Mármint háttér ahhoz, hogy hogyan is látogatott meg így nyár közepén egyszerre az egész család és hogy miért éppen úgy ahogy. Ez nyílván nem lenne egy különösebben érdekes bejegyzés, ha mondjuk simán repülővel érkeznek és távoznak, mint ahogyan az évek során a legtöbb látogatónk tette, de ezúttal egy jóval nyakatekertebb megoldás lett a befutó. Messziről fogom indítani a dolgot, de csak így nyerhet értelmet minden =)
Szóval egy ideje letisztult a nagy terv, hogy a védésem után Ilóval - legalább egy időre - hazaköltözünk. A terv mondjuk nagyjából ennyiben ki is merül és nem is nagyon lehetne ennél konkrétabb, mert annyi nyitott kérdés van még körülöttünk, hogy semmi esély nincs arra, hogy egy-két hónapnál hosszabb távon be tudjuk lőni azt, hogy merre fogunk bolyongani széles e világban. Dolgozik bennünk a honvágy rendesen, de maradt még bőven kalandvágy is és bizony a racionalitás is időről időre oldalba bök bennünket, szóval egyelőre úgy állunk, hogy hazaköltözünk, megpihenünk picit és eldöntjük, hogy merre tovább.
Node mivel is jár egy ilyen költözés? Első körben rengeteg szervezéssel, hivatalos ügyintézéssel. A dolog ezen részének szerintem még csak a felszínét sem karcoltuk meg eddig, de egyrészt nem is nagyon tudtunk volna mit csinálni, mielőtt meg lett a védés dátuma, másrészt a július itt azt jelenti, hogy kiürül a város és megáll minden ügyintézés, szóval ezeket a fincsi futamokat majd augusztusben és szeptemberben kell letudnunk.
Ezen kívül mi jut még az embernek eszébe a költözésről? Csomagok. Cuccok dobozokban, táskákban, szatyrokban. Halmokban. A költözés két szomszédos koliszoba között is tud macera lenni, nemhogy két ország között, főleg ha az embernek sok motyója van. Na most el tudjátok képzelni, hogy én öt év alatt, Iló pedig bő 2 és fél év alatt mennyi cuccot halmoztunk fel itt... Erre az egyszeri ember fia azt mondja, hogy itt a lehetőség a felétől megszabadulni, a másik felét meg szépen lassan, fokozatosan hazahordani. Ha ehhez túl sok csomag, akkor lehet próbálkozni a költöztető cégekkel.
Node mi ennél nyílván csak bonyolultabb megoldást választhattunk, merthát ami egyszerű, az nem mulattat annyira. Lényeg a lényeg, némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy mivel a szüleim még úgysem jártak itt nálunk és nekik annyira nagyon nem létfontosságú a családi autó, hogy ne tudják néhány hónapra nélkülözni, ezért kijönnek kocsival és a járgányt itthagyva repülővel távoznak, mi pedig majd szeptember végén szépen teletömjük az autót és hazagurulunk vele. Ezek után úgy voltunk vele, hogy ha már nekiállunk egy ekkora utat leszervezni, akkor miért ne bonyolítsuk még meg a dolgot annyival, hogy a két öcsémet is bezsúfoljuk a kocsiba! =)
Így alakult tehát ki a csodás terv: anyuék kocsiba pattantak és legurultak Sopronba. Ott megaludtak egy éjszaka Tamás öcsémnél, majd reggel tovább indultak Dániába, Balázs öcsémhez. Itt egy újabb alvás és némi pihenés után estére elgurultak Hirtshalsba, ahol kompra szálltak Stavanger felé. Persze lett volna direkt kompjárat Bergenbe is, de mi úgy gondoltuk, hogy az túl egyszerű és unalmas lenne, ezért kockáztattunk egyet. Arra bazíroztunk, hogy ha jó idő lesz, akkor legurulunk Anyuék elé Stavangerbe és elmegyünk közösen túrázni egyet-kettőt a Lysefjordba. Mint az az előző bejegyzésből kitűnik, ez a számításunk (majdnem maradéktalanul) be is jött és sikerült megnézni a Preikestolen-t és a Kjeragbolten-t is. Ígérgettem már a fényképes bejegyzést, tényleg jön is majd, de jó munkához idő kell. =)
No, azt hiszem, hogy így már érthetőbb lesz, hogy hogyan is kötött ki nálunk egyszerre az egész család és hogy miért kellett ezt ennyire megbonyolítani.
u.i.: addig is lehet olvasni Iló pótlólagos, ravaszan visszadátumozott bejegyzéseit itt és itt.
