Az előző - képekben gazdag - bejegyzések után egy zanzásított szövegszörnyeteg beszámoló következik - egyenest a majom kerge tollából =)
Az április vége-május eleje mindkettőnknek igen mozgalmasra sikeredett, igaz más-más helyeken és más-más okokból. Iló ugyebár elment Finse-be sítalpakon-lemingszámolni (erről majd fog is írni egy szééép hosszúúú beszámolót) miközben én megint a nyakamba vettem a világot és megindultam Bécsbe, konferenciára. Ezúttal nem volt Levi, hogy szállást nyújtson nékem, ezért a Wombats Hostelben foglaltam helyet egy nyolc ágyas szobában. Indulás előtt jól meg is néztem, hogy pontosan hol is van az a Wombats és nyomtattam is egy kis googlemaps térképet magamnak. Konstatáltam ugyan, hogy két hely is van ilyen névvel, de mindkettő a Westbahnhof környékén, egymáshoz képest két utcán belül, gondoltam ezzel nem lehet baj. Az irodatársammal, Suzonnal együtt repültünk Amszterdamon keresztül, ahol sikerült összeszedni bő egy óra késést, miután a szárny alatt találtak valami folyadékot, amiről nem tudták eldönteni, hogy a hidraulikából érkezett, vagy az előző repülés során a felhőkből összeszedett párás levegőből kicsapódott maradványfolyadék nyoma (az utóbbi volt), így este tíz felé érkeztünk meg Bécsbe. Miután bebumliztunk a városba nagy nehezen találtunk magunknak egy olasz éttermet, ahol egész elfogadható áron, kifejezetten jót vacsoráztunk, miközben jól mulattunk a pincéren, aki mindenképpen nagyon olasznak szeretett volna látszani és ennek megfelelően is viselkedett (egyébként egész szórakoztatóan csinálta =) Aztán az étteremből én a Westbahnhof felé vettem az irányt.
A metron összefutottam két sráccal, akiknek a nyakában lógó EGUs badge-ből viszonylag könnyen levontam a nagyívű következtetést, mely szerint ők is a konferenciára jöttek és össze is ismerkedtem velük. Viszonylag gyorsan kiderült az is, hogy pont a YTE follow-up meeting (hogy pontosan mi is ez, arról majd lentebb szót ejtek) egyik főszervezője volt az egyikőjük, úgyhogy gyorsan le is beszéltem vele, hogy én nem Bécsből fogok Pozsonyba érkezni a meetingre, hanem kis kitérővel Budapestről, úgyhogy ne várjanak rám a közös vonatnál =)
Miután elváltam tőlük a Westbahnhofnál gyorsan megkerestem a közelebbi Wombats Hostelt (szeretem a nevét, ezért írom le ennyit =), hogy ott közöljék velem, hogy nem is kettő van belőlük a városban, hanem egyenesen három és én a harmadikban vagyok, ami egy jó 25 perc séta ettől a kettőtől... A srác mondjuk jófej volt és megpróbált utánajárni, hogy át tudnak-e engem költöztetni ide, de nem volt szabad szobájuk, úgyhogy jöhetett a kutyagolás, batyustúl az éjszakában. Cserébe legalább amikor megérkeztem a megfelelő hostelbe, akkor közölték velem, hogy upgrade-eltek és a nyolc helyett egy hatágyas szobában szállásolnak el és még ingyen welcome-drinket is kapok =)
Az EGUról egyébként annyit érdemes tudni, hogy ez a világ egyik legnagyobb geosz konferenciája, a maga 11000 résztvevőjével és a hét öt napjára nyújt egész napos elfoglaltságot az érdeklődők számára. Az előadások kb 20-30 teremben zajlanak párhuzamosan, egész nap, míg a poszterszekciók esténként több tornateremnyi helyet töltenek meg tömött sorokban (a 3-4 legnagyobb teremben 4-500 poszter van kinn egyszerre). Ennek megfelelően az év ezen szakaszában egy gombostűt nem lehet úgy leejteni a városban, hogy az ne egy geosz lábában landoljon.
Én kedden adtam elő, az első szekcióban, ami valahol jó dolog, mert az ember hamar letudja (rövidebb pre-talk stress, hosszabb post-talk relief =), de azért én ilyen korán még nem szoktam teljesen éber lenni, úgyhogy ennek megfelelően komoly kihívást is jelent, hogy mindent rendben elmondjak. Végülis állítólag az előadás jól sikerült és erre talán a leginkább az utal, hogy a szekció után a kávészünetben jó negyed órát beszélgettem egy amerikai professzor-asszonnyal, akire egyébként a készülő cikkemben többször is hivatkozom és az ő reakcióiból azt szűrtem le, hogy tudta is követni amiről beszélek és érdekesnek/értékesnek is találta. Azért ez valahol tök jó érzés ám =)
A konferencia többi részéről annyit, hogy hallottam néhány nagyon klassz előadást, láttam néhány tök jó posztert és beszélgettem egy raklapnyi régi és egy másik raklapnyi nem-annyira-régi ismerőssel is; kétszóval jó volt, nah =) Voltam dánokkal vacsorázni, magyarokkal flekkenezni és hollandokkal/németekkel egy kocsmában meccset nézni. A nagy bánatom az volt, hogy a csütörtök esti Medal Speech-et nem tudtam megnézni, pedig egy nagyon-nagyon jó eladásnak ígérkezett, egy kiváló előadótól.
Ezen szerncsétlen lemaradás oka pedig az volt, hogy tovább kellett indulnom Pestre, ahol pénteken jelenésem volt a Magyar Geofizikusok Egyesületének éves közgyűlésén. A helyzet az, hogy ezeket a közgyűléseket épeszű ember nyomós ok nélkül nem látogatja. Ennek megfelelően a különböző egyesületi tisztségek betöltőin kívül csak az ISZA díjazottjai (ide tartozom én is) és őszülő avagy kopaszodó urak és hölgyek jelentek meg pénteken kora délután a Columbusz utcai székházban. Csak egy kézfogásért vagy egy - mellesleg nem túl igényes - oklevélért persze nem ugrottam volna haza; igazából szerettem volna megtudni, hogy pontosan mit is takar az ingyenes HUNGEO konferencia részvétel, ami elvileg a díjak részét képezte. Mint kiderült a közgyűlésen erről vajmi keveset lehetett megtudni, de ha már ott voltam, akkor falatoztam egy jót a többi Ankéton díjazottal és ismerkedtem egy keveset a megjelent fiatalabb generációval, merthát abból sosem elég =)
Ahogy írtam, ez most egy igencsak rapid látogatás volt Pesten, mert a hétvégén már Pozsonyban volt jelenésem az EGU után megrendezett YTE follow-up meeting-en. Az én PhD munkám része egy nagyobb, egyetemeken, illetve országokon átívelő összefogásnak, a PyrTec projektnek, melynek a célja a Pireneusok kialakulásának és szerkezeti jellegzetességeinek jobb megértése. Ez a PyrTec projekt viszont része egy mégnagyobb európai esernyőprojektnek, a Topo-Europe-nak, amelynek keretében kb 10 a PyrTechez hasonló projektben dolgozik még másik 100-150 PhDs és post-doc Európa-szerte. A Topo-Europe projekten belül évente került eddig megrendezésre egy-egy nagy konferencia, ahol összegyűltünk és bemutattuk az eddigi eredményeinket és jól megkritizáltuk egymást, nomeg jól megbeszéltük, hogy hogyan tudnánk esetleg egymásnak segíteni. A Topo-Europe finanszírozása azonban idén kifut és egyelőre még csak halványan körvonalazódik bármilyen folytatás lehetősége.
Az egyik utolsó ilyen nagyobb konferencián merült fel több PhD hallgatóban a gondolat, hogy a megszerzett kapcsolatainakat valahogy mégis hasznosítani kellene és tovább kellene vinni, ha egy mód van rá, mert azért kár lenne itt elhagyni minden fonalat. Ennek az alap gondolatnak lett aztán ez első eredménye a YTE (young topo-europe scientist) meeting Pozsonyban. Ezen az első alkalmon körülbelül 30-35 - többnyire egy éven belül végző - PhDs és fiatal post-doc gyűlt össze és szó volt mindenféle aktuális témákról, problémákról, kilátásokról és lehetőségekről. Szombaton és vasárnap is kötetlenebb előadások voltak - inkább amolyan tudományterületeket átfogó, leíró, összefoglaló jelleggel, hogy bepillantást nyerhessen mindenki a másik által használt módszerekbe. A felfezetőt a "nagytémavezetőm" (a phd témavezetőim phd témavezetője) tartotta, aki a saját példáján keresztül próbált egyfajta életpályaképet mutatni nekünk, persze észben tartva azt, hogy amikor ő kezdett, akkor még minden teljesen más volt és egy egészen jelentős paradigmaváltás előtt álltak a földtudományok. Mégis; nagyon jó volt hallgatni, hogy mennyi-mennyi érdekes és izgalmas felfedezésbe folyhatott bele. Utána következett még egy fazon, aki a tudós közeget megcélzó vállalkozások lehetőségeiről beszélt egy keveset és egy tag, aki az Elsevieretől jött és a publikálás nyalánkságait taglalta egy bő órában. Az első három előadás után aztán mindet fiatal, a Topo-Europe kötelékébe tartozó emberkék tartották és a saját kutatási területeiken használt módszereket (mint például a termokronológia, vagy az analóg modellezés) igyekeztek minél inkább közérthetően bemutatni.
Vasárnap délután még volt egy kis brain-storming ahol előjött a gondolat, hogy ha már gyakorlatilag minden jelentősebb módszerben otthonosan mozgó ember megtalálható köztünk, esetleg írhatnánk közösen egy naaagy projekt-proposalt, hátha sikerül esetleg pénzt pályázni egy - a Topo-Europehoz hasonló, jelentősebb összefogásra. Erről azonban már viszonylag későn kezdtünk el diskurálni ezért az érdemi ötletelést áttoltuk hétfő délelőttre, hogy legyen idő a közös vacsorázásra - és hát az elmaradhatatlan záró-kocsmázásra.
Nekem hétfőn jajjdenagyonkorán el kellett indulnom Bécs felé, hogy elérjem a 9:25-kor induló gépemet vissza, Bergen felé, szóval én a hétfő délelőttből teljesen kimaradtam, de azt be kell vallanom, hogy a vasárnap esti kocsmázás igencsak jól sikerült, és kb 2-3 óra alvás után - még inkább aznaposan, mint másnaposan - indultam neki a hazaútnak. Erről az útról csak annyit, hogy sikerült a kelleténél valamivel jobban kicentiznem (a bécsi metrófelújítások hathatós segítségével) a tengernyi különböző tömegközlekedési eszköz minden egyes csatlakozását, ezért egy merő rohanásból állt az egész út, de legalább kellőképpen fáradtan és teljesen kijózanodva érkeztem vissza Bergenbe egy nagyon fárasztó, de azért összességében igencsak emlékezetes hét után =)
Én kedden adtam elő, az első szekcióban, ami valahol jó dolog, mert az ember hamar letudja (rövidebb pre-talk stress, hosszabb post-talk relief =), de azért én ilyen korán még nem szoktam teljesen éber lenni, úgyhogy ennek megfelelően komoly kihívást is jelent, hogy mindent rendben elmondjak. Végülis állítólag az előadás jól sikerült és erre talán a leginkább az utal, hogy a szekció után a kávészünetben jó negyed órát beszélgettem egy amerikai professzor-asszonnyal, akire egyébként a készülő cikkemben többször is hivatkozom és az ő reakcióiból azt szűrtem le, hogy tudta is követni amiről beszélek és érdekesnek/értékesnek is találta. Azért ez valahol tök jó érzés ám =)
A konferencia többi részéről annyit, hogy hallottam néhány nagyon klassz előadást, láttam néhány tök jó posztert és beszélgettem egy raklapnyi régi és egy másik raklapnyi nem-annyira-régi ismerőssel is; kétszóval jó volt, nah =) Voltam dánokkal vacsorázni, magyarokkal flekkenezni és hollandokkal/németekkel egy kocsmában meccset nézni. A nagy bánatom az volt, hogy a csütörtök esti Medal Speech-et nem tudtam megnézni, pedig egy nagyon-nagyon jó eladásnak ígérkezett, egy kiváló előadótól.
Ezen szerncsétlen lemaradás oka pedig az volt, hogy tovább kellett indulnom Pestre, ahol pénteken jelenésem volt a Magyar Geofizikusok Egyesületének éves közgyűlésén. A helyzet az, hogy ezeket a közgyűléseket épeszű ember nyomós ok nélkül nem látogatja. Ennek megfelelően a különböző egyesületi tisztségek betöltőin kívül csak az ISZA díjazottjai (ide tartozom én is) és őszülő avagy kopaszodó urak és hölgyek jelentek meg pénteken kora délután a Columbusz utcai székházban. Csak egy kézfogásért vagy egy - mellesleg nem túl igényes - oklevélért persze nem ugrottam volna haza; igazából szerettem volna megtudni, hogy pontosan mit is takar az ingyenes HUNGEO konferencia részvétel, ami elvileg a díjak részét képezte. Mint kiderült a közgyűlésen erről vajmi keveset lehetett megtudni, de ha már ott voltam, akkor falatoztam egy jót a többi Ankéton díjazottal és ismerkedtem egy keveset a megjelent fiatalabb generációval, merthát abból sosem elég =)
Ahogy írtam, ez most egy igencsak rapid látogatás volt Pesten, mert a hétvégén már Pozsonyban volt jelenésem az EGU után megrendezett YTE follow-up meeting-en. Az én PhD munkám része egy nagyobb, egyetemeken, illetve országokon átívelő összefogásnak, a PyrTec projektnek, melynek a célja a Pireneusok kialakulásának és szerkezeti jellegzetességeinek jobb megértése. Ez a PyrTec projekt viszont része egy mégnagyobb európai esernyőprojektnek, a Topo-Europe-nak, amelynek keretében kb 10 a PyrTechez hasonló projektben dolgozik még másik 100-150 PhDs és post-doc Európa-szerte. A Topo-Europe projekten belül évente került eddig megrendezésre egy-egy nagy konferencia, ahol összegyűltünk és bemutattuk az eddigi eredményeinket és jól megkritizáltuk egymást, nomeg jól megbeszéltük, hogy hogyan tudnánk esetleg egymásnak segíteni. A Topo-Europe finanszírozása azonban idén kifut és egyelőre még csak halványan körvonalazódik bármilyen folytatás lehetősége.
