, hogy a cseheket mennyire hidegenhagyja a dolog. Amikor megérkeztünk, akkor azt hiszem, hogy éppen tenisz ment a kocsmában és úgy kellett megkérni a pultost, hogy keresse már meg nekünk a közvetítést =D

Másnap reggel jól összecihelődtünk megint, búcsútvettünk Mártitól és vonattal Prága felé vettük az irányt. Kb. egy óra volt az út, így viszonylag korán megérkeztünk Prágába, ahol jól megvettük délutánra a Pestre szóló vonatjegyeket és leraktuk a zsákokat a csomagmegőrzőben, ahol - mit ad Isten - egy szlovákiai magyar fazon vette át őket tőlünk, akiről hamar kiderült, hogy gyűjti az apró fémpénzeket, úgyhogy ott is hagytuk nála az összes øre-nket. =)
Ezek után, nem túl nagy lendülettel ugyan, de belevetettük magunkat Prága belvárosi forgatagába amiről hamar kiderült számomra, hogy zsúfoltabb, mint Budapest, és szerintem turistasűrűségben helyenként még Barcelonán is bőven túltett. A városnézés során futottunk össze egy közös Mucha-Dali állandó kiállítás hirdetéseivel is és mivel úgy éreztük, hogy már bőven eleget mászkáltunk az elmúlt hét folyamán, ezért úgy döntöttük, hogy ezt bizony megnézzük. A Dali kiállítás, hát... hogy is mondjam... engem nem győzött meg. Mondjuk azt el kell ismernem, hogy a kiállítás vezetői is mindent megtettek annak érdekében, hogy ne kerüljek egy fikarcnyival sem közelebb Dali művészetéhez, mivel nagyon gyakran semmiféle magyarázatot nem tettek ki az alkotások mellé. Néha még azt sem sikerült megtudni, hogy mi is az adott mű címe, ami azért egy szürrealista alkotás értelmezhetőségéhez igencsak fontos lett volna. Hála Istennek legalább sokminden többször is szerepelt és sokszor az sem volt tiszta, hogy milyen technikával készültek szóval legyen elég annyi, hogy voltak hiányosságok bőven.
Ezek a gondok egy emelettel följebb, a Mucha tárlatnál is előjöttek, de az ő művészetét valamivel könnyebb értelmezni és értékelni is (ez persze újfent csak a személyes véleményem), ezért ezt a szintet én speciel jobban is élveztem.
A tárlatnézés közben roppantmód megéheztünk, szóval úgy döntöttünk, hogy eszünk valamit. Az egyik belvárosi téren kinéztünk egy kebabost és kicsit későn eszméltünk, hogy belebandukoltunk egy kényelmes turistacsapdába, mert a kiírt 75 Cseh korona nem a kebab egységára, hanem 100 gramm kebabhúsonként ennyi az annyi. A mi két pitánkat jól meg is tömték vagy 400 gramm hússal és kb. semmi mással, úgyhogy nem elég, hogy alig bírtuk kifizetni, de a tetejébe még nem is volt finom (zöldség nélkül azért mégsem az igazi) és meg sem bírtuk enni a végét. Tanulság: ha turistát játszik az ember, akkor nagyon nézze meg, hogy mit művel...

Prága ezekkel együtt is szép volt és nyílván annál jóval több időt is megérte volna eltölteni ott, mint amennyit mi most hagytunk rá, de ezúttal eleve az volt a cél, hogy egy kis átlagos képet szerezzünk a hangulatáról és felmérjük a terepet egy későbbi visszatérés esetére. Mondjuk az első benyomás így egy kicsit messze volt azért a tökéletestől, dehát jár így az ember... =)
Délután visszatipliztünk a vasútállomásra, felszedtük a csomagjainkat, felültünk a Németország felől érkező vonatra, amin a jegyünk természetesen az egyetlen olyan kocsiba szólt, ahol elromlott a légkondi és amolyan jómávos színvonalon hazazötykölődtünk Pestre, hogy aztán immár magyar földön, rég nem látott barátok között folytathassuk az igencsak aktív nyaralást!
Ittavégefusselvélepikcsörtálym (amikrőlaztgondoltukhogyeltűntekdemeglettek=)!