Spanyol kiruccanás (1. felvonás 2. szín)

Ott hagytam abba hétfőn, hogy megérkezett a csapat Trempbe. Tremp a Középső-Pireneusok (Central-Pyrenees) előterében van, egy sor előtérmedence közül a hegységhez legközelebb eső. A terepbejárás során reggelente innen indultunk el és esténként ide érkeztünk vissza. A városkában van a Katalán Geológiai Szolgálatnak egy irodája, ahol még a vacsora előtt mindig sikerült bezsúfolni 1-2 órányi eszmecserét a jelenlévő doktoranduszok és post-docok kutatásával kapcsolatban. A városkából egyébként nem sokat láttam, de tapasztalataim alapján mindenki ismer mindenkit (érsd: a srác a ki a CGS-től volt és nem tudom a nevét helybéli volt és MINDENKIT ismert), viszonylag sok, egészen jó étterem van nyitva éjszakábanyúlóan (érsd: minden este máshol vacsoráztunk és mindenhol finom volt a kaja), a helyieket nem különösebben köti le a foci (érsd: gyakorlatilag egyedül én pillantgattam oda a tv-re amikor ment az EB, akármelyik kocsma-étteremben is ültünk épp),  és egy épület sem készülhet el, Minimum akkora garázs nélkül, amibe egy 747-es elfér (érsd: de tényleg) és ezekben a garázsokban tuti, hogy rémesen lepukkant autók tucatjait rejtegetik, mert az egyfőre eső autószerelő-műhelyek száma egészen biztosan európai- és világviszonylatban is kiemelkedő (érsd: össze se bírtam számolni őket, bármelyik irányban hagytuk el a települést, mindenhol rengeteg volt).

A terepbejárást egyébként nagyvonalakban a következő módon kell elképzelni. Reggel gyors reggeli, utána terepjárókba be. Némi kocsikázás után első megálló; autóból ki, csodálkozás, hogy szpekteklyuler áutkrop, a hegység országosan elismert főtudója gyorsan elmondja és lerajzolja, hogy mit is látunk, aztán kocsiba be és irány a következő megálló, ahol újfent kocsiból ki, csodálkozás, hogy szpekteklyuler vjú (esetleg szpekteklyuler áutkrop ögen), jegyzetelés, rajzolás, faggatózás és újra indulás tovább. Délben (spanyol délben, tehát inkább kettőkor) ebéd, aztán újra az ebéd előtti műveletsor ismételgetése kora estig. Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan is lehetne ezt az élményt jól leírni és megosztani, de aztán arra jutottam, hogy a legegyszerűbb az lesz, hogyha megint egy könnyed mozdulattal átadom a terepet a képeknek és azokhoz fűzök hozzá a szokásosnál valamivel hosszabb kommentárokat.

Rögtön az első megállónk egy "tájképcsodálás". Mit lát egy átlag, normális ember? Gyönyörű táj, Középföldére illő településsel egy csodás áttörésvölgyben. Ezzel szemben mit lát a terepi geológus?

Mindenféle csodás felszíni formákat, amiket gyorsan fel is skiccel a magával hozott A0-s mappájára rögzített A0-s lapjára hogy aztán...

...hipp-hopp egy színes földtani szelvényt varázsoljon belőle, és elmélázik azon, hogy hogyan is alakulhatott a kőzetek sorsa az elmúlt évmilliók folyamán.

Aztán jól meg is néztük közelről a fent már látott falut.

Én speciel nagyon-nagyon közelről megnéztem egyes részeit =D

Az egyértelműen kiderült, hogy helykihasználásban jók az itteniek,

mert minden kis lukba bepakoltak.

És amíg minden normális átlagember a tájban gyönyörködne, addig a geosz bizony nyírási zónákkal bíbelődik

Így ránézésre rögtön elég nagyokkal =)

natural bonsai

Nagyvonalakban ilyen formákból áll a Pireneusok egész északi előtere.

Dehát mindegy is, hogy szép-e vagy sem, mert a terepi geológus úgyis csak ezt látja...

Volt valami, amit egészen megdöbbentőnek találtam ebben a napszítta tájban. A szemben elhelyezkedő épületek ennek bemutatására kiválóan alkalmasak. Tessék megmondani, hogy vajon így ránézésre lakják őket, vagy elhagyatottak? És ha elhagyatottak, akkor vajon mióta állnak így? Ezen a vidéken járva-kelve arra jöttem rá, hogy így első ránézésre sokszor lehetetlen megválaszolni ezt a kérdést, de még másodikra is nagyon nehezen megy a dolog. A száraz, meleg idő mindent konzervál.

Pantano de Talam, egy duzzasztott tó. Az időre nem panaszkodhattunk. Ezek a szórványos felhők nagyon hangulatossá tették az amúgy is gyönyörű tájat =)

Még szájtátós.

Egy idő után aztán bekanyarogtunk a hegyek közé is, ahol az út egyre gyakrabban tűnt el alagutakban. Persze ez a geoszt nem zavarja, mert a lezárt, behajtani tilos táblákkal jól felcímkézett régi kerülőútra is simán behajt, csakhogy láthassa az áttörésvölgyet. Ránk is csaptak egy ponton a rendőrök, de valahogy sikerült meggyőzni őket, hogy nekünk ezt itt szabad. Azt mondták ugyan, hogy legközelebb ne hajtsunk le, de persze a következő hasonló kitérőnél ugyanúgy levágódtunk az útról, mintha mi sem történt volna...

mondjuk megérte =)

egészen elképesztő formákkal találkozik az ember!

Inspiráció, node kinek és mihez?

