Lysefjord a családdal képekben

Barátságunk a Lysefjord csodáival nem újkeletű számunkra; már többször jártunk is mindenféle felállásban és ezekről az utakról viszonylag sok bejegyzés is született az évek alatt (úgyis mint ez a trilógia az első találkozásról, meg ez a szösszenet Ilótól, és még Hugi is írt róla itt meg itt), szóval nem fogok hosszú áriát zengeni, inkább csak a képeké lesz a terep, akit érdekel, hogy milyen hely is Stavanger és a Lysefjord a maga két csodájával, a Kjeragbolten-nel és a Preikestolen-nel, az a korábbi írásokban tényleg mindent megtalál =)

A szüleim és a testvéreim mellett két Fantoft-os barát, Serena (olasz) és Tamas (lengyel) kísértek el minket az útra. Első nap Ilóval és a két fent említett baráttal lekocsikáztunk Stavangerbe, hogy ott találkozzunk a családommal és némi városnézés után továbbálljunk a Preikestolen felé. Az idő mérsékelten volt kegyes hozzánk, mert nap közben a szél mellé szemerkélt is néha az eső, de úgy ítéltük meg, hogy ez így bele fog férni mindenkinek.

Városnézős képek jönnek:

Túlsúlyos költő (Alexander Kielland) sirályos cilinderben

Kicsiutca kanyarog

Feleton

Aknamunka

A lopakodó óceánjáró beleolvad környezetébe.

Fehérházak

A stavanger-i barangolás után átkompoltunk Tau-ba és felkocsikáztunk a Preikestolhytte-hez, ahol a felső parkoló annyira tele volt, hogy már fel sem engedtek minket odáig és csak az alsó parkolóban kaptunk helyet. A kocsikat itt hátrahagyva a délután második felét a Preikestolen meghódításával töltöttük, majd este a néhány kilométerrel a parkoló alatt fekvő kempingben vertük fel a sátrakat éjszakára.

Újabb fotóblokk következik:

Induland

Preikestolhytte

Már látszik a Lysefjord, nomeg az esőfelhők...

Klasszikus Lysefjord fotó

Preikestolen Fantoftosan (vizes lencsével)

Tamás és Serena

Balázs is odahasalt

Családi fotó

kiskékes

Integetős

Csoportkép Lysefjorddal

Ugribugri

Az éjszakát viszonylagos nyugalomban vészeltük át, szinte nem is esett az eső. Mellesleg éppen ezen az estén verték agyon a németek Brazíliát és mint Európában szinte mindenhol, a kemping itt is zsúfolásig volt német hihetetlenül felszerelt német lakókocsikkal, akik közül akadt olyan, aki nemzeti színű szurkolói sálaikkal díszített rögtönzött nappalijukban laposképernyős TV-n (!) követték figyelemmel a mérkőzést...

Nagyon feszes volt a menetrendünk; azt már a korábbi utakon kitapasztaltuk, hogy a Preikestolen-t és a Kjeragbolten-t Bergenből indulva egy hétvége alatt meghódítani autó nélkül kvázi lehetetlen és autóval is nagyon-nagyon nehéz ezért reggel, a sátorbontás után rögtön indultunk is tovább a Lysefjord másik végébe, ráadásul a másik fjordfal tetejébe, Lysebotn fölé, hogy legyen valami esélyünk még emberi időben hazaérni Bergenbe.

Ezen a napon az idő eső szempontból rengeteget javult - alig volt felhő az égen - viszont a szél piszkosul feltámadt. Mivel ez a túra azért jóval nehezebbnek ígérkezett az előzőnél, ezért anyu úgy döntött, hogy ezt ő most kiüli, én pedig már jártam fent eleget, úgyhogy vele maradtam az autónál, amíg a társaság másik része meghódította a híres függőkövet.

Az utolsó fotóblokk következik:

úton a csúcs felé

azottbizony Lysebotn

Tamás és a V

Serena élvezi a szelet

Hófolt

Útelágazódás

Bakancsos célfotó

Zubogó

Meredek?

Tamas a célnál

Serena

Tamás

és Iló is fotózkodott itt egyet =)

Kjeragbolten

Balázs eddig merészkedett ki a kavicsra

Tamás integet 1000 méteren

Iló is megkapta a kavicsos képet =)

Panorámás pihenő a visszaút előtt

Kiskék már visszajáró vendég

Csoportfotó táskáról

Mellesleg ez van a kő alatt...

Ösvény

A túrázók 5 óra után értek vissza a parkolóba, ahonnan igen rövid pihenő után indultunk is vissza Bergenbe, a már korábban Hugival és Győzővel felderített "hátsó útvonalon", hogy kikerüljük a kompokat és hogy szájtátsunk egyet a sűrű erdővel borított, igazán vadregényes Setesdal völgyben is. Mondanom sem kell, éjjel kettő lett, mire hazaértünk, de mindent egybevetve azért azt hiszem bizton állíthatom, hogy a Lysefjord sokadszorra is megérte a fáradtságot =)