Az egyik utolsó ilyen nagyobb konferencián merült fel több PhD hallgatóban a gondolat, hogy a megszerzett kapcsolatainakat valahogy mégis hasznosítani kellene és tovább kellene vinni, ha egy mód van rá, mert azért kár lenne itt elhagyni minden fonalat. Ennek az alap gondolatnak lett aztán ez első eredménye a YTE (young topo-europe scientist) meeting Pozsonyban. Ezen az első alkalmon körülbelül 30-35 - többnyire egy éven belül végző - PhDs és fiatal post-doc gyűlt össze és szó volt mindenféle aktuális témákról, problémákról, kilátásokról és lehetőségekről. Szombaton és vasárnap is kötetlenebb előadások voltak - inkább amolyan tudományterületeket átfogó, leíró, összefoglaló jelleggel, hogy bepillantást nyerhessen mindenki a másik által használt módszerekbe. A felfezetőt a "nagytémavezetőm" (a phd témavezetőim phd témavezetője) tartotta, aki a saját példáján keresztül próbált egyfajta életpályaképet mutatni nekünk, persze észben tartva azt, hogy amikor ő kezdett, akkor még minden teljesen más volt és egy egészen jelentős paradigmaváltás előtt álltak a földtudományok. Mégis; nagyon jó volt hallgatni, hogy mennyi-mennyi érdekes és izgalmas felfedezésbe folyhatott bele. Utána következett még egy fazon, aki a tudós közeget megcélzó vállalkozások lehetőségeiről beszélt egy keveset és egy tag, aki az Elsevieretől jött és a publikálás nyalánkságait taglalta egy bő órában. Az első három előadás után aztán mindet fiatal, a Topo-Europe kötelékébe tartozó emberkék tartották és a saját kutatási területeiken használt módszereket (mint például a termokronológia, vagy az analóg modellezés) igyekeztek minél inkább közérthetően bemutatni.
Vasárnap délután még volt egy kis brain-storming ahol előjött a gondolat, hogy ha már gyakorlatilag minden jelentősebb módszerben otthonosan mozgó ember megtalálható köztünk, esetleg írhatnánk közösen egy naaagy projekt-proposalt, hátha sikerül esetleg pénzt pályázni egy - a Topo-Europehoz hasonló, jelentősebb összefogásra. Erről azonban már viszonylag későn kezdtünk el diskurálni ezért az érdemi ötletelést áttoltuk hétfő délelőttre, hogy legyen idő a közös vacsorázásra - és hát az elmaradhatatlan záró-kocsmázásra.
Nekem hétfőn jajjdenagyonkorán el kellett indulnom Bécs felé, hogy elérjem a 9:25-kor induló gépemet vissza, Bergen felé, szóval én a hétfő délelőttből teljesen kimaradtam, de azt be kell vallanom, hogy a vasárnap esti kocsmázás igencsak jól sikerült, és kb 2-3 óra alvás után - még inkább aznaposan, mint másnaposan - indultam neki a hazaútnak. Erről az útról csak annyit, hogy sikerült a kelleténél valamivel jobban kicentiznem (a bécsi metrófelújítások hathatós segítségével) a tengernyi különböző tömegközlekedési eszköz minden egyes csatlakozását, ezért egy merő rohanásból állt az egész út, de legalább kellőképpen fáradtan és teljesen kijózanodva érkeztem vissza Bergenbe egy nagyon fárasztó, de azért összességében igencsak emlékezetes hét után =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése