aCROSS the COUNTRY

Be kell, hogy ismerjem, hogy pontosan egy hetes lemaradásban vagyok a velem történtek elbeszélésében. Így hát következzen egy kis beszámoló a múlt hétvégéről, amikoris Zoli távollétében kalandos vasárnapi túrára szántam el magam. =)

Az egész az előző bejegyzésben részletezett szerdai info-meetingen kezdődött, ahol is egy kedves német csoporttársam, Lukas felajánlotta, hogy szívesen megmutatja, hogyan is kell sífutni, merthogy arra majd szükségünk lesz a terepgyak során. Meg is beszéltük, hogy a vasárnap remek időpont erre, és Lukas felajánlotta, hogy hoz felszerelést. Ez már így önmagában izgalmasnak ígérkezett, merthogy a lábméretünk természetesen nem egyforma, de sebaj, a sífelszerelés-nélküli ember legyen találékony és használjon sok zoknit!!!

A megbeszéltek szerint vasárnap délelőtt találkoztunk a központban hárman, ugyanis még egy oktatásra szoruló újonc volt a csapatban: Lukas szobatársa, a ghánai Erik. A Fløyenre felfelé baktatva megbeszéltük, hogy fent keresünk egy nyugalmasabb részt, lehetőleg minél kevesebb elüthető kisgyerekkel (ez nagy kihívás egy napos vasárnap délutánon) és váltjuk egymást a síléceken. A felfelé kapaszkodás közben alaposan kielemeztük a norvégok különös szokásait és közben jóízűeket nevettünk egymás tapasztalatain. =)

A tetőre felérve az elmaradhatatlan csúcsfotók után megkerestük a megfelelő terepet és az öltözködéshez megfelelő padot, ahol én nekiláttam, hogy a hátizsákomban lévő 5 pár zokniból legalább négyet a lábamra húzva feltornásszam magamra a 44-es bakancsot... és bár a síbot is kb. 10-15 centivel hosszabb volt az ideálisnál, megpróbáltam megszokni, a rám szerelt különös kiegészítőket. 

Aztán következett az oktatás. Először sík terepen, aztán dombnak fel - időről-időre hátrafelé csúszva - aztán lejtőn lefelé. Legutóbbi esetben próbáltunk motivációs tényezőket pontszámokat aggatni a felfelé közlekedő emberekre: felnőtt 100 pont, gyerek 50, kutya szintén 50... Mondanom sem kell, hogy lefelé volt a legnagyobb kihívás közlekedni - a folyamatos fékezés és az olykor-olykor az úton felbukkanó huplik elég nagy megpróbáltatást jelentettek és ha tucatszor nem akadtak össze a sílécek a lábamon, akkor egyszer sem... Miután elégszer huppantam nagy nevetések közepette a hóba, átadtam a terepet Eriknek, aki hozzám hasonló bizonytalansággal viselte, hogy a sílécek felvételével lábainak mozgástere veszít egy dimenziót, viszont cserébe legalább minden végtagja koordinálhatatlan módon meghosszabodik... Magamat és sorstársamat figyelve valahogy az jutott eszembe, hogy kicsit olyanok ezek az első próbálkozások, mint amikor az ember gyereke serdülőkorban nagyon hirtelen megnyúlik és az agya még fel sem fogja, hogy a tagjai sokkal hosszabbak, mint korábban, ezért össze-vissza csetlik-botlik...

Iló lécen

Oktatás folyik kérem

 A nagy szerencsétlenkedések után láthattunk egy bemutatót a mestertől is, aki bemutatta nekünk a különböző technikákat, ide-oda cikázva a szemünk előtt. Erikkel többször összenéztünk, mint sorstársak, akik érzik, hogy mennyire fényévekre vannak az effajta könnyed oktató-bemutatók elvégzésétől, de azért nagyra értékeltük a tanító szándékot. =)

Ezek után újra az én lábamra kerültek a sílécek és a panoráma megcsodálása után elindultunk lefelé... Bár a második alkalommal már jobban ment a dolog, a lefelé menetel továbbra is jelentős kihívásokat gördített elém... Hála a fiúknak, akik türelemmel viseltettek irántam és rengeteget segítettek, a végére egészen belejöttem, de ehhez kellett az alábbi módszer: 

- Iló megáll, megpróbál nem csúszni egyik irányba sem

- Lukas elindul a lejtőn lefelé, 10-15 méterre Ilótól megáll

- Erik élesíti a kamerát

- Iló elindul

- Iló sikít

- Erik is sikít

- Iló próbál fékezni, ami vagy sikerült, vagy Lukas elkapja...

Az eredményt a következő rajzzal és fotókkal szeretném demonstrálni:

Cross-country comic

A Módszer - fotódokumentáció

Panoráma lefelé

És hogy el is higgyétek:

Hála tehát a fenti módszernek egészen sokáig lejutottam sílécen és utána nem győztem hálálkodni az élményért. =P

Remélem lesz még hasonló, van még hova fejlődni, amíg felérek a skandináv elvárásokhoz (ld. alább). =P

Skadi, a tél, a hegyek, a vadászat és a síelés(!) északi istensége =)

Szépeket mindenkinek: iló ;-)