Bergen Times: Lett barangolások

2013. július 3., szerda

Lett barangolások - Sigulda

Márti még tavaly év végén figyelt fel rá, hogy akciósak a repjegyek az AirBalticnál idén tavaszra. Ezen megfigyelését meg is osztotta velünk és mivel én a legendás januári Keleti-hadjáratból kimaradtam, ezért hirtelen felindulásból még akkor be is jelentkeztem hozzá április végére látogatóba.

A repülő április 25-én korahajnalban indult, de annyira, hogy a legelső reptéri busszal kellett kimennem a géphez és mivel Iló egyébként is átdolgozta a fél éjszakát (akkor ért haza, amikor én már rém kialvatlanul a reptéri buszon ültem), ezért az utazás előtt bent aludtam a városban, Katarináéknál egy pár órácskát (így nem kellett hajnalban 20 percet sétálni). Ezután az utazás maga meglehetősen eseménytelenül zajlott; olyan jót aludtam a gépen, hogy már a földön voltunk, amikor magamhoz tértem, bár hogy ne legyen minden hibátlan, közben azért emeletes baromságok egész sorát álmodtam össze. Ennek mondjuk lehetett köze ahhoz, hogy a kihúzásra márciusban előjegyzett bölcsességfogam épp ekkortájt döntött úgy, hogy nem tolerál tovább semmilyen édeset és ezen elhatározásának néhány napon keresztül tompa fájdalommal adott nyomatékot.

Úgy alakult a dolog, hogy négynapos ott-tartózkodásom első napján még Márti szülei is éppen ott voltak úgyhogy hajnali megérkezésem után csatlakoztam hozzájuk egy kis kocsikázós várnézegetésre Sigulda környékén. Márti egyik barátnőjétől kapott kölcsön egy korosodó Mercedes-t, melynek mámorosan lomha motorja és automata váltója biztosította, hogy gyorsulási versenyt biztosan ne nyerhessek vele cserébe viszont roppant kényelmesen elfértünk benne =)

Út közben rögtön megfogott, hogy mekkora erdők borítják az egész tájat! Szántóföldet alig lehetett látni, de őszintén szólva nem is hiányoztak. Norvég földön viszonyleg kevés igazi erdőt látni, úgyhogy nagyon élveztem a sziklamentes barnászöld mozaikban vezetni.

Siguldában egy kastély és mellette nem egy, nem két, hanem rögtön három vár, egy szoborpark és egy kicsiny barlang is található, bónuszként pedig két vár között egy libegővel lehet átjutni a köztük kanyargó folyó völgyén. Az idő nem volt valami kegyes hozzánk - esett na, nyálkás volt, hűvös, tiszta Bergen, vagy Nagy-Britannia - de azért becsülettel megnézegettünk mindent. Az utolsó várban ráadásul még az áram is éppen elszállt, úgyhogy halált megvető bátorsággal másztam fel a vaksötétben az egyetlen látogatható toronyba, hogy néhány képet lőhessek a tájról (mire elindultam lefelé, addigra visszatért a világítás; úgy mármár unalmas volt a dolog =).

A nagy várnézegetés közepette jutott időnk ebédelni is egy jót; bementünk egy random étterembe és norvég zsebbel nézve fillérekből (de még magyar szemmel nézve sem drágán) kifejezetten jó lett kajákat kaptunk.

Este Rigába visszaérve visszavittük Márti barátnőjének az autót, aztán elmentünk vacsorázni egyet. Viszonylag ritkán engedhetem meg magamnak Norvégiában az éttermi kaját, főzni pedig meglehetősen kevés időnk van Ilóval, szóval lehet, hogy az én szervezetem volt végletesen kiéhezve a főtt-kajára, de annyira jólesett minden, amit a Lettországban töltött néhány napban magamba-tömhettem, hogy azt nehéz szavakba önteni =)

Képek következnek: