Random terepmunka

Mert az ugyebár jó, nemde? ;-)

Jó, bizony, viszont olyan sok nem jut belőle, mivel leginkább irodai munkákat kaptam (amikért persze roppant hálás vagyok), így hát mindig örülök, ha lehetőségem van biológusokkal terepre menni.

A közelmúltban két lehetőség is akadt: először is június közepén, amikor másodszorra lehettem asszisztens az elsőévesek első terepgyakján, Mildében, igaz, most is (csakúgy mint tavaly) csak egy napra. Szorgosan terelgettem a diákokat és próbáltam őket segíteni a botanászásban és növényhatározásban. 

Töredelmesen bevallom, hogy sokkal jobban megy már a norvég, de mindig azzal kezdem, hogy bocsánatot kérek, de úgy érzem, hogy fontosabb az, hogy megértsék a tananyagot, mint az, hogy én igenis norvégul próbálkozzak, ezért nyugodtan beszéljenek norvégul és segítek a mindenféle nyelven lévő szakszavakkal is, de egyelőre még angolul fogok válaszolni. Azért ennek az elvnek néhányszor már sikerült ellent mondanom és norvégul végigvinnem egy-egy magyarázatot.

Visszakanyarodva a témához: szerintem idén jobban sikeredett a csapatom terelgetése is, mint tavaly, plusz lelkesebb diákokat is kaptam, mindenesetre nagyon jó érzés volt ebben is részt venni, továbbra is határozottan nagyon lelkesít ez a tanítás dolog! :)

Egy kis képes beszámoló...

Egy kis módszertani bemutató rovarcspdázáshoz az egy szem entomológusunktól

Rovarvadászat

De azért van, aki a rovarvadászat közben is botanászik... :P

Aztán a napokban elkísértem egy PhD-s lányt Lise-t is terepre, mert egyedül állt volna neki a szezonnak, én meg éppen komoly terep-elvonási tüneteket mutattam. Úgyhogy együtt kocsikáztunk ki Kvinnherad község egyik igencsak elhagyatott csücskébe, ahol lelkes terepfelmérésbe és vegetációfelvételezésbe kezdtünk. Sajnos én csak két napot maradtam, de az is elég érdekes volt. :)

Először is kerestünk egy klassz sátorhelyet...

Majd útnak is indultunk, hogy megbarátkozzunk a tereppel és a tájjal. Engem nem kellett sokáig győzködni arról, hogy tetszik-e! :)

Ami igazán meglepő volt, hogy a plató, ahol voltunk, igazán ki volt száradva - ezek szerint itt sem esett az elmúlt néhány hétben, ahogy Bergenben sem...

 

Tündérrózsák szomjaznak a tóparton, jobban mondva a tó közepén!
(Nymphaea alba/european white water lily/hvit nøkkelrose)

Egy kis körbenézés után neki is álltunk kvadrátokat mérni...

De még közben is akadrunk furcsaságokra... Ez a fenyő pl. véleményünk szerint identitászavaros lehet: szegénykém nagyon boróka akart lenni ezekkel az ágakkal, pedig igencsak fenyőnek született...

Meglepően "borókásan" sűrű ágak és rövid tűlevelek - valószínűleg valamilyen furcsa élősködő vagy betegség eredménye lehet...?

 Az első napot a másnapi kvadrátok kijelölésével töltöttük és egy amolyan igazi terepi instantvacsi után álomra szenderültünk. Illetve az igazat megvallva én álomra szenderültem volna, ha nem kezdett volna el az eső lelkesen kopogtatni a sátortetőnkön egészen hajnalig...

Következésképpen viszont másnap már nem volt olyan száraz a terep...

 

Mohasziget előtte és utána =)

Mi azért az időnként eleredő eső ellenére munkához láttunk. Jöhettek a határozásra váró növények (zömében sások egyébként, úgyhogy tesztelhettük olykor-olykor a már korábban említett menő sás-appot is... :P)
Virtuális botanikai kiállítás következik.

Atocion rupestre/rock campion/småsmelle

Pedicularis sylvatica/kystmyrklegg

Polygala vulgaris/heiblåfjær - bár a kép sajnos nem olyan mutatós mint a növényke

Narthecium ossifragum/bog asphodel/rome/közönséges lápcsillag - erről a növényről azt tartották, hogyha a kihajtott jószág megeszi, az elgyengíti, törékennyé teszi a csontjait, valójában azonban arról van szó, hogy ez a növény a savas, kalciumban szegény élőhelyeket szereti, így a társulás, amelyben nő, valóban nem biztosítja a megfelelő tápanyagot a csontok megerősítéséhez.

Erica tetralix/Klokkelyng

Ez egy másfajta erdő...

Jó kis pihenő volt ez az irodai munkától, én roppantul élveztem, bár két kisebb problémám támadt azért út közben. Egyik az volt, hogy rá kellett jönnöm, hogy végképp új útitárs után kell nézzek, ugyanis Barnabás a bakancsom végleg felmondta a szolgálatot: szegénykém erősen kilukadt az oldalán és tehetetlenül engedte be a vizet... Mivel buta módon második pár cipőt nem vittem mondván, hogy csak két napot leszek, zokniban voltam kénytelen hazautazni Bergenbe, hacsak nem akartam teljesen átázott bakancsban ücsörögni a buszon-villamoson...
Így hát viszlát Barnabás, és köszi az elmúlt négy év túráit!

A másik dolog, ami kicsit ürömmé vált örömömben az a rengeteg aljas kis cseszle, ami reggelente és vacsoraidőben csatlakozott társaságunkhoz. Kicsit kényes a bőröm a vérszívókra, úgyhogy  most nemcsak a szeplőktől vagyok pettyes... de ha Zoli továbbra is ilyen hatékonyan csap rá a kezemre, amikor vakarózni szeretnék, egy-kettőre kigyógyulok ebből a furcsa bárányhimlőből... :P

A képen egy őrlődő biológus látható, aki nagyon boldog, hogy terepre mehetett, de a cseszlékkel újfent szélmalomharcot vívott, melynek jeleit most egy ideig az arcán viselheti....