Szóval egy ideje letisztult a nagy terv, hogy a védésem után Ilóval - legalább egy időre - hazaköltözünk. A terv mondjuk nagyjából ennyiben ki is merül és nem is nagyon lehetne ennél konkrétabb, mert annyi nyitott kérdés van még körülöttünk, hogy semmi esély nincs arra, hogy egy-két hónapnál hosszabb távon be tudjuk lőni azt, hogy merre fogunk bolyongani széles e világban. Dolgozik bennünk a honvágy rendesen, de maradt még bőven kalandvágy is és bizony a racionalitás is időről időre oldalba bök bennünket, szóval egyelőre úgy állunk, hogy hazaköltözünk, megpihenünk picit és eldöntjük, hogy merre tovább.
Node mivel is jár egy ilyen költözés? Első körben rengeteg szervezéssel, hivatalos ügyintézéssel. A dolog ezen részének szerintem még csak a felszínét sem karcoltuk meg eddig, de egyrészt nem is nagyon tudtunk volna mit csinálni, mielőtt meg lett a védés dátuma, másrészt a július itt azt jelenti, hogy kiürül a város és megáll minden ügyintézés, szóval ezeket a fincsi futamokat majd augusztusben és szeptemberben kell letudnunk.
Ezen kívül mi jut még az embernek eszébe a költözésről? Csomagok. Cuccok dobozokban, táskákban, szatyrokban. Halmokban. A költözés két szomszédos koliszoba között is tud macera lenni, nemhogy két ország között, főleg ha az embernek sok motyója van. Na most el tudjátok képzelni, hogy én öt év alatt, Iló pedig bő 2 és fél év alatt mennyi cuccot halmoztunk fel itt... Erre az egyszeri ember fia azt mondja, hogy itt a lehetőség a felétől megszabadulni, a másik felét meg szépen lassan, fokozatosan hazahordani. Ha ehhez túl sok csomag, akkor lehet próbálkozni a költöztető cégekkel.
Node mi ennél nyílván csak bonyolultabb megoldást választhattunk, merthát ami egyszerű, az nem mulattat annyira. Lényeg a lényeg, némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy mivel a szüleim még úgysem jártak itt nálunk és nekik annyira nagyon nem létfontosságú a családi autó, hogy ne tudják néhány hónapra nélkülözni, ezért kijönnek kocsival és a járgányt itthagyva repülővel távoznak, mi pedig majd szeptember végén szépen teletömjük az autót és hazagurulunk vele. Ezek után úgy voltunk vele, hogy ha már nekiállunk egy ekkora utat leszervezni, akkor miért ne bonyolítsuk még meg a dolgot annyival, hogy a két öcsémet is bezsúfoljuk a kocsiba! =)
Így alakult tehát ki a csodás terv: anyuék kocsiba pattantak és legurultak Sopronba. Ott megaludtak egy éjszaka Tamás öcsémnél, majd reggel tovább indultak Dániába, Balázs öcsémhez. Itt egy újabb alvás és némi pihenés után estére elgurultak Hirtshalsba, ahol kompra szálltak Stavanger felé. Persze lett volna direkt kompjárat Bergenbe is, de mi úgy gondoltuk, hogy az túl egyszerű és unalmas lenne, ezért kockáztattunk egyet. Arra bazíroztunk, hogy ha jó idő lesz, akkor legurulunk Anyuék elé Stavangerbe és elmegyünk közösen túrázni egyet-kettőt a Lysefjordba. Mint az az előző bejegyzésből kitűnik, ez a számításunk (majdnem maradéktalanul) be is jött és sikerült megnézni a Preikestolen-t és a Kjeragbolten-t is. Ígérgettem már a fényképes bejegyzést, tényleg jön is majd, de jó munkához idő kell. =)
No, azt hiszem, hogy így már érthetőbb lesz, hogy hogyan is kötött ki nálunk egyszerre az egész család és hogy miért kellett ezt ennyire megbonyolítani.
u.i.: addig is lehet olvasni Iló pótlólagos, ravaszan visszadátumozott bejegyzéseit itt és itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése