Ködkirándul

Le vagyunk maradva mint a borravaló, ez nem vitás. Mentségünkre szóljon, hogy idő közben jártunk ám otthon is, úgyhogy sokmindenkivel sikerült élőben is megosztani azokat az élményeket, amiket általában itten digipapírra vetünk. Azért, hogy ne legyen nagyon foghíjas a történelem, igyekszünk pótló jelleggel néhány - többnyire képekben gazdag - bejegyzéssel előhozakodni.

Valahol valamiféle rövid híreknél hagytuk el a fonalat, amiben szó esett többek között Monika-ról és Lukas-ról is,akikkel azon a bizonyos modern art kiállításon jártunk. Mivel ekkortájt már igencsak idegölő mennyiségű időt töltöttünk bezárva mindannyian, ezért megegyeztünk Monika-val, hogy a következő hétvégén elmegyünk egyet kirándulni (Lukas csak azért nem tudott velünk tartani, mert épp Tromsø-be készült a kérdéses időben). Előzetesen úgy festett, hogy az égiek végre újra kegyes(ebb)ek lesznek hozzánk mert a kijelölt szombati napra csak záporokkal tarkított, részben felhős időt jósoltak, ami márciusban bizony igencsak megbecsülendő túraidő errefelé =) Persze nem véletlenül kezdtem az előző mondatot feltételes móddal; a tervezett Ulriken-Rundemannen-Fløyen gerinctúrát gyakorlatilag majdnem végig egy felhőben sétálva tettük meg. Az így meglehetősen ködösnek tetsző időjárást helyenként eső, máskor hó, de talán leggyakrabban jég színesítette, a végén a Fløyenről lefelé pedig sikeresen bőrigaztunk, úgyhogy a tervezett közös kajálás a városban végül a száraz ruhák hiányában elmaradt.

Azért azt mindenképpen el kell mondani, hogy még ezen nyalánk körülmények között is igazán jóléreztük magunkat és annyira-de-annyira jólesett végre kimozdulni egy kicsit, hogy arra nehezen találok szavakat. Meg is beszéltük, hogy a követező hétvégén - valamivel nagyobb társaságban - újabb túrát csapunk, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz. Most jöjjön inkább az a néhány kép, amit a ködös idő kegyesen engedélyezett =)

Innen biz minden út oda vezet persze - ezt csak azután vettem észre, hogy igyekeztem megörökíteni az oszlopon lógó kocsikulcsot, amit valaki nyílván nagyon kereshetett akkortájt...

Itt már lehetett sejteni, hogy a meteorológusok nem voltak aznap a helyzet magaslatán...

Azért azt az Ulrikenre fölfelé lehetett érezni, hogy az emberek próbálkoznak a szabadban időt tölteni, de az sokat elmond az időről, hogy a gerincen már csak egyszer találkoztunk túrázókkal

Mondjuk kutyasétáltatáshoz és egy gyors fel-le túrához azért egész jó volt az idő reggel =)

No comment.

Csak a miheztartás végett: a gerinc menti számtalan víztározó/tó egyike a ködben, még jégtáblákkal =)