Elsőre talán teljesen zagyvaságnak tűnhet a cím, de higgyétek el nem az - legalábbis próbálom ezzel győzködni magam, mióta a gondolataim teli vannak lepkékkel és vonalkódokkal... Hogy miért is nem? Hol is kezdjem...? =P
Ahogy már korábban írtam, múlt héten végre elkezdődött az egyik kurzusom, nevezetesen az, ami a 'Current topics in Biodiversity, Evolution and Ecology' címet viseli.
Kiderült, hogy számomra egészen szokatlan rendszerű a tárgy: nyolc hétig tart az egész, ez idő alatt pedig 4 modul van. Egy-egy modul egy témát ölel fel és áll egy fejtágítós hétből (itt előadásokat hallgatunk és péntekenként mi adunk rövid prezentációt kijelölt cikkekből), és egy esszéírós hétből, aminek a végére adott témából produkálnunk kell egy szépséges irományt.
Nem túl hosszút, hiszen a tanár sem akar kiszúrni magával, de ahhoz épp elég terjedelmeset, hogy az ember kellően belevesszen a cikk-keresésbe és - olvasásba.
Az első modulunk arról szólt (ne aggódjatok, nem akarok a téma hosszas részletezése miatt túl sok olvasót veszíteni =P), milyen modern molekuláris módszereket alkalmaznak az ökológusok, rendszertanászok és egyéb elvetemült alakok a munkájuk során. Nem mondom, hogy nagyon sok sokkolóan új infót hallottam, de az előadó jól tartotta az órát és alapvetően érdekesen tálalta a dolgokat.
Node, hogy kerül a
vonalkód az asztalra? Meg a
lepkék... Hát Costa Ricáról! Vagyis, leginkább a cikkekből, amiket olvasok a pénteken leadandó esszéhez, amelynek címe lefordítva valahogy így hangzik:
'A DNS-vonalkód használatának előnyei és hátrányai'
A téma elég izgalmas, néhány ponton ellentmondásos is, de mindenképpen friss (értsd: az elmúlt 10 évben született kb. az összes eredmény). Az egyik legelső cikkben, amit olvastam, costa ricai busalepkék 'vannak a terítéken' - innen tehát a cím. Hogy tartogasson valami vizuális élményt is a bejegyzés, íme két fotó róluk:
 |
| Astrapes fulgerator fajkomplex (busalepkeféle) - gyönyörűek, de nagyon nehéz lehet őket határozni |
 |
| A csemeték ugyanebből a fajkomplexből: legalább 10 fajt sejtenek a kutatók az eredmények alapján |
Az előadások mellett az is igazán feldobott, hogy olykor-olykor sikerült felvenni a kapcsolatot a szaktársakkal és a sziahogyvagymilyenrosszazidőmegint-típusú beszélgetések esetenként kezdik átadni a helyüket értelmes diskurzusoknak. Hurrá! =)
A múlt hét még másfajta (nemharmadiktípusú) találkozásokat is tartogatott: egyrészt végre találkoztam a 'buddy'-mal (ld. később), másrészt hazajött a témavezetőm - Hilary - Dél-Amerikából (ahol értesüléseim - a pletykák =P - szerint a férjével mindenféle növényeket fotózgatott hobbiból.
Hilary helyből-kapásból (értsd: egy órával az esemény kezdete előtt) el is hívott az ún. 'Paleo Journal Club'-ra. Azt hiszem ez olyasvalami lehet, ami leginkább az angolszász egyetemeken divat - cáfoljatok meg, ha nem így van - és arról szól, hogy egy érdeklődő diákokból és persze szakemberekből összeálló csapat havonta-kéthetente összegyűlik, hogy megbeszélje, mi új van a nap alatt - de legalábbis a vonatkozó szaklapokban -, illetve megvitasson egy előre kijelölt cikket. Nos, ez utóbbi részemről csak csendes megfigyelés volt (értsd: ültem és hallgattam, mint egy naaaagy krumpli), viszont:
a) nagyon jól esett, hogy amikor Hilary nagyon kedélyesen és lelkesen üdvözölt (mint valami régnemlátottismerőst)
b) nyertem magamnak plusz egy kurzust a félévre, mivel amikor bemutatkoztam a férjének, John-nak, az első dolog, amit az eszébe juttattam, az volt: 'Áááá, te vagy az, akit a feleségem meg akar győzni, hogy vedd fel a kurzusomat!' =P
(Igazából ez utóbbi miatt nem panaszkodom: amúgy is érdekelt a dolog, csak attól tartottam, ütközik egy másik órámmal, amiről utóbb kiderült, hogy el sem indul...)
Kapva kapva a találkozáson, Hilary rögtön megbeszélt velem egy időpontot másnapra, ahol aztán jól megvitattuk:
a) hogy hogy érzem magam és mi történ velem
b) mit is igyekszek éppen befejezni a laborban
c) hogy is lesz ez a szakdogaírás dolog...
(((Ha a barátságos és közvetlen fogadtatástól nem lettem volna egyébként is feldobva, akkor az mindenképpen felvidított volna, hogy kérdésemre Hilary megígérte, hogy megkérdezi, ((akad-e valami asszisztens-szerű munka valamelyik kutató mellett akár most, akár nyáron... Itt ugyanis MSc-sek szoktak kapni ilyet...)) De ezt csak csendben és sok-sok zárójelben, nem szeretném elkiabálni...)))
Pénteken mindezek mellett még ellátogattam egy előadásra is, az EECRG (ez az a kutatócsoport, ahol a témavezetőm dolgozik) szokásos péntek déli ebéd utáni összejövetelének keretében, ahol az ugandai esőerdők védelmének kényes kérdéseivel kapcsolatosan okosodtam. Sajnos az előadás leginkább statisztikául volt és ebben a nyelvben még legalább annyit kell fejlődnöm, mint a norvégban...
Node, előttem a lehetőség, nemde? ;-)