A "legenda" szerint Gaudi a fenti szikla formáiból merített a Sagrada Familia tervezésénél.

Az első nap végén az összefoglaló nagy rajzhoz már nem volt elég az egy A0-s lap sem...

eszmecsere professzor-módra

A második napot hellyel közzel ott kezdtük, ahol az előzőt abbahagytuk.

De ezen a napon már helyenként növényzettel is találkoztunk...

...meg állatzattal...

Olyannyira, hogy egész nap sasok követtek minket =D

Ezen a napon egy mellékúton folytattuk az utunkat, az előzőleg megkezdett észak-déli szelvény mentén, észak felé haladva. A mellékút olyannyira mellékút volt, hogy a terepjárók is igencsak megszenvedtek és helyenként még a differenciálzárat is kérték a dögök...

Ezt a képet egyetlen aprócska részlet miatt tettem be a bejegyzésbe. Joseph Anton hívta fel a figyelmünket a kép bal felső részében található ösvényszerű vonalra. Ezen a vidéken keresztül lőtték a '80as évek végén a hegység egyik nagy mélybehatolású szeizmikus szelvényét. Mi gyakorlatilag ennek a szelvénynek a nyomvonalát igyekeztük az utakon követni. A szelvényt azonban nyílván nem az utakon lőtték, hanem igyekeztek minél inkább egy egyenes vonal mentén haladni. A műveletről azt érdemes tudni, hogy körülbelül 100 méterenként fúrtak egy 25 méter mély lyukat amit megtöltöttek robbanószerrel, lefedtek és elsütöttek. Az így keletkező és a földben terjedő rugalmas hullámokat regisztálták aztán a szelvény mentén mindenhol. 25 méteres lyukat fúrni azért nem olyan egyszerű ám, így aztán érthető, hogy a helyi pásztorok elképedve figyelték, amint 6 méter magas kamionok csörlőzik fel magukat toronyíránt a hegyoldalon, hogy aztán nekiálljanak lyukakat fúrkálni és robbantgatni. A fenti képen ezeknek a kamionoknak a nyoma látható még bő 20 évvel a művelet után is...

A terepet egyébént Kiskék is szemrevételezte =)

Néha kényelmesebbnek bizonyult a mappára feltűzésnél a kocsira felragasztás módszere =)

A nap végére (és még ugye ezután jött az eszmecsere) nem csak a hegyek voltak gyűröttek, hanem mi is

Random falv.

Valahogy ezzel a látképpel fejeztük be a napot =)

Az utolsó terepi napra már csak két autó maradt a háromból, mert csütörtökön este az oviedo-i különítmény hazaindult. Nekik kb 10 óra az út kocsival még a hegység északi részéről is, ezért úgy gondolták, hogy ha már ott fejezzük be a napot, akkor ők onnan inkább nem jönnek vissza délre, hanem elindulnak északnyugatnak és Po-ban (franciaföldön) éjszakáznak. A napot egyébként nem csak félbevágott csapattal kezdtük, hanem félbevágott hegyekkel is =)

Suzon helyenként vakarta is a fejét (én meg szerintem mást sem csináltam)

Újabb nap, újabb elhagyott település.

A nap laikusoknak eladható legnagyobb látványosságga a dinoszauruszokhoz köthető.

Ezek itten kérem lábnyomok.

Amik meg nem pirosasok, hanem sárgások, azok tojások. Persze ezekhez is fűződik egy érdekes kis mese. Történt ugyanis, hogy ezeket a fészkeket (sok tojás egyben ugyebár) bigyopaleontológusok fedezték fel és roppant módon örültek nekik.

Főleg akkor, amikor azt vették észre, hogy ezekben a fészkekben a tojások nem gömb alakúak, hanem oválisak! Volt ám nagy felbuzdulás, merthogy a dínók köztudottan gömb alakú tojásokat tojtak mind egy szálig. Node ezek! El is neveztek róluk gyorsan egy új fajt és létrehoztak egy szép kis kiállítást. Aztán megérkeztek a geológusok és ők is nagyon-nagyon megörültek! Leültek és elkezdtek méricskélni és számolni sebesen, merthogy amit a bigyopaleontológusok nem vettek észre, az az, hogy a fészkek is oválisak voltak. Ebből, nameg a befogadó kőzet állapotából a geológusok azt szűrték le, hogy a kőzet megnyúlt egy picit az évmilliók alatt és deformálta magával a megkövesedett - eredetileg átlagos, kör alakú fészekben ülő átlagos, gömb alakú - tojásokat is. A terepi geosz pedig nagyon örül, ha gömb alakúból ovális alakúvá deformált tereptárgyakat talál, mert ezek tökéletesen alkalmasak deformációstér számításra.

Itt a vége fuss el véle.

Ezen a képen a középen látható szem vagy száj alakú, kissé sötétteb kőzettest az izgalmas. Őkelme jóval öregebb minden kőnél, ami előtte, mögött, mellette, alatta, avagy fölötte helyezkedik el. Ez meg ugye csak úgy lehet, ha ő egyszercsak odapottyant valahonnan, bele a fiatal üledékek sűrűjében. Kérem tisztelettel a képen látható kőzettest nem más, mint egy nagyon-nagy kavics =)

Ezek a képek egyébként már a hazafelé úton készültek.

Pénteken délutánra vissza kellett érnünk Barcelona-ba, mert Ritske gépe is indult vissza, meg Joseph Antonnak is beszéde volt a huszonéves fiával, aki a távollétében nekiállt kibontani valami falat az apja nyaralójában, annak többszöri és igen határozott telefonos tiltakozása ellenére...

Ami ezek után történt, az már a következő felvonás története lesz =)