Bergen Times: Lett barangolások

Rövidke nyáriszünet után itt az ideje folytatni a lett kirándulást, mert igencsak csúnya dolog volt részemről, hogy ennyire félbevágtam a szóbanforgó néhány április végi nap történetét.

Szóval ott maradt abba a dolog, hogy április 25-én (szombat) este aludtunk egy nagyot Rigában. Márti szülei vasárnap reggel indultak haza, szóval feltettük őket a reptér felé igyekvő buszra és nekivágtunk a városnak. Egykor indult egy Free Guided Tour a Szent Péter templom elől, ahol a csoport megtalálásához egy sárga bőröndöt kellett keresni. Mondjuk nem volt nehéz dolgunk, mert egyetlen csoport volt a téren, amikor odaértünk. A társaság elég nagy volt, de hamar két részre oszlottunk; az egyik csoport az Alternatív túrára ment, míg mi - mivel Márti ezt még nem látta - az Old-Town túrát választottuk. Alapvetően egy nagyon kellemes séta volt; a minket körbevezető leányzó a másik túrát ismerte jobban, ezért időről időre improvizált, de jól szórakoztunk a kicsit egyedien vállvonogatós, nincsittsemmilátnivalós stílusán, szóval a végén természetesen kapott is borravalót tőlünk =)

Mondjuk az én rövid eszem tökéletesen fel van rá készítva, hogy három hónap alatt mindent elfelejtsen a hallottakból, de az összbenyomás mindenképpen pozitív volt, ennyi azért megmaradt =)

A túra után kajáltunk egyet, aztán ahogy kisütött a nap befizettünk egy rövid hajókázásra/csónakázásra a város csatornáin. Innen aztán visszabattyogtunk a szállásra, összeszedtük a cuccainkat, átcihelődtünk az állomásra és felszálltunk a Liepaja felé induló vonatra. Erről a vasútvonalról érdemes megjegyezni, hogy hetente összesen kettő darab személyvonat fut rajta: egy oda és egy vissza. A maradék időben marad a busz, ami ugyan viszonylag gyakran jár, de jelentősen lassabban teszi meg a Riga-Liepaja távot. Az út kellemes és csöndes volt, újfent megcsodáltam, hogy micsoda egybefüggő erdő borítja majd' az egész országot és amolyan bónuszként életemben először láttam vadon jávorszarvast is =)

Hétfőn jól bejártuk Karostát, a Liepaja mellett épült, de mostanra szinte teljesen kiürült orosz laktanyavároskát és a hozzá tartozó tengerparti erődöt. Utóbbiról még az elkészülte előtt világossá vált az oroszok számára, hogy elavult ezért úgy döntöttek, hogy inkább belerobbantják az egészet a tengerbe. Maradjunk csak annyiban, hogy anno a Habsburgok jobb munkát végeztek, amikor felrobbantgatták a problémásnak ítélt magyar várakat. No nem mintha ez baj lenne, mert így sikerült egy szenzációs poszt-apokaliptikus légkört teremteniük, ami engem bármikor le tud kötni rendesen =)

A mezítlábas tengerbenjárásnak a csepergő eső vetett véget. Úgy döntöttünk, hogy bepróbálkozunk a stoppolással (egész gyorsan bejött) és bebumliztunk Liepajába, hogy együnk egy kiadósat. Mire a megebédeltünk ismét kisütött a nap, úgyhogy leballagtunk a strandra újfent tengerlátni.

Estére Márti ismerőseihez voltunk hivatalosak grillezésre. Mondjuk kb gurultunk még az ebéd után, amikor odaértünk szóval enni azt nem sokat ettünk, de a társaság egészen kellemes volt. Aztán amikor közös énekléshez kezdtek készülődni az emberek, akkor mi diszkréten a távozás mezejére léptünk és visszaballagtunk a kollégiumba, ahol csendes esti kikapcsolódás gyanánt egy üveg bor társaságában Poirot-t néztünk =)

Kirándulásom utolsó napját újra Karostán indítottuk; a fő atrakció a börtönmúzeum lett volna. Első körben pont lekéstük az idegenvezetést és mivel óránként indulnak a csoportok, ezért úgy döntöttünk, hogy elütjük az időt és megnézzük a közeli lovarda romjait. Második körben aztán időben odaértünk, csakhogy pont befutott egy nagy lett diákcsoport, akik lefoglalták a teljes személyzetet és mivel lett vezetést kaptak, ezért úgy ítéltük meg, hogy mérsékelten lenne izgalmas csatlakozni hozzájuk. Helyette megnéztünk egy nagyon aranyos kisfilmet Karostáról és a börtönről (miközben a börtönben berendezett étkezde/büfé faláról Lenin tekintett le ránk) és továbbálltunk ebédelni egyet, a már előző nap jól bejáratott helyen.

Délután aztán egy nagy-nagy köszönöm-öleléssel magárahagyva Mártit és a közelgő költözése előtt még összepakolásra váró holmijait felpattantam egy buszra és a rigai reptér felé vettem az irányt. Innen már eseménytelenül telt az utam, szóval inkább át is adom a terepet újra a képeknek.